116030. lajstromszámú szabadalom • Fogorvosi lenyomatkanál

lACITAB KIBÍLYI SZABADALMI BIRÓSlö SZABADALMI LEI RAS 116030. SZÁM. Vll/e. OSZTÁLY. — B. 13310. ALAPSZÁM. Fogorvosi lenyomatkanál. I)r. Baittrok László fogorvos Budapest. A bejelentés napja 1936. évi február hó 8-ika. A találmány többrészű fogorvosi lenyomatkanál. A fogpótláshoz szükséges lenyomat vételénél általában kétféle típusú lenyomat-5 kanalat használnak; nevezetesen a foghij;jias állkapocshoz laposabb, a fogas szájlenyomathoz, mélyebb vályújú kanalat használnak. Különféle nagyságban állítják elő ezeket a kanalakat, rendszerint egy dato rabból. Többrészből összetett kanalakat is használnak. Ismeretesek olyan többrészű kanalak, melyeknek nagysága, pl. szélességük, hosszúk változtatható, vagy amelyek 15 szétszedhetők, hogy a lenyomatanyag kötése után belőlük a lenyomatot sértetlenül és könnyebben lehessen eltávolítani. Az effajta többrészű kanalak azonban mind vagy fogaslenyomathoz való mély vályú-20 val, vagy pedig a processzus alveolaris lenyomatának készítésére való laposabb vályúval készültek. Ezeknél tehát vagy csak mély, vagy csak lapos, a lenyomatanyagot befogadó vályú található. 25 Ha a lenyomat készítése folyamán lenyomatanyag a vályúból kiömlik, az a lágy szájirészekre jutva hányingert és köhögést okozhat. A lenyomatvályút ezért a készítendő lenyomatformához hozzáidomí-30 tani igyekeztek és arra törekednek, hogy minél kevesebb lenyomatanyagot kelljen alkalmazni. Az egyedülálló, többnyire meghosszabbodott fogakkal rendelkező szájlenyomatoknál azonban nagy nehézségek 35 adódtak. Ekkor ugyanis egy-két fog miatt mély vályújú kanalat kellett használni, melybe, hogy a foghijjas részről is lenyomatot kapjanak, igen sok lenyomatanyagot kellett helyezni. Ez a szájban szétfolyt és az előbb említett kellemetlen ha- M tásL váltotta ki. Ilyen esetben a lenyomat sem volt tökéletes, mert a lenyomatanyag a foghijjas részeket nem fogta jól körül. E hátrányon úgy igyekeztek segíteni, hogy alacsonyabb vályújú kanalat használtak 45 és az egyedülálló fogak helyén a kanalat átfúrták, amelyen át azután a fog kinyúlhatott és a kanál egyéb része a foghijjas részhez hozzásimulhatott. Avégből, hogy az átnyúló fog körüli részről is vehessenek 50 lenyomatot, a kinyúló fogat képlékeny anyaggal, pl. viaszzacskóval vették körül, melybe szintén lenyomatanyagot helyezlek. Az effajta lény ómat vétel igen körülményes volt és a kanál tönkretételével járt 55 együtl. E hátrányokat a találmány értelmében úgy küszöbölhetjük ki, hogy a lenyomatkanál lenyomatvályújának kialakításához egy vagy több, oldhatóan kapcsolt elemi 60 vályút használunk. Ilyen elemi vályúkból a teljes lenyomatvályút is kialakíthatjuk. Ebiben az eseitben a kanál tartóvázára ezeket az elemi vályúkat egymás mellé kapcsoljuk, úgy 65 hogy összefüggő, a szükségnek megfelelő mélyebb vagy sekélyebb lenyomalvályút adjanak. Ha a kanál tartókeretéhez csupa sekély elemi vályút csatlakoztatunk, akkor a processzus alveolaris leinyomatának véle- 70 léhez való formát kapunk. Ha csupa mély vályiit erősítünk egymás mellé a tartóvázra. akkor a fogsorról készíthetünk lenyomatot. A mély és sekély vályúelemek-