115267. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó készülék

Ezt a sávot hangfrekvenciasávnak nevezzük. A távolbalátásnál használt analóg «képfrekvenciasáv» a foloeleklromosan létrehozott s a felrajzolandó kép fényértéí> keinek megfelelő frekvenciasáv. Pontosan, valamely kép háttér vagy átlagos lényértékének visszaadására (azaz annak, hogy a kép világos vagy pedig homályos fényben van-e) a képfrekvenciák alsó határa 10 gyanánt nulla frekvenciára, azaz egyenáramra lenne szükség. A nulla frekvenciának a vivőhullám modulálására elegendő erősségű táplálásához szükséges egyenáramú erősítés az adóké-5 5 szülékben általában nehézségekel okoz és ez a vevőkészülékben sem kívánatos, mert olt az önműködő «kontraszlszabályozás» alkalmazását megakadályozza. Tehát e leírásban a képfrekvenciák alsó ha.20 tára gyanánt a képváltási frekvenciát, azaz másodpercenként 24 periódust vettünk fel. A képfrekvenciák felső halárát e leírásban önkényesen 800.000 periódusra (0.8 megaciklus) vettük fel. A felső frekvenciahatár 25 megállapílásánál gyakran alkalmazott «képegység». mely a nyílás lorzíLása szerint módosul, ily nagyságrendű felső frekvenciahatárt ad. azonban a képegység teljesen önkényes egység és a képfrekven-30 dák felső határa a valóságban attól függ, hogy valamely felrajzolt vonalon belül a részieleket milyen finoman kell a rendelkezésre álló készülékekkel és berendezéssel felbontani. A 24-től 800.000 periódusig 35 terjedő terület sokkal nagyobb, mint a jelenlegi hangfrekvenciájú hullámsávé s ezt az előbbi magában foglalja. A nullától 24 periódusig terjedő frekvenciák az adó fotoelektromos készüléké-40 bői kilépő egyenáramú energiát képviselik, mely a letapogatott kép általános megvilágításának és annak a kép változása szerinti értékváltozásainak felel meg. Ezek a hátiéi-frekvenciák a találmány értelmében va.45 lamely közbenső vivőfrekvenciát modulálnak, melyet a normális vivőhullámra moduláló frekvenciasáv gyanánt viszünk fel. E közbenső frekvenciájú vivőhullámot úgy választjuk meg, hogy annak frekvenciája 50 valamivel nagyobb legyen, mint a legnagyobb képfrekvencia. Tehát a közbenső frekvenciájú vivőhullámnak a vevőkészülékben való különválasztása és egyenirányítása kiadja a háltérfrekvenciákat anél-55 kül, hogy ez megakadályozná az önműködő erősítés- vagy kontrasztszabályozás működését. A veti vivőhullám «önműködő szinkronizálása» céljából a vivőhullámot impulzusokkal úgy moduláljuk, hogy a vonalfrek- eo venciával szinkron impulzuscsúcsot létesítünk, még pedig oly fázissal, hogy az a vivőhullámot minden felrajzolt vonal végén modulálja; hasonló szinkron impulzuscsúcsot létesítünk oly fázissal, hogy az a 65 vivőhullámot minden felrajzolt kép befejezése után modulálja. A találmány szerinti rendszernél ezek az impulzusok a vevőkészülékben szinkron feszültségeket szolgáltainak. melyek ott a letapogatást vezér- 70 lik. Fontos a vevőkészülékre felvitt képfrekvenciák polaritása, amennyiben az a vevőkészülék kivileiét határozza meg oly értelemben, hogy eszerint a vevőkészülék 75 ernyőjén fényképészetileg «pozilív» vagy «negatív» kép keletkezik. Az idézőjeleket itt e kifejezések fényképészeti értelmének a pozitív és negatív kifejezések villamos értelmétől való megkülönböztetése céljá- 80 ból alkalmaztuk. A definíció értelmében a vivőhullám amplitúdójának modulációjánál a «negatív» moduláció annyit jelent, hogy az átvitt képben a vivőhullám amplitúdójának növekedése feketének és csök- 85 kenése fehérnek felel meg. A «pozilív > modulációnál ennek az ellenkezője áll fenn. E leírásban a «negatív» modulációt ismertetjük, m.inthogy ez az adókészülék hatásfoka és a vevőkészülékben történő 90 egyenirányítás hatásfoka szempontjából előnyös lehet. Világos azonban, hogy bármelyik fajta («p>ozilív» vagy «negatív») monduláció alkalmazható. Bármely gép letapogatásánál (akár < köz- 95 vetlen lálással» tapogatunk le valamely valóságos jelenetel, akár pedig mozgóképfilmet) feltételezzük. hogy a képet fekete keret szegélyezi. A keret függőleges oldalai tehát fekete közt hoznak létre a kép 10 egymás után következő egyes vonalainak felrajzolásai között. Ily módon az adókészülékben a fényériékeket megfelelő villamos értékekre áttevő fotocella kimenő áramkörében a keretközöket képviselő fe- 10 szültségiek jelennek meg. Ezeknek a kerelközöket képviselő feszültségeknek a vevőkészülékben a letapogató berendezés vezérlésére való felhasználása azonban nem lenne megbízható, mivel ezeknek a keret- 11 feszültségeknek a legnagyobb értéke nem lehet nagyobb, mint bármely más feszültség, amely a kép valamely teljesen fekete pontjának felel meg. Az adókészülékben tehál valamely vo- 11 nalfrekvenciájú és egy másik, képváltásfrekvenciájú impulzus hullámalakú helyi feszültségforrás szükséges. Ezeket az im-