115555. lajstromszámú szabadalom • Kpacsolási eljárás villamos gépekhez és készülékekhez
kező ellenállásértékeket kapunk, amelyek legalábbis közelítően mértani haladvány törvényének megfelelően változnak. A találmány értelmében továbbá a 5 íinom fokozatú ellenállást is úgy méretezzük, hogy a finom fokozatú ellenállás megváltoztatása által létesített hatásos ellenállásértékek szintén mértani haladványnak megfelelően változnak. 10 A szabályozó berendezésnek a találmány szerinti kialakítása előnyös, nevezetesen lehetővé teszi, hogy ellenállásszabályozó berendezéseket az összellenállásnak mértani haladvány szerinti változtatá-15 sára, vagy oly szabályozóellenállással együtt alkalmazzuk, amely szabályozóellenállás egymásután sorosan kapcsolt durva fokozatú ellenállásokkal párhuzamosan van kapcsolva. Az eddig isrnere-20 tes, egymás közt egyenlő nagyságú, durva fokozatú ellenállásoknál ez a megoldás nem volt lehetséges. A találmányt célszerűen gépekkel kapcsolatban alkalmazhatjuk. Ez esetben a 25 durva • ellenállásfokozatokat úgy választjuk meg, hogy az ellenállások eredő karakterisztikája a szabályozott, illetőleg indított gép karakterisztikájának megfelelő . legyen. Ezzel a megoldással elérjük 30 azt, hogy a gép szabályozható, illetőleg indítható anélkül, hogy eközben az áramértékek nem kívánt mértékben emelkedjenek, vagyis hogy úgynevezett áramesúesok keletkezzenek. Mivel az ellenállások 35 a gép karakterisztikájának megfelelően választhatók, a kapcsolási fokozatok száma is lényegesen csökkenthető. Az egyes ellenállások fokozati beosztását célszerűen graf ikusan határozzuk meg. 40 Ennek egyik egyszerű módját a 3. ábra mutatja. Ha a jobbról és balról berajzolt függőleges szakaszok az egyes kombinációs ellenállások nagyságai, akkor a középütt fekvő metszőpontig berajzolt szakasz megadja a hatásos kombinációs ellenállás nagyságát. Ha tehát a jobb oldalon berajzolt (1) vonal hossza arányos a durva ellenállás (1) értékével és a középütt berajzolt szakasz a kívánt összellenállást 50 (3) jelenti, akkor ily módon a szükséges (4) párhuzamos ellenállás, mint a baloldalon berajzolt szakasz, könnyen meghatározható. Az ellenállásók ilyen méretezésének egyik gyakorlati esete a 4. ábra. Ebben az (a) vonal a motor kai-akterisztikája, vagyis az ellenállás változásának az a lefolyása, amely a lehető legnagyobb indítási gyorsulás eléréséhez szükséges anélkül, hogy az előre meghatározott áram- 60 értékeket túllépnők. E karakterisztika az alkalmazott durva ellenállások számának megfelelően több, az adott esetben három (1, 2, 3) szakaszra van megosztva, pl. oly módon, hogy az abscissza tengelyén fekvő 65 (1', 2', 3') szakaszok egymásközt egyenlő nagyok. A (4) párhuzamos ellenállás szakaszainak meghatározásához az (a) karakterisztikának középső (b—c) szakaszát választottuk ki, mert ily módon ugyan- 70 annak a párhuzamos ellenállásnak a két szomszédos szakaszban való alkalmazása közben jelentkező hiba a legkisebb. A karakterisztika e középső részét az ellenállá szakaszok meghatározása végett több 75 részszakaszra osztjuk, melynek száma megfelel a (4) párhuzamos ellenállás fokszámainak. A felvett esetben célszerű, ha ezt az osztást a karakterisztika logaritmusvonal jellegének megfelelően úgy vá- so lasztjuk, hogy az egyes ordinátaszakaszok egymáshoz úgy viszonylanak, mint a szakaszok rendszámainak logaritmusai. Ennek megfelelően a felső (c) végpont ordinátája megfelel a bekapcsolt összellen- 85 állásnák, mely az első és második részből áll, míg a karakterisztika egyes további pontjainak ordinátái megfelelnek az egyes fokokban szükséges hatásos összellenállás értékének. Mivel az (1) durva 90 ellenállás a (2) és (4) ellenállásokból álló csoporttal sorosan van kapcsolva, a (b) ponton át fektetett vízszintes felett fekvő ordinátarész a (2) és (4) csoport szükséges összellenállásának felel meg. A (4) 95 párhuzamos ellenállásnak ehhez szükséges értéke a 3. ábrában már feltüntetett szerkesztéssel úgy határozható meg, hogy a karakterisztika egyes pontjait vízszintesen a (c) ponton át húzott (g) egyenes 100 vonalra vetítjük és az így keletkezett metszéspontokon és a (d) ponton át, az (f) ponton át húzott függőleges vonalat metsző sugarakat húzunk, (d) az a pont, amelyben a karakterisztika középső sza- IOE kaszának két (b) és (c) pontjában vont ordináta ós abscissza egymást metszik. Az (f) függőleges vonalon a (d) pontból eszközölt bemetszésekkel nyert szakaszok megadják a párhuzamos ellenállás szük- il( séges értékeit. Ha ezután meghatározzuk azokat az ellenállásokat, amelyek a fenti módon
