115936. lajstromszámú szabadalom • Platinakatalizátor és eljárás annak előállítására

platiuázás műveletében csak kevéssé morzsolódik el. A plaitinakloriddal átitatott szilikagéle ket vagy közönséges légköri nyomáson 5 vagy vákuumban szárítjuk; célszerű, ha kh. 60 0° hőmérsékleten kezdjük a szárítást és a hőmérsékletet a szárítási művelet vége felé kb. 100 C°-ra növeljük. A szárított gélt vésíiil kb. 450—600 C° hőmér 10 sékletve hevítjük, hogy a platinakloiúdot disszociáljuk és a platinát kiválasszuk. Ha szilikagéloldatokból vagy részben vízmentesített állapotú szilika gélből indulunk ki, úgy ezeket a platinázás végett 15 a legcélszerűbbem, lehetőleg tömény plarinakloridoldatokkal kezeljük; a plafcinakloridoldatot e iszilikagóllalakzatok valamelyikével keverjük és a keverékeit vákuumban vagy a. levegőn való hevítéssel 20 vízmentesítjük. Hasonlóan járhatunk el a szilikagél kovafölddel, célittel stb. való keverékeinek platinázásánál, kiváltképpen pedig a tajték vagy a t.ajfék-szilika,gél-keverékek 25 platinázásánál. A tajtékhordozót a végzett kísérletek szerint a legcélszerűbben kis (3—10 mm átmérőjű) töredékdarabok alakjában használjuk, melyeket a termié-Hzetos tajtékgumókból a legelőnyösebben 30 égy állítunk elő, hogy azokat rövid ideig kb. 700—1000 C hőmérsékletre hevítjük, majd szétzúzzuk. Ha. ezeket a tajtékdaraliokat tajtékpor rajtolásával állítjuk elő, (ezeket a. tajtékporokat a sajtolást meg-35 előzően sósavval való főzés útján kell tisztítani), úgy a préselvényöknek azzal adhatunk nagyobb szilárdságot, hogy azokat a platinázást megelőzően rövid ideig szintén kb. 700—1000 hőmérsékletre hevít-40 jük. (Kaolinadalék vagy más hasonló anyagok adalékai a tajtékot, mint katalizátorhordozót, a jellegzetes új rendszerekben rosszabbítják; az ilyen adalékok a hordozó aktív felületét jelentékenyen 45 csökkentik; az aktiválási effektust ezek az adalékok lényegesen gyengítik, nagyobb mennyiségű adalékok pedig teljesen lehetetlenné teszik. Ezek az anyaga dalékok hasonlóképpen rossza bbítóan hatnak a 50 szilikagélhordozóra is). A leghatékonyabb szilikagéhtajték-hordozókeverékeket kapjuk, ha a tajtéktöredékdarabokat víziivegoldatokba vilíszük be, a. kovasavat ismert módon savkezelés-55 sel kiválasztjuk és ezekből, a taj.tékdarabkákat bezáró gélmasszákból az alkalisókat úgy mossuk ki, hogy közepe- lyuka csnagyságú szilikagél adódjék. A platina aktiválása a megadott hordozókban és hordozókombinációkban mind -, 60 ama anyagok utólagos hozzáadásával történhet, mely anyagok a kéndioxid-levegőrendszerre katalitos hatást fejtenek lei. Miután tudvalevőleg a periodusote rendszer 4—8 csoportjainak összes hőmérsék- 65 télálló fémoxidjai, ezeknek egymással! való keverékei, valamint a periodusos rendszer 1—3 csoportjához tartozó fémek szulfátjai a kóndioxid-levegő-rendszerben gyenge katalizátorok, még pedig többnyire 500 CJ

70 alatt (mely hőmérsékleten csak kis hozadékok lehetségesek), úgy, amint ezt kísérletek igazolták, e gyenge katalizátorok valamennyien alkalmasak a platinának az ismertetett új rendszerben való aktivá- 75 lására. A maximális .és legerősebb aktiválása effektusokat azonban a legelőnyösebben a következő anyagokkal1

, azok oxidjaival va.gy szulfátjaival vagy keverékeivel kapjuk: arzénoxidok, vanadiumoxidok, 80 krómoxidok, zirkónoxid, ónoxid, magnéziumszulfát, vasoxidok. A vasoxidok eredményezik a platina legerősebb aktiválását az ismertetett rendózerekben. A felsorolt oxidok szulfátjai ugyanazt az aktiválási 85 effektust eredményezik, mint ezek az oxidok maguk. Az arzénoxidok, melyeket minden szakértő mint a platóinaikontaktusmasiszák legveszélyesebb mérgeit ismer, az új rendszerekben a. vaSoxid hatásával 90 összehasonlítva k özepes akti vá.t örökként hatnak. Hogy az arzénoxidok és platinamérgekként ismert egyéb anyagok az ismertetett rendszerekben a platina katalitos hatását nem bénítják, hanem növelik, 95 valószínűen arra vezetendő vissza, hogy ezek (és természetesen az egyéb aktivátorauyagoik is) az új rendszerekben az anyagok ismertetett elrendzése szerint túlnyomóan vagy majdnem kizárólag a hordozó 100 „felületén" helyezkednek el és alig vagy egyáltalában nem helyezkednek eil a hordozó ultramikroszkóposian minimális nagyságú lyukacsain belül, mely lyufcacsok a platinát tartalmazzák (a kb. 5 millimikron 105 átmérőjű lyuikaosokba, mely átmérő a szilikagél lyuikacsamak átlagos átmérője, tudvalevőleg csakis a legkisebb molekulaféleségek hatolnak be). A platinázot.t hordozómasszákba ezeket 110 az aktivátorokat a legjobban finoman elosztott oxid po rok, oxidporiszapolások, a keverékek íelhcvítésekor aktiválóhatású oxidokat, oxid-só-keverékeket vagy sókat adó sóoldatok alakjában kebelezzük be. 115 Az aktivátorokat a hordozómasszákra le