115092. lajstromszámú szabadalom • Tartály és eljárás az előállítására

leszedőként hat, míg a (70, 71) markoló a (16) hüvelyt a fejjel együtt a (63) hüvelyről lehúzza. A markolót ezután úgy működtetjük, hogy a {16) hüvelyt töbh más :> munkahelyzetbe hozza, ahol a hüvely peremrészét. begörbítjük és a (23c) peremmel kapcsolódó helyzetbe hozzuk, végül pedig a peremmel szilárdan összekötjük, hogy áthatlan kapcsolatot létesítsünk. 10 A (16a) perem görbítésére való szerkezet célszerű foganatosítási alakját a 15. ábra mutatja. A szerkezet egyik része a szegmensalakú, kitágítható (72) alakmás, melybe a (70, 71) markoló a (16a) pe-15 remet beilleszti. A (73) alakverőnek körülfutó (74) hornya van, mely ívelt keresztmetszetű. A (73) alakverő az alakmásban ide-odamozgatható. Ha az alakverőt a 15. ábrán a szakadozott vonalak-20 kai rajzolt (73a) helyzetből jobbfelé mozgatjuk, akkor a (16) hüvely felső széle arra kényszerül, hogy a (74) horony felületét kövesse, ahol is az utóbbi felület sugara elég nagy ahhoz, hogy a (16a) perem 25 megtörés nélkül szabadon befelé és lefelé görbülhessen. A peremet annyira görbítjük meg, hogy annak széle az (55) horonyba hatoljon.. A görbítés alatt a (16) hüvelyre ható tolóerőket a (70) és (71) só markoló fogóknak (70a) és (71a) bordái fogják fel, melyek a hüvely alsó végén a (42) bordáknak megfelelő hornyokkal működnek együtt. Hasonló bordák vannak továbbá a (72) alakmás részeinek belső 35 felületein is, melyek a (16) hüvely felső végével szomszédos hornyokkal működnek együtt. A meggörbítési művelet alatt a (70, 71) markolók a (16) hüvelyt a (72) alakmás-40 ból eltávolítják és oly helyzetbe hozzák, melyből a hüvely felső vége egy további, szegmensekből álló, kitágítható (75) alakverőbe hozható, melynek a (72) alakmáshoz hasonlóan (75a) bordái vannak, me-45 lyek a hüvely oldalfalain levő hornyokkal működnek együtt. Két kisebb, de hasonlóan alakított (76) borda van a (75) alakverő belső felületén is. Ezeknek az a céljuk, hogy a tartály felső végének szom-50 szédságában elől és hátul a (78) és (79) hornyokat hozzák létre, melyek a (25) fedőt rögzítik. Ha a (75) alakverő szegmenseit úgy mozgattuk el, hogy azok a (16) hüvellyel kapcsolódásba jutnak, akkor az 55 összecsukható (80) alakmást úgy terpesztjük széjjel, hogy az a (16a) peremmel érintkezésbe jusson és arra nyomást gyakoroljon. Ennek következtében a (16) hüvely fala és a (16a) perem a (23c) karima mindegyik oldalával érintkezésbe kerül és 6C a karima anyaga az (55) horonyba hatol, aminek következtében a perem szabad széle a horonyba nyomul és abban elreteszelődik. A (80) alakmás alsó részének szelvénye olyan, hogy a (16a) perem fö anyaga a (75a) bordák létesítette hornyok alakját veszi fel. A (<S0) alakmást a (81) tömb veszi körül, mely a (75) alakverőhöz képest eltolható és fűtőszerkezetekkel, pl. a (82) villa- 70 mos fűtőtekercseléssel van felszerelve. Az utóbbiakból a fémrészeken át hő vezetődik a (16a, 23c) kapcsolathoz, hogy a termoplasztikus (18a) ragasztóanyagbevonatnak a (62) pamacsról átvitt oldószerrel meg- 75 kezdett aktiválását fokozza. A ragasztóanyagot a hő és az oldószer eléggé ragadóssá teszi ahhoz, hogy a (80) alakverővel kifejtett nyomás hatása alatt a papirrétegek közé hatoljon, anélkül, hogy azokat 80 telítené. Az így előállított kapcsolat a tartályt merevíti és levegővel és nedvességgel szemben áthatlan. Habár a (23) fejnek (60, 61) részei megfelelnek annak a feltételnek, hogy az álta- 85 luk létesített nyílás a tartályban levő anyag kiömlósének megakadályozására könnyű szerrel elzárható legyen, mindamellett a tartályt még a (25) csuklós fedéllel is látjuk el. Ez a fedél előnyösen 90 rostanyag-, pl. kéregpapírlapból készül, melynek külső oldalára olyan ragasztóanyaggal, mely körülbelül 20% szilárd anyagot, beleértve kevés gyantát és képlékenyítő szert is, a vékony (25') cellulóza- 95 acetáthártyát erősítjük. A (25') hártya, ha azt a (25) fedél számára alkalmazott lapnak a fedéllé való átalakítására használt kölyűk felhevítik, félig képlékennyé válik, de kihűléskor gyorsan megszilárdul, a de- IOI formált rostanyaglapot feszültség alatt tartja és annak eredeti helyzetébe való visszatérését megakadályozza. Az acetátbevonat továbbá, melyet a célnak megfelelő festőanyag hozzáadásával bármi- ioi lyen színűre festhetünk, a fedélnek tükörfényt ad és annak felületét áthatlanná teszi. A fentemlített rostanyaglapot és acetáthártyát húzó és alakító kölyűk hatásának m tesszük ki, melyek ugyanolyan elvek alapján dolgoznak, mint a (23) fejek elő állítására való szerkezetek. Ezekkel a kölyűkkel alakítjuk a (25) fedelet, kész állapotban oly középső résszel, melyből a llí (25a) borda befelé kiáll. Ez a borda a fedelet erősíti és merevíti. A fedél hátolda-