115553. lajstromszámú szabadalom • A tej kifutását meggátló edény illetve edénytoldat
lílGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG S Z A B A D A L MI LEÍRÁS 115553. számí XVIII/a. OSZTÁLY. — P. 8708. ALAPSZÁM. A tej kifutását meggátló edény, illetve edénytoldat. Pauer Sándor műszerész Budapest. A bejelentés napja 1936. évi március hó 28-ika. A tej kifutásának meggátlására már számos, legkülönbözőbb fajtájú készüléket, illetve edényt javasoltak, de egyikük sem volt képes az összes gyakorlati köve-5 telményeknek kellőképen 'megfelelni. Az eddigi készülékek egyik fajtája szerint alul beboesátó nyílásokat tartalmazó, felül pedig tetszőlegesen (teleszkopszerűen) láogbosszabbí tliató, kéményszerű toldat-10 ban >végződö! kúpot alkalmaztak és az é'gÉsz készüléket a tejforralő edény femekére állították. Ez " a megoldás, elvileg, annyiban helyes volt ugyan, amennyiben a kifutni iparkodó tej egész mennyiségét 15 felvette és túlfolyatással a kéményszerű toldat külső palástján levezetve, részben hűtötte is, azonban az edény fenekére állított készülék egyrészt a tej bizonyos mennyiségét kiszorította (és így ügyelni 20 kellett, hogy az edényt csak bizonyos szintig töltsék meg), másrészt a készüléknek a tejbe merült része a hasznos magasságból tetemes részt elvett és végül az ízlés követelményeinek sem felelt meg. 25 A hasonló célra javasolt készülékek másik fajtája szerint a tej kifutását meggátolni hivatott toldatot nem állították ugyan az edény fenékére, hanem felső peremére fektették fel és ez a toldat ugyan-30 csak kúpalakú tesitből állott, melynek felső végéhez gyűrűalakúan körülfutó, tálalakú tejfogó gyűjtőcsatorna csatlakozott. Ennek a megoldásnak az volt a hátránya, hogy a kifutni iparkodó tejnek magassági 35 irányban nem adott elegendő utat, mért az egész toldat meglehetősen alacsony volt, másrészt pedig a tej a felső, tálalakú részben maradt, holott pl. a kellő kimérés vagy szabad kiöntés végett mindig kívánatos, hogy a felszállott tej a kifutás meg- 40 gátlása után a forraló edénybe ismét viszszafolyjón. Javasolták ugyan már olyan edénytoldatot is, mely a tejforraló edény felső pereméhez csatlakozó kettős fal közötti tejfogó csatornát tartalmazott, ahol 45 is a kettős fal közül a belsőnek szűk átbocsátó nyílásai voltak, amelyek a gyor- -1 san kifutni iparkodó tejet még át nem boósátottáfe, hanem a tej a belső fal felső peremén túlfolyva,' a tejfogó csatornába 50 jutott, melyből azután a részben lehűlt tej az említett nyílásokon át az edénybe lassan visszafolyhatott; azonban ezamegdás sem volt kielégítő, mert a toldatnak szerkezeti magassága, ill. a tejfogó csa- 55 tornának befogadó képessége csak aránylag igen csekély volt. A találmány az eddigi megoldások előnyeit azok hátrányai nélkül egyesíti magában. A találmányt elsősorban a tejfor- eo raló edény felső pereméhez csatlakozó, befelé nyúló, nyílásokat tartalmazó karimából és ehhez felfelé csatlakozó kéményszerű testből álló toldat jellemzi. A karima célszerűen rugalmas csappanással 65 illeszthető az edény felső peremének belső, körülfutó hornyába és így a toldat szükség esetén, pl. titsztítása vagy kicserélés, végett, könnyen levehető. A találmány előnyös megoldási alakja 70 szerint az edény felső pereméhez további, körülfutó külső falrészből álló toldat csatlakozik, úgy hogy az utóbbi és a fentemlített kéményszerű test között magában véve ismeretes tejfogócsatorna léte- 75 sül. Ez a külső toldat az említett karimá-
