115470. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nem tapadó szenek kokszolására

MAGYAR KIRÁLYI m SZABADALMI BIROSAG ff SZABADALMI LEÍRÁS 115470. SZÁM II/a. (IVli/1.) OSZTÁLY. — G. 7481. ALAPSZÁM. Eljárás nem tapadó szenek kokszolására. Dr. Gottfried László ügyvéd és Szász Oszkár tisztviselő, mindketten Miskolcon. A bejelentés napja 1933. évi május hó 27-ike. A hevítéskor megolvadó ós összefüggő szilárd darabokká egybeforró, vagyis kokszolható szénféleségeket tapadóképeseknek nevezzük. Kismértékű tapadóképesség szaft mcs széiiíajtánál észlelhető, azonban csiak néhány kőszéniéleség és kivételesen némely barnaszénfajta szolgáltat olyan hevítési maradékot, amely kokszként értékesíthető. Vannak viszont egyáltalán nem 10 tapadó szénféleségek, amelyeknek hevítés! maradéka, a szokásos kokszolási módszerek során, porrá és darává hullik szél. Ez a maradék, éppen úgy, mint a kevéssé tapadóképes szenek hasonló maradéka, lí> kellőkép csakis briketté sajtolva értékesíthető. Kevéssé, de bizonyos mértékben tapadóképes szénféleségeket már eddig is sikerült olykép kokszosítani, hogy aprójukat jó 20 tapadóképességű szenek aprójával elkeverve vetették alá a szokásos kokszosítási folyamatnak. Nem-tapadó szénféleségekből, pl. a dunavidéki é? ehhez haisonló barnaszenekből azonban ilymódon még 25 akkor som sikerült használható kokszot kapni, ha a keverékben a nem-tapadó szénféleséghez képest a jó tapadóképességű szén lajt a túlsúlyban volt. Ismeretes, hogy a szenek tapadókópes-30 sége, illetve kokszolliatósága a tartalmazott bitumen mennyiségétől és minőségétől függ. Bizonyos bitumenféleségek jelenléte a kokszképződést elősegíti, más bitumenfajták viszont, különösen az ala-3ö csonv hőfokon forrók, hatástalanok, sőt egyes esetekben hátrányosak a kokszképződésre. Ha valamely jó tapadóképességű szénből a bitument oldószerrel kivonják, a szén tapadóképességét elveszti. Ha a kivonatolt szénhez a kivont bitument újból 40 hozzákeverik, a tapadóképesség egyes esetekben helyreáll, más esetekben nem. Ez függ pl. a használt oldószer minőségétől, Egyes szurokféleségekből, pl. kőszónká t rányszurokból, ugyancsak kivonhatók bl- 45 zonyos oldószerekkel olyan, főleg magas forráspontú bitumenek, amelyek a kivonatolás folytán tapadóképosségét elveszíszített szénnek tapadóképességát. helyreállítják, ugyanezen kátrányokból más 50 oldószerekkel kivont, más bitumenfrakciók viszont az elvesztett tapadóképességet ncan állítják helyre. Közelfekvőnek látszott, hogy a nem-tapadó szénfajták, pl. az említett dunavi- 55 dőki tarnaizienek is felhasználhatók lehetnek koksz előállítására, ha ezeket jó tapadóképességű szénből, vagy az ezek lepárlási termékeként kapott kátrá.nyszurokból kivont bitumenekkel keverve vet- 60 jiik alá a kokszolási folyamatnak. Ilymódon azonban a várt eredményt elérni neon sikerült. Az eredmény elmaradása arra vezethető vissza, hogy a kokszothatóság egyrészt az összbitumen és a kokszolandó 65 szén Oíartalma közötti bizonyos aránytól, másrészt a bitumenféleségek egymásközötiti arányától, főleg attól is függ, hogy az alacsony forrpontú bitumenekhez képest a magasabb forrpontiiak túlsúly- 70 ban vannak-e. Kísérleteket végeztünk oly irányban.