115785. lajstromszámú szabadalom • Összekötőszorító villamos vezetékekhez

MAÖYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115785. SZÁM. Vll/G. OSZTÁLY. //. 9799. ALAPSZÁM. Összekötó'szoritó villamos vezetékekhez. J. Wilhelm Hofmaim cég- Radebeul. A bejelentés napja 1936. évi április hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi október hó 16-ika. Kabelvezetékek összekötésére és leágaz­tatására szorítókat alkalmaznak, amelyek rendszerint két, csavarokkal összeszorított szorítópofából vagy szorítólemezből álla-5 nak. Amennyiben e szorítókat vörösréz­kabelvezetékekhez használják, céljuknak megfelelnek. Nem felelnek meg azonban (könnyű fémből való kabelvezetékeknél, amilyeneket újabban majdnem kizárólag ) alkalmaznak. A kabelvezetékek egyes, egymással kötéllé csavart drótokból te­vődnek össze és kör- vagy szegmensalakú keresztmetszetűek. Amennyiben a kabel­vezetékek könnyű fémből, pl. tiszta alu-i miniumból vannak, az ismeretes össze­kötőszorítók alkalmazásánál az a hátrány lép fel, hogy a szükséges nagy szorítónyo­más, eme munkaanyag alacsony folyási határa és könnyű összenyomhatósága i miatt, a vezetőknek utólagos utánengedé­sét és keresztmetszetcsökkenéssel össze­kötött összemenését idézi elő. E jelenség elmaradhatatlan következménye, amelyet á kabelvezetékek váltakozó felmelegedése és lehűlése még fokoz, a vezeték és szo­rító közötti érintkezőnyomás csökkenése, ill. az átmeneti ellenállásnak a növekedése. Ezáltal járulékos felmelegedés létesül, mely a vezeték utánfolyását még elősegíti. Az összekötőhely ellenállása és felmele­gedése mindobban növelkedik, míg végül a szorítóhely kiégés következtében tönkre­megy. Ily zavarok a legtöbbnyire sűrű és erősen terhelt kábelhálózatoknál rendkívül kellemetlenek és rendszerint csak igen ilagy költséggel szüntethetők meg. Az ismeretes szorítóknál az érintkező­nyomás fenntartásához szükséges volt a csavarokat és anyákat újból meghúzni. E művelet azonban a kabelkarmantyuk 40 hozzánemférhetősége miatt, csak nehe­zen vagy egyáltalában nem végezhető el. E nehézség legyőzésére megkísérelték a szorítónyomást rugózó alátéttárcsák beik­tatásával állandóan tartam. Ily eszközök 45 azonban egyáltalában nem voltak kielé­gítők és a kívánt hatást nem tudták elő­idézni, mert ily rugózó alátéttárcsák nem engedtek meg elég nagy szorítónyomást, ,mert méreteiket a szorítószerkezet korlá- 50 tozza. Az ismert kivitelek hátrányait a talál­mány úgy kerüli el, hogy a szorítólemezek, ill. fedelek maguk rugalmasan kialakítot­tak olymódon, hogy az érintkezőnyomás a 55 vezetékek utánaengedésénél és utólagos keresztmetszetcsökkenésnél is állandóan teljesen fenntartva marad. A rajz a találmány három példaképen! kiviteli alakját mutatja. Amint az a rajzok- 60 ból látható, a szorítóknak az a feladatuk, hogy a két elszigetelt (a) és (b) kábelveze­téket egymással vezetőileg összekössék, mi­mellett a két vezeték keresztmetszete mind nagyság, mind alak tekintetében is egyenlő 65 vagy különböző lehet. A két vezetéket a (c) és (d) szorítólemezek vagy szorítófe­delek szorítják egymáshoz; e (c) és (d) lemezek vagy fedelek a vezetékek ke­resztmetszetének az alakja szerint körív- 70 vagy tetőalakú hosszrovatékokkal ellátot7 tak. A két vezeték közé, jobb szorítóhatás elérésére, célszerűen még az (e) nyomó­darab van beiktatva, mely mindkét ol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom