115437. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ásványolajokból elkülönített kenőolajpárlatok finomítására

MAGYAR KIRÁLYI wQjglI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115437. SZÁM XT/b. (Xl/g.) OSZTÁLY. — T. 3479. ALAPSZÁM. Eljárás ásványolajból elkülönített kenÓ'olajpárlatok finomítására. Viker Vegyipari és Kereskedelmi K. F. T. Budapest, mint Téri Tibor főiskolai hallgató, budapesti lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 26-ika. Ismeretes, hogy a nyers ásványolaj bél lepárlás útj án kapott kenőola j párlatokat a párlat tartalmazta telítetlen és gyantás szénhidrogének mennyiségének csökkentése 5 végett u. n. kénsavas finomításnak vetik alá. A kénsavas finomítást rendszerint követni szokta a-z olajnak nagy aktív felületű adszorbensekkel, mint pl. hidroszilikátokkal, aktív szénnel, aktív szilika-10 géllel való kezelése. Ez a kezelés azon alapszik, hogy ezeknek az aktív felületeknek a nagyobb lelitetlenségi fokú szénhidrogénmolekulák iránt nagyobb affinitásuk van, mint a kisebb lelitetlenségi fokúak 15 iránt és így azok az előbbieket nagyobb mennyiségben képesek adszorbeálni, mint az utóbbiakat. Ennek következtében az olaj és az adszorbens között olyan egyensúlyi helyzet alakul, ki, amelyben a fí-20 nomilandó kenőolaj telíletlenségi foka csökken, színe felderül és kenőképessége is fokozódik. Ismert tény, hogy ez az egyensúlyi helyzet, amely a fínomítás hatásfokára döntő 25 befolyással van, a kezelési hőfok függvénye és pedig olyan értelemben, hogy e hőfok emelkedlével az adszorbeált telítetlen és telített molekulák arányszáma a telítetlenek irányában tolódik cl, úgyhogy 30 a kenőolaj lelitetlenségi foka mindinkább csökken. Kézenfekvő voll tehát az a törekvés, hogy a kenőolajai az adszorbensekkel minél magasabb, egészen az olaj forrpontj;áig terjedő hőfokon kezeljék. Ez a magas 35 hőfokú kezelés azonban bizonyos veszélyekkel jár, amelyek közül főképen a levegő oxidáló hatásának és a termikus bomlásnak veszélye jön tekintetbe. Az ismeretes eljárások igyekeztek e veszélyeket kiküszöbölni, ami azonban csak részben 10 .sikerüli. így a levegő oxidáló hatásának megelőzésére a jelzeit kezelést indifferens vagy redukáló atmoszférában, pl. túlhevített vízgőz, füstgáz, széndioxid, hidrogén, nitrogén atmoszférában végezték. Ezzel a 45 levegő oxidáló hatását részben kiküszöbölték ugyan, azonban az oxidálódás — bár kisebb mértékben — mégis fellépett akkor, amikor a kezelés után a még forró olajat az indifferens vagy redukáló at- 51 moszférából eltávolították, ami azután a finomítandó olaj színére és egyél) tulajdonságaira kedvezőtlen hálást gyakorolt. A magas hőfokú kezelésnél fellépő termikus bomlást azonban az eddig ismere- 55 tessé váll eljárásokkal nem tudták kiküszöbölni,, bár ez is igen fontos lelt volna, tekintettel arra. hogy a legtöbb adszorbens a szénhidrogének hasítására katalizátorként hat. 60 Ez a termikus bomlás megállapításaim szerint a nagyobb molekulasúlyú szénhiidrogérimolekulák h.elyi túlhevül ésének következménye. Ez a túlhevülés arra vezethető vissza, hogy a célszerűen közvet- 65 len tüzelésű finomító kazánban a forrpont íg (200°—4000

-ig) felhevített finomítandó olaj egyes rétegei a kazán izzó;, mintegy 800— 1000°-os ícnéklapjával közvetlen érintkezésbe jutnak és ennélfogva e 70 rétegek molekulái termikus bomlást szenvednek. Ennek elkerülésére az ismert eljá-