115899. lajstromszámú szabadalom • Iránykereső antennarendszer

MAGYAR KIRÁLYI ^^^f SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115899. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — T. 5597. ALAPSZÁM. Iránykereső antennarendszer. Telefunkeii Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. II cég Berlin. A bejelentés napja 1935. évi december hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1034. évi december hó 7-ike. Rádióhullámokkal való iránykeresésnél sok esetben szükséges,, hogy egy zavaró komponents, illetőleg annak he folyásai megszüntessük. Ilyen eset pl. akkor fordul 5 elő, hogyha az ú. n. heaviside-rétegről viszszavetett sugárzást a föld felszínéről irányzunk. Ilyen esetekben eljárlak már úgy. hogy az iránykereső keretantennával dipotanlennát kombináltak, amely, úgy mint 10 a keretantenna, a vevő bemenő áramkörével van csatolva. Ilyen megoldási mutat az 1. ábra. Ebben az ábrába n ti a keret köre. (e) a dipól, (c) a csatoló elemek és _{d) a vevő bemenő áramköre. Ha arról van 15 szó, hogy a mágneses mezőnek azl a horizontális komponensét, amely a vételi hullám polarizációs síkjának a Heaviside-rélegen való visszaverődéskor fellépő elfordulása következtében keletkezik, a minimá-20 lis vételre csökkentsük akkor a vízszintesen elrendezett (e) dipól megfelelő méretezése és csatolásának megfelelő beállítása által a dipólnak hatása útján a (d) szekunder áramkörre oly elektromotoros erőt 25 vihetünk át. amely az (a) kerettel átvitt, nem kívánatos és káros hatású komponenst épen kiegyensúlyozza. Az ilyen kompenzációs berendezésnek azonban épen az a hátránya, hogy csak 30 egy bizonyos hullámhossznál működik helyesen, minden egyéb hullámhosszra azonban a berendezést ál kell hangolni vagy a dipól, vagy pedig a dipól csatolásának megváltoztatása által. 35 A találmány értelmében oly eszközöket alkalmazunk, amelyek a kompenzáció utánhangolását az egyik hullámról a másikra való átmenet alkalmával feleslegessé teszik. Evégből a keretet és a dipólt úgy csatoljuk a vevővel, hogy az irányzás köz- 40 ben fellépő minimumban az egymást megszüntető feszültségek, tehát a keretből és a dipólból eredő feszültségek a frekvenciától azonos módon függenek, pl. a frekvenciával azonos módon csökkennek vagy 45 növekednek. Az i lyen megoldásnál a két kompenzálandó feszültség függetlenül a frekvenciától mindig egyenlő nagy. A találmány szerinti megoldás kéL kiviteli alakját a rajz 2. és 3. ábrái mulatják. 50 A 2. ábrában l'cllünletetl megoldásnál csak az (a) keretkor van a (d) szekunder körrel,, megfelelő csatolószerv, a felveti esetben a (c) transzformátor útján csatolva. A kerelkörl fölmetszettük és a fel- 55 metszés útján nyert két ponthoz csallakozlattuk az (e) dipól két felél. Ugyanezekhez a pontokhoz a (b) kondenzátort is csallakozlathaljuk. Az irányzás minimumában a (d) szekunder körben áramnak 60 nem szabad folynia. Ez csak akkor lehetséges, ha ugyanakkor az (a) keret körben sem folyik áram. Evégből az (e) dipólt, illetőleg a (b) kondenzátort úgy méretezzük, hogy az utóbbi fegyverzetein a ke- 65 relkör állal indukált feszültség az ;e) dipóllal létesített feszültséggel egyensúlyban van. Ha ezt a kívánt hatást egy bizonyos vételi hullámra elértük, úgy az más vételi frekvenciák melleit is megmarad, 70 mert ha a leírt berendezést jól vezető föld fölölt építettük, a keretkörben és a dipólban indukált feszültségek a frekvenciával arámosak.