115458. lajstromszámú szabadalom • Kettős nyüstemelőgép
nyúló záróorrával elfogja úgy, hogy a billentyű, a tolótű és vonóhorog súlyát, valamint minden egyéb még fellépő nyomást a támasztóténgely vesz fel. Ezzel az 5 egyszerű elrendezéssel súrlódások és járulékos ellenállások alig keletkezhetnek, úgy, hogy a mintakártyák legmesszebbmenőleg kiméltetnek. A találmány eszerint abban tér el elő-10 nyösen az ismert berendezésektől, hogy a lazán ágyazott könnyű záródarab, amely csak önsúlyával dolgozik, mindenféle közbeiktatott rugót, tűt és egyéb fölösleges alkatrészt helyettesít s így a gép gyors és 15 zavartalan üzemű lesz. Ezenkívül az alkalmazott alkatrészeket • könnyen lehet ki- és beszerelni. Em elleti a szerkezeti részek működése tetszetős alakjuk és elrendezésük folytán kívülről 20 könnyen és kényelmesen megfigyelhető és ellenőrizhető, főként az új szerkezeti részek, melyek úgy működnek, mint egy zongora billentyűzete. A találmányt a mellékeli rajz négy áb-25 ráját) mutatjuk be. Az 1. ábra egy kettős nyiistemelőgépnek a találmány szerint kiképezett részét szemlélteti; a 2., 3. és 4. ábrán a záródarabot, ejtőtűt 30 ós a billentyűt abban a három helyzetben látjuk, amelyekben a billentyűk, ill. vonóhorgok kiválasztásához elhelyezkednek. Az (1) ejtőtűk a (10) hengeren fekvő (11) papírkártyát ismert módon kitapint-85 ják. A tű végén levő szem a (2) záródarab tűalakú (12) nyúlványát fogja körül, melyet a (13) rúd minden második vetés után ismert módon fel-alá mozgat. Ezt a mozgást követik az (1) ejtőtűk, mi-40 közben vagy behatolnak a mintakártyába, ahol lyukra találnak, vagy annak felületére támaszkodnak, ahol nincs lyuk alattuk. Ha. a tű valamelyik lyukba esik, akkor a (2) záródarab tűalakú (12) vége a 45 (9) támasztóterigely körül kilendülve, lebillen (2.á.bra), minek következtében a (2) záródarab felső (6) orra olyan helyzetbe kerül, mely lehetővé teszi, hogy az (5) billentyű elülső (14) esőre ugyancsak 50 mélyhelyzetbe lesüllyedjen. Az (5) billentyű lefelé nyitott (15) ágyával (1. ábra) a (16) tengelyen nyugszik és felső felületével a (3) lökötűt támasztja alá, mely viszont a (4) vonóhorgot hordja. 55 Ha az (5) billentyű, mint fentebb említettük, mélyhelyzetbe süllyed, akkor a (3) tű a (4) vonóhoroggal szintén lesüllyed s 1 ez utóbbi a. (7) errielőpengével kapcsolódó helyzetbe kerül. Ennek következtében az illető nyüst felső szökeliőbe kerül (2. ábra). Ha az ejtő tű nem talál lyukat a mintakártyán, akkor a (1.3) rúd lesüllyedésénél a papírkártya felületére kerül és a (2) záródarabot olyan helyzetbe hozza, amelynél az (5) billentyű (14) esőre a (2) zárédarab orrán helyezkedik el. Ezzel ,az (5) billentyű olyan helyzetbe került, amelynél a (4) vonóhorog a (3) löketű révén nem kapcsolódhat a (7) emelőpengével. Az illető nyüst tehát az alsó szádnak megfelelő helyzetben marad (3) ábra). Amint már fentebb említettük, a (2) záródarab lefelé nyitott (17) kivágásával — amely természetesen hosszúkás rés is lehet — lazán fekszik fel a (9) támasztótengelyen. Ennek a kivágásnak vagy hosszúkás résnek a következő fontos rendeltetése vau. Amikor az (1) ejtőtű a. papírkártyára támaszkodik és a (2) záródarab (6) orra már a 3. ábra szerinti támasztóhelyzetbe jutott, azonban a hozzátartozó (5) billentyű az előbbeni vetés óta még a 2. ábrabeli mélyhelyzetében van s ezt most a (20) vagy (21) segéd -penge megemeli a következő vetés kiválasztásához, akkor az (1) ejtőtű a mintakártyát átbökné, ha a záródarab csak forgathatóan volna a (9) tengelyen ágyazva. Azonban a kivágás vagy rés, vagy pedig egy elég tágan fúrt ágyazó lyuk lehetővé teszi, hogy az (5) billentyű felemelkedésénél a záródarabot (9) támasztótengelyéről annyira felemelje, hogy a (14) csőr a (2) záródarab (6) orra előtt elhaladhat, mire a (2) záródarab ismét visszaesik (9) támasztótengelyére, hogy az (5) billentyűt adott esetben a következő vetéshez megtámaszthassa (4. ábra). Emellett az (1) ejtőtűre a (2) záródarab önsúlyának csak egy törtrésze nehezedik és terheli a (11) mintakártyát, úgyhogy azt károsodás nem érheti. Az (5) billentyűk akár minden második vetés után, akár vetésenként emelhetők és süllyeszthetők az új szád kiválasztása végett, amint az már régebbi és újabb szerkezeteknél is ismeretes. A billentyűknek evégett alul (18) és (19) nyúlványaik vannak, amelyek egymáshoz képest eltolt helyzetűek. E nyúlványok felé mozognak a (4) vonóhorgok vetésenkénti kiválasztásánál ismert módon minden egyes vetésnél a (20) és (21) segédpengék, olyképen, hogy pl. a (20) penge a páros számú vetésekhez, a (21) segédpenge pej dig a páratlan számú vetésekhez való billentyűket emeli. így tehát mindeií
