115387. lajstromszámú szabadalom • Adó elrendezés irányvonalak meghatározására, irányított, váltakozva kibocsátott ultrarövidhullám sugárzásokkal

tektuskeféken és (M) csusztatógyűrűkön át az (Ml, M2) reléket táplálják. Az (El, E2, Ml, M2, Q) részeket a (Z) állvány tartja. Ez az (U) karmantyú és 5 (V) golyók révén az (X) állványon van ágyazva és a (W) esavarkerékinft forgat­ható. A keringő, két reflektor adta mező egy­forma mezőerősségű vonalat mindenütt 10 előnyösen használható, ahol meghatáro­zott irányt rádiósirányítóadókból (Funk­bake) vagy más hasonlóval nem lehet meghatározni, mivel a megjelölt helyet minden irányból meg kell közelíteni. ,15 A leírt berendezésnél a nagyfrekven­ciájú oldalon nem kell beavatkozni, ha­nem csak az (RÍ, R2) reflektorelrendezést kell forgatni. Az (E) gerjesztőantenna ekkor zavartalanul, ugyanily módon to-20 vább táplálható és külön intézkedés szük­ségtelen, minthogy az (E) gerjesztőan­tenna egyhelyben marad. Az (Rl, R2) ref­lektorok forgatása nehézségeket nem okoz, mert nagyfrekvenciájú energia hoz-25 závezetése szükségtelen, hanem csak a iQ) kontaktnskefén és (M) csúszógyűrűn keresztülfolyó Ar ezérlőáramokat kell az (Ml, M2) relékhez vezetni. Ennél az elrendezésnél az oldalmegha-30 tározás egyértelmű, azaz az egyértelmű iránymeghatározás független lehet attól, uogy mily oldalról közeledünk az adóhoz. Az ismeretes irányítóadóknál (Funkbake) a két jel, melyek egymást folytonos vo-35 nallá egészítik ki, két-két kvadransban sugároztatik ki, úgy hogy az első és har­madik kvadransban az egyik, a második és negyedik kvadransban a másik jel hallható. 40 Ha pl. az első negyedben (0—90°) az (a) jel, a második negyedben pedig a (90—180°) az (n) jel hallható, akkor a harmadik negyedben (180—270°) ismét az (a) jel és a negyedik negyedben ismét 45 (270—360 ) az (n) jel hallható. Ha ekkor egy repülőgép úgy közeledik az adóhoz, hogy pl. a 90°-os vonal közelében az első negyedben van. akkor a baloldalán az (a), jobboldalán pedig az (n) jel hallható. 7.0 Ha a repiiőgép az adó felett elhaladt, ak­kor a harmadik és a negyedik negyed kö­zötti határvonal közelében van (270° vo­nal). Ebben az esetben a repiilőgópvezető a jobboldalon az (a) jelet, a baloldalon az 35 (n) jelet hallja, vagyis a két oldalon hall­ható jelek az első izben hallott jelekkel szemben kicserélődnek. Az egyes kvad­ránsok között mindkét jel számára egyenlő mezőerősségű vonal, azaz a vétel­nél folytonos vonal adódik. Eszerint négy 60 folytonosvonalat adó hely adódik ki. Minthogy két-két folytonosvonalat adó hely egy vonalban fekszik, két folytonos­vonalsík van, amiből kitűnik, hogy ennél egyértelmű iránymeghatározás nem lehet- 65 séges. A leírt berendezésben csak egy folyto­nos vonalsík keletkezik, az egyik oldalon az egyik, a másik oldalon a másik jelt halljuk. Ha csak egy folytonosvonalsíkot 70 engedünk forogni, akkor természetesen nehezebben fordulhatnak elő elcserélések. Az ismeretes elrendezések hiányának ki­küszöbölésére egyoldalúan dolgozó an­tennaelrendezések használatát javasolták. 75 Ezek azonban bonyolult szerkezetűek, amit a leírt berendezés mellőz. A találmány további kivitele a hely­meghatározásnál gyakran szükséges is­mertető jel adásának egyszerű végrehaj- 80 tását teszi lehetővé. A helymeghatározásra ugyanis, amikor a keringő folytonos vonalsík egy bizonyos meghatározott helyzetet foglal el, oly irá­nyítatlan jelt ad, amely az illető állomásra 85 jellemző. Legtöbbnyire a folytonos vonal­sík egyik felének északi átmenete van je­lezve. Az ismertetőjel adására az (Rl, R2) reflektorelrendezést az ismertetőjel adásának idejére működésen kívül he- 90 lyezzük és az (E) gerjesztőantennát irá­nyítás nékül működtetjük. E rövid idő alatt (E) gerjesztőantennára a tápláló nagyfrekvenciát valamely betűkombi­náció szerint kapcsoljuk. Mihelyt azon 95 ismertetőjel adása be van fejezve, a ger­j,esztőantennát megint állandóan táplál­juk és a reflektorelrendezés lép műkö­désbe. Az ismertetőjel és a folytonos vonal vétele közötti időközről a vétel helyének 100 helyzete a,z adóra vonatkoztatva megálla­pítható. Hogy az ismertetőjel vétele és a foly­tonos vonal beérkezése közötti időközt a vérei helyén meghatározhassuk, stopper- 105 órát vagy más időközmérőberendezést használunk. Ily időközmérőberendezés azonban a találmány további kivitele sze­rint mellőzhető, ha az ismertetőjel után meghatározott időközökben időközjeleket no bocsátunk ki, melyek így a folytonos vo­nalsík bizonyos meghatározott szög elfor­dulásának felelnek meg. Ily időközjelek­ként leginkább pontokat használunk, mert ezek könnyebben olvashatók le, mint a U5 vonalak. Ha pl. mindenkor egy-egy pont adatik, midőn a tartósvonal 5°-kal moz­gott tovább és ha pl. az, északi jelnek és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom