115602. lajstromszámú szabadalom • Számláló időszakosan (váltakozva) mozgatott óraműrészekkel

Megjelent 1íí:í6. évi december hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSiö SZABADALMI LEÍRÁS 115602. SZÁM. VIl/c. OSZTÁLY. — JB. 13269. ALAPSZÁM. Számláló időszakosan (váltakozva) mozgatott óraműrészekkel. Dr. liláthy Ottó Titusz mérnök Budapest. A bejelentés napja 1936. évi január hó 13-ika. Ismeretesek számlálók egyiráinybaii járó számdobokkal, melyekkel a szerkezet viszszafelé való járatásával lehetséges visszaélések elkerülhetők. Az ily számlálók óra-5 művébe a használatos megoldásoknál valamely irányváltó, rendszerint előtét van beépítve, az egyik vagy másik forgásirány számára egymással kapcsolódó, lazán, majd bekapcsolva futó fogaskerekekkel, úgy, 10 hogy a hajtás róluk mindig csak egyirányban adódik át a dobszerkezetre, s a különb-1 ségek lényegileg csak azokra a szervekre vonatkoznak, melyek az egyes irányokhoz tartozó, forgásátvivő fogaskerekek ill. ten-15 gelyek bekapcsolását vagy kioldását eszközlik. E célra eddig általában kilincsszerkezeteket alkalmaztak, pl. olymódon, hogy egy kilincskerék fogaiba a forgásátvivő tengely 20 kapcsolt állapotában egy kilincs kapcsolódik, lazán forgó állapotban (a kapcsolt állapotnak megfelelő forgással ellentétes forgásirány esetén) pedig a kilincskerék fogai a kilincs alatt viszonylag elcsúsznak. Ily 25 megoldások azonban a tekintetbe jövő kisméretű kivitelben kevésbbé megbízhatók, pl. a kilincset terhelő rugó gyártási különbséggel készülhet, s emellett idővel saját kezdeti állapotához képest is megvál-80 tozhatik, amihez még az is hozzájárulj hogy a rugóval leszorított kilincs a hozzá képest kikapcsolt kilincskeréken súrlódást okoz, ami a számláló érzékenységét és pontosságát is csökkenti. Az utóbbi ne% hézség egyébként más kilincsszerkezetű irányváltóknál vagy kapcsolóknál is fellép s ezért az az ismeretes megoldások közös hátránya, melynek csökkentése, vagy teljes megszüntetése a címben megjelölt számlálóknál nagyon lényeges célkitűzés. 40 A találmány szerinti megoldásban e hátrány gyakorlatilag teljes mértékben megszűnik s ezt — egyszerű kivitelben — úgy érjük el, hogy a kapcsolandó forgásátvivő részek közt kilincsmű helyett az 45 alább ismertetendő s a mellékelt 1. vagy 2. ábrán vázlatosan feltüntetett kapcsolószerkezetet alkalmazzuk. Ez önmagában véve ismert kapcsolószerkezet az 1. ábrán láthatóan a mindenkori 50 forgásirány szerint egymással kapcsolt, vagy egymáshoz képest szabadon elforgó (1) külső gyűrükoszorúból, valamint az ezen belül csekély sugárirányu közzel elhelyezett 2 tárcsából áll, mely utóbbinak 55 kerületén, átlósan szemközt, két, kerületi irányban keskenyedő kivágás (3-3) van alkalmazva. Mindegyik kivágásban egy-egy golyócska (4-4) foglal helyet, melyek a (2) tárcsának az (5) nyíl irányában való 60 forgásánál a kivágásoknak a golyók átmérőjénél nagyobb szélességű (7) végébe esnek vissza, s így az (1) gyűrükoszorú s a (2) tárcsa egymáshoz képest való szabad elforgását nem gátolják, a (6) nyíl 65 irányában való forgásnál azonban a gyűrűkoszorú s a tárcsa közt a kivágás keske-° nyebb részén megszorulnak, s így e két szerkezeti elem együttforgó kapcsolatát létesitik. Az (1) gyűrükoszorú s a (2) tárcsa 70 természetesen egy-egy forgástengellyel áll. kapcsolatban, úgyhogy a (6) nyíl irányában való forgásnál a (2) tárcsa tengelyéről a forgás átvivődik az (1) gyűrüko-