115363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kéndioxid visszanyerésére gázelegyekből
abszorbeáló folyadéknak némi ideig larló használala után oldhatatlan bázisos aliiniiniumszulfálok csapódnak ki. A találmány szerinli eljárás példájaf> ként megadjuk, hogy 8 térfogatszázalék kéndioxidot tartalmazó,gázt 20 percig olyan vizes abszorbeáló folyadékkal mosunk, mely literenként 90 g timföldet és 105 g kéntrioxidoL tartalmaz, akkor a kapott oltó dat literenként 100 g kéndioxidot l'og tar-Lalmazni. A kéndioxid az oldatból forralással gyakorlatilag tökéletesen kiűzhető, úgyhogy az oldat ezután újabb kéndioxidmennyiségek abszorbeálására alkalmas. 15 Ha a nyers gázok oxigént vagy kéntrioxidoL tartalmaznak, akkor a mosó folyadék szulfáttartalma mindinkább fokozódik. míg lúgossága csökken. Ennek oka a feloldott kéndioxid oxdálódása vagy a 20 gázokban kéntrioxid feloldódása. Ilyen esetekben a folyadék lúgosságát úgy tarthatjuk gyakorlatilag állandó értéken, hogy kellő mennyiségű meszet, krétái vagy kalciumszulfitet adunk hozzája és a kicsapó:_5 dott gipszet elválasztjuk. A szulfátionok eltávolítására báriumvegyületeket, pl. báriumkarbonátot is használhatunk, de a kicsapott báriumszulfát nem távolítható el olyan könnyen, mint a gipsz. 30 A kívánt lúgosság megőrzésére, illetőleg a folyadékban a szulfát felszaporodásának megakadályozására célszerűen úgy is járhatunk el. hogy a folyadéknak részmennyiségéhez olyan mennyiségű kalcium-35 karbonátot vagy más, a célnak megfelelő vegyületei adunk, mely elegendő ahhoz, hogy a folyadékból akkora szulfátmennyiséget csapjon ki, mint amennyit az egész folyadéktömegből el akarunk távolítani és 40 aiz említeti részmennyiséget, a kicsapott szulfát eltávolítása után, a folyadék főtömegéhez visszavezetjük. A folyadékhoz a kalciumkarbonátot vagy más vegyelülel magát vagy annak vizes szuszpenzióját 45 vagy némely esetben oldatát adhatjuk. A folyadék részmennyiségét az összes folyadékhoz képest úgy kell megválasztani, hogy ha belőle a kívánt szulfáLmennyiség kicsapódott, lúgossága ne emelkedjék 50 körülbelül 55%-on túl, mert különben előfordulhat, hogy az oldatból oldhatatlan bázisos szulfát csapódik ki. Az oldat lúgosságát úgy is tarthatjuk gyakorlatilag állandó értéken, hogy ahhoz 55 a folyadékhoz, melyben szulfát gyülemlett fel, a szükséges mennyiségű fémaluminiumot adjuk (esetleg kis mennyiségű higannyal együttesen). Ez az eljárás különösen olyankor részesítendő előnyben, amikor a művelet során bizonyos mennyi- i ségű bázisos aluminiumszulfit veszendőbe ment, így pl. azáltal, hogy folyadék ömlött ki vagy alumíniumot tartalmazó oldhatatlan csapadék képződött. Ennek az eljárásnak és az előző bekezdésben leírtnak együttes alkalmazásával a folyadék kívánt összetételét állandósíthatjuk és az egész folyadék tömeget keringésben tarthatjuk. Habár előnyösebb az olyan oldatok használata, melyek csupán bázisos aluminiumszulfátot tartalmaznak, mindamellett az oldatlan semleges sók. pl. MgSüá va^y kis mennyiségben vassók vagy nehézfémsók is jelen lehetnek, anélkül, hogy az oldat abszorbeáló és regeneráló tulajdonságait gyakorlatilag hátráltatnák. Ha a bázisos alumiiiiumszulfátoldatot bizonyos ideig használtuk, akkor nehézségek származhatnak bázisos aluminiumszulfátok kicsapódása következtében, melyeknek elválasztása az abszorbensben veszteségeket okoz és a berendezés eldugu -lásának veszélyével jár. A csapadék akkor képződik, ha az oldatot hosszabb ideig fokozott, pl. 70 C° feletti hőmérsékleten tartjuk, különösen, ha az oldatot a kénessavtól már megszabadítottuk. A csapadék keletkezése nagy mértékben fokozódik. ha az oldatban a kicsapolt anyagnak nyomai vannak jelen, melynek apró részecskéi a keringő folyadékban lebegő állapotban lehetnek vagy a berendezés egyes részein lerakódhatnak és itt magokként szerepelhetnek, melyekre az oldhatatlan bázisos szulfát további menynysiégei gyorsan lerakódnak. A csapadékképződésre továbbá az is okot adhat, ha az oldat kis mennyiségű alkálifémsókat tartalmaz és ezért, mint említettük, az oldat elkészítésekor arra kell ügyelni, hogy abba alkálifémsók ne kerüljenek. Az oldhatatlan bázisos szulfátok képződésének elkerülésére úgy járhatunk el, hogy az oldathoz bizonyos anyagokat, mint pl. foszforsavat vagy foszforsavat és glicerint tartalmazó vegyületeket, pl, glicerilt'oszfátot adunk. A hozaganyagnak az oldathoz adandó mennysiége a hozag természetétől függ. Igy pl. azt találtuk, hogy bázisos aluminiumszulfátnak körülbelül 1—2 térfogatszázalék glicerilfoszfátot tartalmazó oldatai kielégítő eredményeket adnak. Hasonlóképen jó eredményeket kapunk akkor is, ha az oldathoz különkülön. egyenlő mennyiségben, körülbelül
