115781. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses menetirányjelző készülék

115781. zetében vau még, csak a (14, 15) szögemelő további mozgásakor, mely a (20) lemezrugó hatásával szemben történik, ütközik a (15) kar a (8) jelzőkar szilárd 5 részébe, úgyhogy most már az egész jelző kar a (7) tengely körül kileng. Mivel a behúzás lökésszerűen történik, a (8) jelzőkar előbb felfelé leng ki. A jelzőkar mutató helyzetében fel- és lefelé fog lengeni. 1 Ezt a (18) vonórugó teszi lehetővé, amit a jármű hajtásakor fellépő lökések is elősegítenek. A 2. ábrán az egyes alkatrészek oly helyzetben vannak feltüntetve, midőn a (8) jelzőkar mutató helyzetében van. i A 4. és 5. ábrán oly menetirányjelző készüléket tüntettünk fel, melynek (21) szekrényében! kél, (8', 8") jelzőkar van egymás mellett elrendezve. Mindegyik jelzőkarnak külön hajtó készüléke van, úgyhogy azok a (21) szekrényből egyenként lendíthetők ki. A (8 ) jelzőkar célszerűen vörös színű, a (8") jielzőkar pedig a szabad út jelzésére zöld színű. A kocsi menetirányának a jelzésére tehát csak a (8') jelzőkart a hozzátartozó kapcsolóberendezéssel használjuk; a (8") szabad menetet jelző kar arra való, hogy a hátsó járműveknek az előzési lehetőséget mutassa. 6—8. ábrákon az elektromágnes különböző kapcsolási módjait tüntettük fel. A 6. ábra az elektromágnesbe kapcsolt hőkapcsolót mutatja. Az elektromágnes a találmány értelmében két, (22, 23) tekercsből áll, melyek egyazon tengely mentén vannak elrendezve. A (24) áramforrás a (25) vezetéken át a földdel és (26) vezetékkel a (27) kapcsolóhoz van kötve. A (27) kapcsolótól a (28) áramvezeték a vékony húzalú (23) cséve végeihez vezet, melyek megint a (29) vezetéken át földelve vannak. A (27) kapcsolótól (30) vezeték a vastag huzalú (22) csévéhez vezet. Mind a két tekercsrész tehát párhuzamosan kapcsolt. A két te,keres között (31, 32) érintlkesőkből alakított megszakító van. A (32) érintkező a (33) vezetéken át földelt. A (31) írintkezőt a (34) kettős fémből lévő szalag •ugozó vége, hordja. A (34) kettős fémizalag másik végéhez a (22) cséve csatakozik. Ha az elektromágnes hideg, akkor a (31, t2) érintkezők egymáson fekszenek, úgy-LOgy (23) és (24) tekercsek párhuzamosan kapcsoltak. A (27) kapcsoló zárásakor ennélfogva a (24) elemtől a (26) és (30). ill. 28, 25) és (29) és a (22, 23) tekercsrézeken át áram folyik, mely olyan erős, ogv az- elektromágnes horgonyát behúzza és a jielzőkart kilendíti,. Ha a jelzőkar valamely akadály folytán a szekrényből ki 60 nem léphet, akkor a (23, 22) csévék melegedni kezdenek és különösen a vastag huzalú (22) cséve igen erősen- felmelegszik. Ha a felmelegedés megelégedett mértéken túl növekszik, akkor a (34) hőkapcsoló mű- 65 ködésbe jön, összehúzódik és a (31, 32) érintkezőket egymástól elválasztja. Ezzel a (22) csévét az áramkörből kikapcsoltuk. A (23) tekercs azonban, mely a vékony huzal folytán nem melegedett fel oly mér- 70 tékben, az áramkörben marad, azonhan a berendezés hatályossága szempontjaiból lényegtelen. Hogy másrészt a tekercsek túlságos felmelegedését elkerüljük, ha a jelzőkar mu- 75 tató állásában igen hosszú ideig marad, ami pl. bekővetkezhetik, ha a vezető a jelzőkart elfelejti visszalendíteni, akkor a tekercsrészek kapcsolásához még mechanikusan működtetett kapcsolóról is gondo&kod- 80 tünk. Effajta berendezést, mely egyidejűleg — mint az a 6. ábrából látható —, hőkapcsolóval egyesíthető, a 7—9. ábrákon tüntettünk fel. A (23) és (22) tekercsrészek között, mint 85 azt a 7. ábra mutatja, melyek a (24) áramforrással egyértelműen vannak összekötve, a (31) és (32) érintkezők vannak. A (31) érintkező a (34') rugón ül és a (36) kilincs felett fekszik. E kilincs a (35) helytálló vas- 90 mag felső részén elrendezett (37) kimetszésbe van ágyazva. A helytálló (35) vasmag a vékony huzalú (23) tekercsrész belsejében ül. A (38) forgásicsap körül a (36) kapcsoló rész lenghet (8. és 9. ábra). 95 A jelzőkar nyugalmi helyzetében, tehát ha a (3) horgony az elektromágnesből ki van húzva, a (36) kapcsolórész a 9. ábrabeli állásban van. Ebben a pillanatban a (31, 32) érintkezők egymásra fekszenek és a ioo (22, 23) tekercsrészek az áramkörbe egymással párhuzamosan kapcsolódnak. A (34') rugó a (31, 32) érintkezőket folytonosan' egymásra nyomni törekszik. Ha ekkor a (27) kapcsoló zárásával az elektro- 105 mágnesbe áramot juttatunk, akkor mindkét tekercsrész működik, és azok a (3) horgonyt a (22) tekercsbe húzzák. Ennek az elmozdulásnak a végén a (3) horgony a helytálló (35) vasmagba ütközik. Ekkor no a (36) kapcsolórész, mint az a 9. ábrából látható, az óramutató járásával egyértelműen kileng, mimellett az a (36) kapcsolórésznek a ,(35) magon túl nyúló részét alulról a (34') rugó felé nyoimjia, azt 115 összenyomja és amellett a (31) érintkezőt