115298. lajstromszámú szabadalom • Magnetroncső két- vagy többrészű anódával és egy vagy több, egymástól elválasztott emisszióforrással

A találmány szerinti magneironcsövei. melynek két vagy több részből álló anódája van, az jellemzi, hogy az anódfelületeken belül lineáris, rendszerint fűtetlen 5 vezető (áramút) van, amely körszimmetriás mágneses mező létesítésére való. Az elektronok nagyfrekvenciás vezérlését mágneses vagy villamos úton végezhetjük és pedig szükség szerint idegen vagy saját 10 gerjesztéssel. Nagyfrekvenciás feszültségvezérelte magnetronnál az egyenárammal gerjesztett körszimmetriájú mágneses mező nagyságát és irányát nem változtatja. Vezérlésre az anó-15 dák, illetőleg anódacsoportok között fellépő váltakozó feszültségek szolgálnak. Az elektronok haladásának értelme nem változhat, minthogy azt a konstans mágneses mező határozza meg. Ha nagyfrekvenciás 20 feszültségvezérlésnél kétrészű anódát alkalmazunk, akkor a nagyfrekvenciának csali egyik íélperiodusa alatt mehet végbe a rezgéskeltéshez szükséges elektronátmenet. Ha mindkét félperiodusban akarunk rez-25 géseket gerjeszteni (ellenütemű kapcsolás), akkor az anódának legalább három részből kell állania, melyek egymással alkalmas módon összekötöttek (2. ábra). A nagyfrekvenciás rezgés egyik félperio-30 dúsában W,, másik félperiodusában pedig \V3

szemlélteti egy-egy elektron hozzávetőleges pályáját. Nagyfrekvenciás áramvezérelte magnetronnál a cirkulár-szimmetriás mágneses 3fi mező nagyságát és irányát változtatja. E mágneses váltómező befolyása alatL az elektronok pályagörbületének, illetőleg az elektronok haladásának értelme is megváltozik. Nagyfrekvenciás áramvezérelte 40 magnetronnál a legegyszerűbb esetben elég a kétrészű anóda. A katódából közelítően állandó erősséggel kimenő emisszióáram váltakozva irányul az anóda egyes részeire. 45 Nagyfrekvenciás áramvezérelte, öngerjesztésű magnetron legegyszerűbb esetében a vezérlő áram, mely e példában azonos a rezgési árammal, azon a rezgőkörön folyik át, amelyet a p. o. félgömbalakúi 50 (Aj, A3

) anódrészek kapacitása és az (S) áramút induktivitása alkotnak. Az (E) elekLronemissziós forrás nem fekszik a rezgőkörben. A katóda- és az anódarészek között csupán az elektronok gyorsításához 55 szükséges egyenarámú feszültség uralkodik. Ilyen mértanilag legalább is megközelítően zárt és ezért sugárzásban szegény rezgőközöknek nagy p rezonanciaélességük van. (Lásd: Barkhausen Lehrbuch der Elektronenröhren», 1. kötet 1931, 138 ol- 6( dal.) Ebből következik, hogy már kis anódaváltóáramokkal (wattáramok) nagy rezonancia-váltóáramok (wattmentes áramok) létesíthetők. A vezérlő mágneses mező létesítéséhez tudvalevően wattmentes ára- 6í mok is megfelelnek, mert a mágneses mező útján az elektronok energiája sem nem fokozható, sem nem csökkenthető. A mágneses mezővel nem befolyásolható az elektron sebessége, csak a pálya iránya. 7( Általában mondható, hogy akkor érjük el a legnagyobb nagyfrekvenciateljesítményt, ha valamennyi elektronút azonos feltételeknek van alávetve. Ez okból ajánlatos, ha az (S) áramutat az (A) anóda- 71 részek szimmetriapontjaihoz szimmetriásan rendezzük el (1. é;s 2. ábrák), az anódarészeket pedig az áramúthoz képest forgási szimmetriával alakítjuk ki és az (E) emiszszióforrást vagy forrásokat pontosan vagy 8( közelítőleg az anódrészekből és áramúiból alkotottt rendszer szimmetriapontjába vagy pontjaiba helyezzük. (1—4. ábrák.) P. o. oly cső esetében, melynek két fél-; gömbalakú anódrésze van, az S áramút gr mindkét félgömb középpontján átmegy és egyben az anódarészek az áramúthoz szimmetriásan fekszenek. A következőkben az új és az ismert elektródák célszerű kialakításával és el- 9( rendezésével foglalkozunk. Az (S) áramutat a gerjesztett nagyfrekvencia kisugárzásához a közelítőleg zárt anódfelületen túl oldalirányban meghosszabbíthatjuk. Szimmetria céljából az 9í áramutat mindkétoldalt egyformán meghosszabbítjuk, adott esetben az (R) kisütőcsövön túl és a (V) nyúlványokat esetleg kapacitásos (B) «nehezékkel» láthatjuk el, hogy a sugárzási ellenállást a i( cső látszólagos ellenállásához szabhassuk. Ez akkor fontos, ha a dipólust geometriailag nem alakíthatjuk ki a hullámhossznak megfelelően, minthogy a generátort az antenna sugárzási ellenállása túlságosan csil- k lapítja. Ilyen esetekben a dipólus hosszát megrövidítjük és p. o. végein alkalmazott golyókkal hangoljuk ismét rezonanciára. Golyóknak az az előnyük van, hogy kapacitásos hatásuk könnyen kiszámítható és u hogy rajtuk villamos élhatás nem lép fel (3. ábra). Az (S) áramutat csőalakúra is készíthetjük és a (Z) áramhozzávezetéseket a cső belsejében vezethetjük egy vagy több n elektródához (2., 6. és 7. ábrák). Az áramút belsejében attól (0) szigeteléssel elválasztott (L) vezetőt is elrendezhetünk. E ve-