115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

115T8Ö. 23 pedig annak időki térítését végezheti. Ebben az esetben az ilyen célokra ismert Lissajou-féle ábrákat kapjuk, amelyek minden fáziseltérésre külön jellemző képet 5 adnak, amelyek egy 45°-al elhajló egyenestől körpályán az előbbi egyenessel 90°-ot bezáró egyeneshez vándorolnak. Az ábra jellemző alakjából, az ábra szöghelyzetéből és a hullámvölgyek szélességéből pon-0 tosan következtethetünk a forgási rezgések rezgésamplitudójára. Hogy a (il) és (i2) áramok között fázis-synchronizmust és egy egyenes vonalat mint Lissajou-féle kezdeti ábrát nyerjünk, a tulajdonképeni mé-5 rés előtt lassú tengelyforgatás mellett az áramok között villamos úton mesterséges fáziseltolást létesítünk, amíg synchronfázishelyzetbe kerülnek. Az (il) áram vagy a megfelelő feszültség ismert módszer sze-D rint az időkitérítő lemezekre úgy hathat, hogy a katódsugár azon az időn kívül, amelyben a (il) változása a nullaátmenet közelében lineáris, a világítóernyőn kívül van úgy, hogy (il) görbe részének idő-1 kitérítő hatása folytán a teljes vonallal jelölt szinuszgőrbe egy része mindegyik (i2) rezgés részére megjelenik a világítód ernyőn. Ez a görbe darab forgási rezgések keletkeztekor az időtengelyen eltolódik és > görbe szalag keletkezését okozza. Egy rezgésfolyamat teljes kirajzolásánál — ami a felvett példa szerint különböző léptékben osztott skálákat tételez fel — egy ilyen görbe szalag közelítőleg a (49a) ábrának felel meg, mimellett az (y) skaláris kiterjedése a forgási rezgések amplitúdójának mértéke. Az (S2) kiegészítő skála az ($1) skálához (48. ábra) olyan viszonyban állhat, hogy az (S2) skálán való egy teljes rezgésrajzzal az (Sl) skálán a skála alapnak nullától maximumig növekvő feketedése vagy világosodása áll szemben (49b ábra), amelynek befolyása alatt valamennyi, az (Sl)-től érkező rezgés számára szín aszal akú világítógörbe nyerése végett lineáris időkitérítő impulzus keletkezik. Abban az esetből, ha a forgói rezgési amplitúdó nagyobb, mint az (1) skála világos-sötét rajzának egy féllfulláma, a 49a. ábrában az (y) szakasz nagyabb tesz, mint az időtengely fele. Emiatt célszerűen több, fé ny fel jegyzésük amplitúdóját illetően fokozatos, tetszés szerint letapogatható és koncentrikus (S2) skálagyőrttoet ai-kalmazifatunk, amelyeknek (St) kiegészítő időkitérítő gyftrűi vannak. (49c ábra). Aí forgási rezgések frekvenciájának az elő&bi esetekben való meghatározására a stroboszkopikus elv alkalmazását javasói- 60 juk, a következő megfontolás alapján: Minden egyes forgási rezgésnél a világító görbe egyszer az (a) helyzetből a (b) helyzetbe oda-vissza vándorol. Ha tehát a fény-, vagy katódsugarat mindig oly se- 6"> gédfrekvencia ritmusában tesszük a rajzoláshoz szabaddá, amely a torziós rezgés _(F) frekvenciájával egyenlő, akkor a 49L ábrabeli fy) szalagon belül a világítógörbének mindig ugyanazt a fázisát rajzoljuk, 70 vagyis az előbb megjelent szalag helyett helybenmaradó görbe keletkezik. A fentiekben torziós rezgések alatt olyan rezgéseket értünk, amelyeket a forgó tengely anyaga végez. Ezek hatása abban van, 75 hogy a tengely két végén levő pontokat összekötő, a tengely nyugalmi állapotában annak mértani tengelyével párhuzamos egyenes, a tengely forgása közben lengő mozgást végez és az előbb említett párhu- 80 zamos helyzetéből kitér. Ámbár a frekvenciajelzés egyértelműségét az egyhelybenmaradó görbe jelenségének ismétlődése azokban az esetekben megnehezíti, aöie- ' lyekben a (Z) segédfrekvencia egész szántó 85 tört része a torziós rezgés (F) frekvenciájának, ezt az egyértelműségét mégis biztosítja az a körülmény, hogy a (Z) valamennyi olyan értéke esetén, amely (F)nél nagyobb nem kaphatunk már egysze- 9f± res állógörbét, minthogy a görbe nyugalmi helyzetében a (Z = Fn) egészszámú értékei esetén mindig egynél több görbe jelenik meg. Az (F) meghatározására a fény-, katódsugarat először igen nagy frekvencia 95 ritmusában reteszeljük vagy ismert rendszerek szerint a katódsugár fényerősségét elnyomjuk. Ezt a frekvenciát (tapogatófrekvenciát) ezután lassan csökkentjük, miközben a görbe szalag több különböző 100 he iy be n m ar adó egyszeres görbére oszlik és ismét szétfolyik, akként, hogy a görbenyagalmi helyzetének minden ismétlésekor kevesebb egyszeres görbe jelenik meg mindaddig, amíg egy meghatározott Írek ven- 105 ciánéi már csupán egyetlen nyugalomban lévő görbe látható. A J[Z) letapogató frekvencia értéke egyenlő a forgó rezgés frekvenciájával. Ha (Z) értékét tovább csékkenfcenők a szalag ismét szétfolyna és me- 110 gínt több többszörös görbe, majd istenét egy görbe volna nyugalmi helyzetben. A letapogató frekvenciát tetszés szerinti nagjpfrekvencia-generátorban esetleg csőgenerá?torbfcn gerjeszthetjük, mimellett egy rezg&- 115 kör hangölőeleméisek skálaállása a ktapogaté frekvencia mértéke. Valamely fent jeUeaszett berendezéssel kapcsolatban, ar 12.