115224. lajstromszámú szabadalom • Kapálógép
A kapálógép előremozgása közben a 6—9. ábrákon teljes vonallal rajzolt, a következőkben „vezető"-nek nevezett (30) kapá lószerkezet az előzetesen elfoglalt, 5 pont-vonalkázottan rajzolt helyzetéből elmozdult, amidőn a talajba készül hatolni és most a következő, pontvonalkázottan rajaolt, „utánakövetkező" (30) kapálószerkezet veszi fel az utóbbi helyzetet, miköz-0 ben (32) szerszáma a talajra támaszkodik. A kapálóberendezésnek és az ezt hordó (20) keretnek csaknem az egész súlya most erre a két kapálószerkezetre nehezedik és minthogy ezek a (40, 41) emelő 5 útján összekötöttek, a második („utána következő") kapálószerkezet az első („vezető") kapálószerkezetet kilendíteni törekszik oly irányban, hogy utóbbinak szerszáma a talajon, amelybe benyomódott, 0 keresztühatol és azt fellazítja. A második (32) szerszámnak célszerűen kihegyezett vége fokozatosan a talajba nyomódik, rnig végül a (32) szerszám egyszerre átveszi a terhelést és az első kapálószerkezetet hirj telen lökéssel előrelendíti. A7 "égül, mint az a 8. és 9- ábrán kivehető, a teljes vonalakkal rajzolt vezető kapálószerkezet szerszáma a talajból való gyors kiemelkedésre kényszerül és közben fellazítja a talajt. ) mimellett a felfelé való mozgása véget ér, amint lendítőemelőjének hosszabbik (40) karja a (44) ütközőnek ütközik. A kapálógép előremozgása közben a rotor folytatólagosan végiggördül a sorjában egymást , követő kapálószerkezateken és súlya arra hasznosított, hogy a kapálószerkeze,teket egymásután a talajba nyomja és abból gyorsan kifelé mozgassa, mely művelet hasonlatos a talajnak kézi kapával való felkapálásánál végzett munkához. Némely esetben, pl. ha a gépnek nagyon nehéz talajban kell dolgoznia, kívánatos lehet a kapálószerkezeteknek a talajból való gyors kifelémozgatását járulékos eszközökkel elősegíteni. Evégből, mint az a 13. ábrán látható, a (40, 41) emelőket harmadik (43) karral láthatjuk el, amelyek a helytálló (26) tengelyen rögzített (46) ütközővel működnek együtt,. Ha a (28) rotor forog, a (40, 41, 43) emelő minden egyes körülforgás alkalmával a (46) ütközőnek ütközik, amely a szerszámot a talajból való kiemelése után a rotortól távolabb lévő külső állásba hozza. A lendítőemelőket magukba záró (34) és (35) gyűrűs kamrákat célszerűen a (48), ill. (49) fedéllel fedjük le avégből, hogy azokat a tisztátlanságok behatolása ellen védjük. A gép (20) főkeretének egy pár (50, 51) 60 útikereke van, amelyeknek (52) forgástengelye a gépnek a 3. ábrán feltüntetett szállítási helyzetében célszerűen a (28) rotor (26) forgástengelyén keresztülmenő függélyes sík mögött van. Minthogy a kapálóbe- 65 rendezést a gépnek utakon stb. való szállítása alkalmával oly helyzetbe kell hozni, hogy az ne kapaszdojék a talajba, emelő szerkezetet alkalmazunk, amelyhez a (20) keret mindkét oldalán az (50, 51) útikere- 70 kek ágyazottak. Az emelőszerkezet két, a (20) keret kétoldalán elrendezett kétkarú (54, 55) emelőrészből áll. A kétoldalt elrendezett emelőrészek egymással egyformák, miért is csak egyiküket írjuk le. Az (55) 75 kar egyenes és támasztókart alkot, amely a következőkben leírandó, kézzel működtetett beállítószerkezettel tartható vízszintes helyzetében. Az (54) kar némileg szarvhoz hasonló ívelt kiképzésű és a hozzátartozó 80 (50) útikereket az (56) rúd révén hordja, amely az (54) karhoz szegecselt, vagy ezzel egy darabban kiképezett lehet. Az, (54) kar külső vége spirálisalakban ívelt (58) felülettel ellátott, amelyen (59) ütközővasak vannak. A spirális függőleges síkban fekszik és úgy van elrendezve, hogy a talajon gördül, ha az (50) útikereket megemelt nemműködő helyzetéből a talajjal érintkező működési-, vagy futóhelyzetébe 90 hozzuk. Az (54, 55) emelőrészek beállítószerkezete (60, 61) könyökemelő, amely (62)-nél a (20) kerethez forgathatóan erősített. E könyökemelő (61) karjának szabad végén (63) csapja van, amely a (62) ágya- 95 zási pont mögött a (20) kereten (66)-nál csuklósan ágyazott (65) kéziemelő (64) kivágásába kapaszkodik. A (60, 61) emelő (60) kar ja, szabad végén, az (55) kar felvételére U-alakú (68) nyugasszal ellátott. Ha 100 az (55) kart nyugaszában a (63) csapnak a (64) horonyból való kiemelésével szabaddá tesszük, az (54, 55) emelőrésizek a 4. ábrán feltüntetett helyzetükbe mozognak, amelyben az (55) kar a talajra fek- 105 szik fel. Amint a gép előremozog, a (20) keret megemelődik és az (55) kar alsó vége, mint forgáspont körül előrelendül, mindaddig, ami? az (54. 55) emelőrészek az 1. ábrán fel tüntetett helvzetbe jönnek, no amikor az egyik (59) végütköző a (60) emelőkar (68) nyugaszára fekszik fel. Az (54, 55) emelőrészek e helyzetükben megmaradnak. minthogy az (54) kar az (50) utókerék ellensúlyát alkotja, amely ilykép 115 a talaj fölött nem-működő helyzetben marad. Az utikeréknek a talajra való visszahelyezéséhez csak a (60, 61) könyök-
