115540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés legalább egyik végükön befelé megvastagított falu csövek előállítására

sal szemben az az előnye, hogy a kihengerlendő hüvelyt nem kell a tulajdonképeni hengerlési művelet előtt gyűrűalakú szűkítéssel ellátni, és hogy a hü-5 vely a cső mellső végének kihengerlése alatt is hátsó végével a lehúzóhüvelyre, illetve ennek közvetítésével a tüsketartóra támaszkodik, anélkül, hogy ennek folytán hátrafelé való kiterjedése aka-10 dályozva volna, minthogy ezt a tövisnek a tövistartóhoz képesti elmozdulása lehetővé teszi. A cső hátsó végének falát a találmány szerinti eljárással szintén igen célszerűen 15 vastagíthatjuk meg, függetlenül attól, hogy mellső végének falát magvastagítottuk-e vagy sem, és ha igen, mily módon vastagítottuk meg. A találmány szerint a hátsó csővég falának befelé való megvas-20 tagítása szintén végén vékonyabb (lépcsős) tövisen zarándokjárású hengerműben való hengerléssel történik, mely tövis azonos lehet azzal, melyen a csövet kihengereltük, de más tövis is lehet. Fontos csak az, 25 hogy a hátsó esővég falának megvastagítására használandó tövis vastagabbik részének átmérője akkora legyen, hogy a hüvely hátsó végébe bele lehessen dugni, míg a tövisek vékonyabb részének át-30 ígérői, valamint a különböző átmérőjű részek közti átmenetek különbözők is lehetnek. Az eljárás azonban főleg akkor előnyös, ha a hátsó csővéget ugyanazon a tövisen hengereljük ki, mint a mellsőt. 35 A hátsó csővég falának befelé történő megvastagítása a találmány szerint úgy történik, hogy a cső, illetve a tüske nagyobb átmérőjű részének megfelelő belső átmérőjű csővé már kihengerelt hüvely 40 hátsó végét annyira húzzuk rá a tövis vastagabb átmérőjű részére, hogy e tövisrész vagy esetleg az arra illesztett vezetőhüvely azt kellőképpen megtartsa, illetve vezesse. A hüvely hátsó végét e helyzeté-45 ben közvetlenül vagy közvetve szintén a lehúzóhüvellyel, ezt pedig a tüsketartóhoz képest tetszésszerinti módon, célszerűen a tüskét körülvevő, hosszirányban kettévágott csővel támasztjuk meg. Az így 50 megtámasztott csővéget azután az ismeretes módon hengereljük rá a tüske vékonyabb átmérőjű részére. Az így kapott csőnek, hátsó végén természetesen kifelé is némi. vastagodás lesz, minthogy a hen-55 gerlést egész végig nem folytathatjuk. Ezt a kifelé is megvastagodott csővéget, mély pl. a 104.157. sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárással készült csöveknél, bár kisebb hosszban, de szintén rendszerint megvolt, a hengerlés befejezte ö0 után levágjuk. A találmány szerinti eljárásnak a 104.157. sz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárással szemben általában az az előnye, hogy a hátsó csővég kihengerlésekor a tüske kevésbbé van 65 igénybevéve a tüsketartóba való befogása helyén, minthogy a tengelyirányú erők a tüsketartóra a lehúzóhüvely és támasz útján adódnak át, mi különösen a tüsketartóhoz képest tengelyirányban elmoz- 70 gatható tüske esetén fontos. Azonos tüskén való hengerléskor pedig ehhez még az az előny is járul, hogy a kihengerlendő hüvelyt a tüskéről egyáltalán nem kell lehúzni, minthogy a tüsketartó és lehúzó- 75 hüvely közé a támasz a hüvelynek a tüskéről való lehúzása nélkül is behelyezhető, főleg a tüsketartóhoz képest tengelyirányban elmozdítható tüske alkalmazása esetén. 80 A találmány szerinti eljárás foganatosítására való berendezés az eddig ismeretesektől abban különbözik, hogy az önmagában véve ismeretes alakú és önmagában véve ismeretes lehúzóhüvellyel 85 felszerelt tüske az önmagában véve ismeretes módon mozgatható tüsketartóban ahhoz képest tengelyirányban elmozgathatóan, de elfordulás ellen biztosítottan és fékezetten van elhelyezve. E célbői pél- 90 dául a tüsketartó végében hengeres fúrat van, melybe a tüske vége belenyúlik és melyben a tüske palástfelületének kivágásába illeszkedő ék is helyet foglal, mely a tusketartón, annak hossztengelyére me- 95 rőlegesen van átdugva és hozzá képest rögzítve. Az ék célszerűen rugalmas és a tüske palástfelületének kivágásában, annak mindkét végén, bemélyedések vannak. Ezek úgy vannak méretezve, hogy ha az 100 ék beléjük fekszik, a tüskére nyomást nem fejt ki, mi? a kivágás többi részének fenékére való felfekvésekor arra a tüskét fékező nyomást gyakorol. A tüskének a tüsketartóban való megerősítése vagy fé- 105 kezése azonban bármely más, megfelelő módon is történhet. Ugyancsak tetszésszerinti lehet az a támasz is, mellyel a lehúzóhiivelyt a hátsó csővég kihengerelésekor a tüsketartóíhoz támasztjuk. E támasz 110 rögzítésére a tüsketartó mellső és a lehúzúhüvely hátsó homlokfelületében célszerűen bemélyedések vannak. A találmány szerinti eljárást alantiak-