115701. lajstromszámú szabadalom • Lábtámasz

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115701. SZÁM. Á"'^'Vll/e. OSZTÁLY. — A. 4007. ALAPSZÁM. Lábtámasz. Dr. Allsclioff Ewald szakorvos Berliii-Charlottenburg'. A bejelentés napja 1935. évi december hó 3-ika. A találmány lábtámasz a láb lesülyedt hossz- és harántboltozatának megtámasztására és tehermentesítésére és célja a lesülyedés folytán a deformált lábboltozaf, tokban és csuklókban keletkezett gyulladások gyógyítása és újbóli fellépésének meggátlása. A terpesz-lúdtalpnak, azaz a hossz- és harántboltozatban sülyedt ilábnak és az 10 ezen sztalikai változással járó kísérőjelenségeknek kezelése eddigelé cipőbetétek és rugalmas kötések hordásában merült ki. E segédeszközök gépies alkalmazása azonban sok esetben nem eredményezett javu-15 lást ,hanem ellenkezőleg, súlyosbította a beteg állapotát, mert erős fájdalmat okozott és járását megnehezítette. Bármily módon előállított lábtámasznak csak akkor lehet a kívánt eredménye, ha sikerül előbb 20 a lábat normális helyzetében visszahozni és gyulladás- és ezzel fájdalommentessé tenni. A lábtámasz helyes hatásának első kelléke a helyes alak, amit eddigelé nem méltányoltak kellőképen. Ha a támasz pl. 2b csak lúdtalp-támasz, akkor nem képes egyúttal a lábnak harántboltozatát is hordani. A láb hosszboltozatának sülyedése azonban legtöbbször a láb harántirányú boltozatának sülyedésével vagy legalább is 80 gyengítésével kapcsolatos, de az ellenkező eset is lehetséges. Az eddigelé javasolt, közvetlenül a beteg lábon elhelyezendő lábtámaszos lábkötők lábpárnáinak alakja olyan volt, hogy vagy csupán a lábnak 85 hossz-, vagy csupán harántboltozatát tá-i masztották meg, tehát rosszak voltak. Javasoltak továbbá cipőbetétekhez oly párnát, melynek alakja nagyjában a találmány szerinti párna alakjának felel meg és mely a láb hosszboiltozatához való tá- 40 maszból áll, amely a harántboltozathoz való támasszal kapcsdlatos. Ez a cipőbetét azonban nem válhatott be, ami az alábbi megfontolásból kitűnik. Valamennyi cipőbetétniél hiányzik a tá- 45 masz és a támasztandó lábboltozatok közötti szilárd összeköttetés. A lábnak járásnál bőségesen kihasznált mozgási szabadsága a cipőben arra vezet, hogy a megtámasztás, legjobb esetben, csak a nyu- 50 galmi állapotban történik a kellő helyen, míg egyébként, különösen járásnál, mindig más-más, még pedig legtöbbször hibás helyeken történik. Ez még akkor sem javítja a beteg állapotát, ha a támasz ru- 55 galmas anyagból készül. Ha a támasz azonban, mint a gyakorlatilag legtöbb esetben, nem utánaengedő vagy majdnem merev anyagból készül, akkor, tekintet nélkül a támasz alakjára, azt eredményezi, hogy 60 a lábnak kezdetben csekély elváltozásai (az ínszalagok és az izomzat gyengülése) fokozatosan rosszabbodik. A beteg végül egyáltalán nem képes többé lábtámasz nélkül járni. 65 A találmány e megismeréseket hasznosítja és nem csupán a beteg közérzetét javítja meg pillanatnyilag, hanem a beteg lábat tényleg gyógyítja is. Ez a találmány szerint oly lábpárná- 70 val történik, mely tapasz, kötés stb. útján, közvetlenül a lábra erősítendő, a láb hosszboltozatának megtámasztására és mely célszerűen négyszögletes, sarkain lekerekített, lágy, simulékony anyagból, pl. gumiból, 75 , cellulózból, gyapjúnemezből készült j)ár-