115329. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas állvány ülőbútorokhoz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 115329. SZÁM. VIII/c. OSZTÁLY. — L. 7084. ALAPSZÁM. Rugalmas állvány ülőbútorokhoz. Lorenz Antal kereskedő és Gaal Endre tervező Berlin. A bejelentés napja 1936. évi április hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi április hó 23-ika. A találmány rugalmas állványoknak, mint pl. rugalmas ülőbútorok szabadon kinyúló tartóállványainak különleges kialakítására vonatkozik. Az effajta állvá-5 nyokat eddig rendszerint rugalmas acélból készítették, amely az igénybevételeknek jól megfelelt és a terhelést minden további nélkül rugalmasan fel tudta venni. Faállványoknál is el lehet érni bitó zonyos rugózó hatást, nagyobb meghajlás esetén azonban a veszélyes keresztmetszetekben törési veszély forog fenn; ha pedig ezt megnövelt méretekkel kívánjuk elkerülni, akkor viszont az engedékonysé-15 gük csökken. A találmány szerint az effajta, fából vagy egyéb szerkezeti anyagból készülő állvány azzal válik mind nagy terhelésekre, mind meghajlásokra alkalmasain 20 igénybe vehetővé, hogy azokon a hajlításra igénybevett helyeken, amelyeknek engedékenyleknek kell lenniök, a hajlító igénybevétel irányára merőlegesen elrendezett, különálló rétegekre osztott. Eonel-25 lett ez a felosztás akár befűrószeléssel történhetik, mimellett a fűrészelt bevágások célszerűen legömbölyített testeikkel vannak kitöltve, akár pedig az egész állvány egyes rétegekből összetett lehet, amelyek 30 hosszuk legnagyobb részén egymással szilárd kapcsolatban vannak, kivéve azokat a helyeket, ahol a hajlítással szemben engedékenység kívánatos. A rétegek egymáshoz képest különböző vastagságnak és 35 különböző hosszúságúak is lehetnek, amint ez járművek fémből való lemezrugói TI ál hasonló formában már ismeretes. A kitöltő támasztékok helyett alakjukat engedékenyen- változtató közbenső rétegek is elrendezhetők, amelyek azután a ru- 40 gozó rétegekkel közvetlenül összeragasztottak lehetnek. A rajz a találmány néhány példaképem kiviteli alakját tünteti fel ülőbútoron alkalmazva és pedig: az, 15 1. ábra szék távlati képe, a 2. ábra az 1. ábra szerinti szék oldalnézetben, a 3. ábra az állvány módosított alakja, a 4. és 5. ábrák a rugórészek oldalnézetei 50 nagyobb léptékbein. Az 1. ábra szerinti széknek két, 180 ' nyira U-alakban meghajlított (1) és (2) tartóállványa van, az ezeket összekötő (4) és (5) rudak hordják a (3) ülésrészt és 55 háttámlát. A tartóállványok pl. többszörösen összeenyvezett falemezekből vagy műgyanta-anyagrótegekből készülhetnek Ezek készítésekor a lemezeket egészen a (6, 7) pontokig egymással szilárdan össze- 60 erősítjük. Az így kapott négyélű, erősre méretezett rudat azután ismert hajlító eljárásokkal hajlítjuk. Az egymással szilárdan összekapcsolt rétegek szilárd tartót alkotnak, amely csak kismértékben rugó- 65 zik. Minthogy azonban a (6, 7) rétegezési pontoktól kezdődően az egyes rétegek sza badok, függőleges terhelés hatásária, minthogy oldalirányban egymáshoz képest eltolódhatnak, a rugalmassági határ túl 70 lépése nélkül nagymértékben rugalmasan meghajolhatnak. Az ülés terhelését a keresztirányéi (5) rúd viszi át a rugalmas