116029. lajstromszámú szabadalom • Sínmegerősítő szerkezet kivetődés és vándorlás ellen biztosított sínpálya előállítására

2 116029. Az 1—13. ábrákon a sínmegerősítésnek többféle tóganatosítási példáját keresztmetszetben és vízszintes metszetben látjuk. Valamennyi példánál a síntalp és meg-5 erősítő eszközeinek felvételére ismert hengerlő- és sajtoló eljárással készült, kampós (2, ,3) orrokkal ellátott aoé! alj a L tételeztünk fel. Természetesen megfelelően kiképezett kampókkal ellátott sínalátélle-10 mezek is használhatók. Az (1) sín talprésze az 1. ábra szerint a kampós (2) orr alá nyúlik. A szemben fekvő (3) kampós orr alatt, amelynek (4) oldalfelülete az alj tengelyéhez képest rézsútosan áll, az 15 (5) szorítódarab fekszik. A (2') orrfelületnek felülnézetben látható íves kiképzése folytán az alj könnyen állhat be helyes szögbe a. sínhez képest. Miután az (5) szorítódarabot annyira behajtottuk. hogy 20 megszorul, annak (ö) szára és a síntalp széle közé ékalakú {7) záródarabol verünk be. Hogy pontszerű érintkezés legyen egyrészt az (5) szorítódarab és a síntalp között, másrészt a (7) záródarab 25 felületén, a szorítódarab domború (8) és (9) felületekkel van ellátva. A sín tehát a (2". 8) és „(9) felületeken három ponton van rögzítve. Az (5) szorítódarab keresztmetszete a (9) domborulaL gerincén elkö-30 zelítőleg X-alakú, mig a (7) záródarab keresztmetszete V-alakú. Ez utóbbi. V-alakú keresztmetszete folytán, beanélved az (5) szorítódarabba, ami az érintkező felületeken. (10) és (ll)-nél növeli a súrlódó-35 nyomást, úgyhogy a (7) záródarab meglehetősen nagy hajlásszögű ék lehet. A 3. és 4. ábrán a (2) kampós orr (2') felfekvési felülete nem domború, hanem a sín alj tengelyéhez rézsútos helyzetű. Itl 40 a (8', 9') domború felületekkel ellátott (5') szorítódarab és a (7') záródarab ugyanolyan elrendezésűek, mint a szemben fekvő oldalon az (5) és (7) darabok. Tehát a sín a (8. 9, 8') és (9') felületek-45 kel szembenfekvő pontokon van befogva. Ennek a kiképzésnek akkor van különös jelentősége, ha erősen ívelt vágányokon a csomópont nyomatékátvítelével szemben különös igényeket támasztunk. 50 Az 5. és 6. ábra szerint az (5) szorítódarabot felvevő (3) kampós orr kiképzése annyiban tér el a leírtaktól, hogy (4') domborulata a sínalj tengelyéhez képest szimmetrikus. A domborulat sugara 55 aránylag kicsiny lehet, úgyhogy az (5") szorítódarab ékalakú (5") része, mely a (4') domborulattal érintkezik, meglehetősen nagy hajlásszögű lehet. A szorítódarab (6') szárrésze és a (4') domborulat között hely van a (7') záróék beverésére, 60 amely ekkor elméletileg ugyancsak egy pontban érintkezik a (4') domborulattal. A sín itt ismét három ponton van befogva. Ennél a kiképzésnél mind a szorítódarab, mind a (6') záródarab V-kereszt- 65 metszetű. A szembenfekvő (2) kampós orr (2') felülete vízszintes metszetben ugyancsák domború. A 7. és 8. ábrán az 5. és 6. ábrabeli (5') szorítódarabiiak és (7') záródarabnak 70 a síntalp mindkét oldalán való alkalmazását látjuk, amivel azt érjük el, hogy a sín négy ponton lesz mereven befogva. A (2) kampós orr ez esetben szélessége és (2') domborulata tekintetében a (3) kampós 75 orrnak és a (4') domború oldalfelületnek megfelelően van alakítva. A 9. és 10. ábra olyan további megoldást mutat, amelynél szorílódarab és illesztődarab helyett a síntalp egyik oldalán csak 80 egy (5") illesztődarab van-, amelynek két ékalakú (5'") része a (3) kampós orr íveli (-!') oldalához illeszkedik. Ennek az a következménye, hogy az (1) sín az alj bármely rézsútos helyzeténél az (5"', ő"*) 85 illesztődarab révén a (4') domborulat mindenkor két pontosan, meghatározott felfekvési felülete, a szembenfekvő oldalon pedig a (7 ') záróék beverése után a síntalp és a (2) kampós orr (2') domborulata 90 között, tehát ismét három ponton van befogva. A záróék felületét, rögzítésének biztosítása céljából, célszerűen érdesíljük. Egyszerűbb kiképzést tálunk a 11. és 12. ábrán. A (3) kampós orr (•!') dombborula- 95 Iával szemben két egymástól független, meredek ékalakú (5"') szorítópofa fekszik,: melyek közel elliptikus keresztmetszetűek lehetnek. A másik oldalon a síntalp közvetlenül a (2) kampós orr (2') domborula- 100 tán fekszik fel. Az (5") ékpofákat kalapáccsal verjük be- elmozdulás ellen az egyik szorítópofa furatán bevezetett és a másik szorítópofába becsavarolt (12) fejescsavar biztosít. Maga a csavar nem vesz 105 részt a szorí 1 óm u nkában, csak arra való, hogy a nem önzáró ékeket helyzetükben rögzítse. A 13. és 14. ábrabeli változatnál az egymás felé lejtő nyomófelületek ismét egyet- no len (5") szorítódarabon vannak elrendezve. Ez a szorítódarab egyik oldalán be van hasítva és (6", 6" ) szárai közbevert (7) záródarabbal szétferpeszthetők.