115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

(q) időkiválasztó fényrekeszek (félfényre­keszek) átsiklása közben az (o) irányító­silgárhoz szimmetrikus, vagyis minthogy az (r) és (q) fényrekeszek hatékonysá-5 gának a változása éppen a vételi minimum pillanatában következik be, az (X) és (Z) kitérései egyenlőek lesznek. A (D) gyűrű­nek iránytűskála után való tájolásakor a fénykilengések egyenlősége jelzi az e^ye-0 nesvonalú irány betartását, egy adóra való változatlanul megmaradó földrajzi irányon belül, függetlenül minden a haladást meg­változtató befolyástól. A világítóernyőn való fénykilengéseket két fotocella akti­> válására és a kormány automatikus he­lyesbítésére használhatjuk, hasonlóan a fentiekben előadottakhoz a haladási irány megváltozásánál. Ami az időkitérítő ele­meknek, pl. az időkiválasztó fényrekesznek 1 iránytűrózsával való automatikus mozgását illeti, ebben a tekintetben — mint vala­mennyi többi berendezésnél — az előzőek­ben mondottak érvényesek A 46. ábra ugyanennek az elvnek al­kalmazását mutatja egyszerű tükrös el­rendezésnél. A 43. ábrában az (I) és (II) vezetékek azonosak a 46. ábrában (I) és (Il)-vel jelölt vezetékekkel. A vevő ki­menőteljesítménye a (Il)-vel jelölt helyen mozgatja — célszerűen egyenirányítás után — függélyes irányban a sugarat, míg az (I) időkitérítő impulzusai a sugárnak a látófelülélen való vízszintes mozgatását biz­tosítják. Ugyanezt az egyszerű tükrös el­rendezést a Braun-féle cső helyett, mint már fentebb is hangsúlyoztuk, a 10. és 11. ábra szerinti elrendezéssel kapcsolatban is alkalmazhatjuk. A leírt találmány további számos válto­zata i s lehetséges, lényege azonban abban van, hogy folytonosan körbenförgó irány­keresőkeret egy tetszés szerint beállítható iránykeresőszektor első és második felé­ben egy-egy megkülönböztethető villamos, mágneses vagy mechanikus impulzust vált ki — és pedig nem szükségszerűen! két ilválasztott áramkörben, hanem esetleg ;gy-ugyanazon áramkörben is — úgyhogy iz elválasztott áramkörök vagy ugyanazon iramkor különböző, a két iránykereső­.zektórfélen belüli állapotváltozásai opti­kailag láthatóvá tehetők avégett, hogy az iső vagy második iránykéresőfélszektorban étrejövő iránykerteső minimum meghatá­özását láthatóvá tegyük. Az említett álla­potváltozásokat közvetve vagy közvetlenül hműködőleg dolgözó körmányrelék mű-Ödtetésére használhatjuk. A leírt állapot­áltozások optikai láthatóvátételét emellett úgy végezhetjük, hogy a vevő kimenőtel- 60 jesítményének oszcillográf- vagy tükör­kitérítőrendszerrel nyert képét mindegyik iránykeresőfélszektor részére meghatáro­zott és megkülönböztethető megjelenési he­lyen rögzítjük. 65 A találmány eddig leírt kiviteli alakjai, amennyiben azok helybenmaradó adóra és mozgó iránykereső vevőre vonatkoznak, a fordított esetre is alkalmazhatók. Pl. lehetséges, hogy helybenmaradó állomást, 70 amely az előzőleg leirt berendezések egyikével van ellátva, egy légi jármű irányoz meg, amely állandó jeleket küld ki és< hogy a helybenmaradó vevő­állomás automatikusan balra vagy jobbra 75 kormányzó jeleket ad, ha a légi jármű a vevőhöz vezető egyenesvonalú hala­dási pályából kitér, mimellett a vevő­állomáson ez a berendezés minden tetsző­leges repülési irányra beállítható. Vala- 80 mennyi leírt berendezésen alkalmazhatók azok az Ismert eszközök, amelyek a mini­mumjelzés kétértelműségét egyértelmű irányjelzéssé alakítják át. Valamennyi leírt berendezést az is jellemzi, hogy azok a 85 jelenleg helyben,maradó vagy mozgó állo­másokon rádióhullámokkal való irányítás­hoz alkalmazott elemeket szerkezeti ele­meikként tartalmazzák és így egyszerű át­kapcsolással az eddig szokásos kézi vagy 90 akusztikai iránykeresés alkalmazását le­hetővé teszik. A 47. ábrában feltüntetett elrendezés szerint a légi jármű oly irány keresőkeret­tel van ellátva, amely nem függélyes, ha- 95 nem oly vízszintes tengely körül forog, amely a légi jármű hossztengelyére merő­leges vagy azzal párhuzamos, ill. közel párhuzamos. Ha ez a tengely a jármű hossztengelyére merőleges, akkor a b?nne 100 keletkező vételi minimumokat célszerűen a [1 magassági látószögnek (47. ábra) elöl­fekvő adóhoz viszonyított meghatározá­sára használjuk. Ha a tengely a jármű hossztengelyének irányában van, akkor a 105 benne keletkező vételi minimumokat cél­szerűen a magassági látószögnek oldalt­fekvő adóhoz viszonyított meghatározásá­hoz használhatjuk. Különleges irány­keresöhatások céljára a forgó keret ten- 110 gelyét a függélyeshez képest 45°-al eltolhat­juk. Ilyen hatás az, amelyet fentebb a íégi jármű alatt lévő adó minimumjelzése tekintetében leírtunk. Ha feltesszük, hogy az irány keresőkeret tengelye a normális 115 függélyes helyzetéből oldalra 45°-al ki vatt hajlítva, akkor az előzőkben (II.) fázis­ként megjelölt helyzetbea az (A) adó

Next

/
Oldalképek
Tartalom