115277. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lumineszkáló anyagok bevitelére villamos kisütőedényekbe

MAGYAR ÍIRiLYI ^jgSjgy SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 115277. SZÁM. Vir/d. OSZTÁLY. — T. S50á. ALAPSZÁM. Eljárás lumineszkáló anyagok bevitelére villamos kisütőedényekbe. Patent-Treuhand-Gesellschaft für elektrische Gliihlampen m. b. H. cég* Berlin. A bejelentés napja 1935. évi február hó 18-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi március hó 16-ika. Lumineszkáló anyagokat villamos ki­sütőedényekbe ismert módon úgy viszünk be, hogy a kisütő edény beliső falára elő­ször a melegben illó kötőanyag rétegét és 5 ezután erre a kötőanyagrétegre a lumi­neszkáló anyag rétegét visszük fel. Az elő­nyösen glicerinből vagy glicerin és bórsav keverékéből való kötőanyagréteget ezután melegítéssel eltávolítjuk, amikor is a cső 10 edényét a kötőanyag elgőzölögtetéséhez elegendő, kb. 200—250 C° hőmérsékletre hevítjük fel, úgyhogy azután a cső edé­nyének belső falán csak a lumineszkáló anyag rétege marad vissza. 15 A találmány értelmében a kötőanyag rétegét, valamint a lumineszkáló anyagot nem közvetlenül visszük fel a cső edényé­nek belső falára, hanem utóbbit először olyan, a fényt átbocsátó zománc rétegével 20 vonjuk be, amely alacsonyabb hőmérsékle­ten lágyul meg, mint a cső üvege. Erre a zománcrétegre visszük fel azután a kötő­anyagot és a lumineszkáló anyagot és az edényt egyidejűleg vagy ezt követőleg a 25 zománc/réteg megpuhulásáig felhevítjük. A zománc lágyulási hőmérséklete legalább 300 C°, tehát magasabb, mint az eddig a kötőanyag elgőzölögtetéséhez használt hő­mérséklet; ennek a kötőanyag maradék 30 talan elgőzölgése mellett az az eredménye, hogy a lumineszkáló anyag az edény falá­hoz jelentékenyen jobban tapad, mert ré­szecskéi teljesen vagy legalább részben a megpuhult zománcréteg belső felületébe 85 süllyednek és a zománcréteggel, valamint egymással is összeolvadnak. A luminesz­káló rétegnek tehát a hevítési folyamat befejezte után is sima, üveges felülete van, míg ha a hevítést csak a kötőanyag el­gőzölgéséig visszük, a réteg érdes, szem- 40 esés felületű lesz. A lumineszkáló anyag rétegének az új eljárással elért, lényegesen jobb tapadása lehetővé teszi azt is, hogy a csövet utólag tetszés szerint hajlítsuk ós hogy csőrésze- 45 ket darabonként egymással összeforrasz­szunk, anélkül, hogy a lumineszkáló anyag rétegének helyenkénti lepattogzásától kel­lene tartani. Az új eljárás továbbá meg­engedi azt is, hogy az edény belső falára 50 a lumineszkáló anyagnak vastagabb réte­geit vigyük fel és így bekapcsolt, tehát üzemben levő csőnél egyenletesebb fluo­reszkáló hatást érjünk el, míg a kikapcsolt cső jó opálüvegcső látszatát kelti. Az el- 55 járás megvalósításához lényeges, hogy a lumineszkáló anyagot a csőbe bőséges fe­leslegben, vagyis nagyobb mennyiségben vigyük be, mint amennyit a zománc meg­köt, abból a célból, hogy már a zománc- 60 réteg lesrfelső övét egymással közvetlenül érintkező részecskék tökéletesen befedjék. Ez azért lényeges, mert a fluoreszkálási elsősorban keltő ibolyántúli sugárzás a zo­máncban nem hatol a mélyebb rétegekig. 65 A meglágyulási hőmérsékletre hevítés után a lumineszkáló anyagnak a zománc­ban meg nem kötött részét a cső edényéből újból eltávolítjuk. A találmányt azonos módon használhat- 70 juk olyan villamoslámpákhoz is, melyek­nek árammal átjárt huzalalakú fémes vi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom