115229. lajstromszámú szabadalom • Központi kenőkészülék

M A o Y A i; K 11: Á L Y I mSZABADALMI BÍRÓSÁG H SZABADALlMI LEIRAS 115229. SZÁM. V/e/l. OSZTÁLY. — M. 10376. ALAPSZÁM. Központi kenőkészülék. Müller Eug-en Ludwig mérnök Berlin. A bejelentés napja X935. évi augusztus hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi szeptembez hó 5-ike. Általánosan ismert tény, hogy kis menynyiségeket szállító kenőszivattyúknak a szívómagassága nulla, vagy legalábbis olyan kiesi, hogy a kenőanyagot termé-5 szetes esés igénybevételével kell hozzájuk folyatni. Ez a körülmény a géptervezőt nagy mértékben gátolja; az a néhány hely, ahol a kenőszivattyú hajtásához szükséges energia rendelkezésre áll, több-10 nyire nem olyan helyzetű, hogy ezeken a helyeken, vagy ezek felett, tágas tartálynak az elhelyezése kívánatos volna; ellenben majdnem minden esetben előnyös az olajtartálynak a gép alzatán vagy ab 15 zatában való elhelyezése. Ez okból külön szívó szivattyúkat alkalmaztak, melyeket a központi kenőkészüilókkel egybeépítettek. Ezzel az elrendezéssel ellentétben, mely a szerkezet lényeges megterhelését 20 képezi, a találmány szerint a szívószivatytyúkat ugyanolyan módon hajtjuk és vezéreljük, mint a nyomószivattyúkat. Nagyobb dugattyúátmérő választásánál egy szívószivattyú mindig több nyomószivaty-25 tyút táplálhat. Míg a nyomószivattyúknak a dugattyúlökete valamilyen módon többnyire szabályozható, a szívódugattyú löketét célszerűen változtathatatlanra készítjük, úgyhogy a szívószivattyú káros 30 tere állandó és a lökettérfogathoz viszonyítva csekély. Ilyenmódon 8 méteres szívómagasságot könnyen el lehet érni. jKülönösen kedvezően alakul a szerkezet, ha a nyomó- és szívószivattyúkat a 35 munkatengelyhez koncentrikusan, körben rendezzük el; akkor a nyomó- és szívószivattyúk löketmozgását közös lökettárcsával lehet előidézni. Önvezérlő forgó dugattyúk alkalmazása külön előnnyel jár; ennél ugyanis 40 a közös lökettárcsával való hajtás ellenéi-e a szívódugattyú löketét a nyomódugattyúéhoz képest megnagyobbíthatjuk, ha a szívódugattyú hornyát ferdén, önimagába visszatérően alakítjuk ki és a 45 nyomódugattyú hornyáénál nagyobb emelkedést adunk neki. Ez utóbbiaknak a nyomóperiodusban a lökettárcsával való együttműködésénél fellépő csúsizó súrlódás lehető legmesszebbmenő elkerülése 50 céljából célszerűen a lökettárcsáéval egyező emelkedést adunk; a nyomási periódusban ugyanis a lökettárcsa és a nyomódugattyú hornya között igen nagy nyomások lépnek fel, és így ezeken az 55 érintkezési pontokon a csúszó súrlódás a legmesszebbmenően elkerülendő. A lökettárcsának az alsó oldala és a nyomódugattyú hornyának ezzel együttműködő része úgy van kiképezve, hogy az érintke 60 zési pont mindenkor a lökettárcsa rúdjának és a nyomó dugattyúnak a tengelye között középen feküdjék. Ezzel az elrendezéssel a lökettárcsa és a nyomódugattyúhorony emelkedésének egyenlő ér- 65 téke mellett elérjük, hogy a legördülési vonalak e két elemen egyenlő hosszúak és a káros csúszó súrlódás a lehetőség szerint lecsökken. A nyomódugattyú szívólöketénél ós a szívódugattyú mindkét 70 löketénél, az ezen mozgásokhoz szükséges csekély erők következtében, a csúszó súrlódásnak nincsen káros hatása, úgyhogy a megfelelő elemek kiképzésénél a nyomódugattyúnál a löketmagasság szabá- 75 lyozására, a szívódugattyúnál a. megna-