114974. lajstromszámú szabadalom • Mágneses céllövészeti találatszemléltető

MAGYAR KIRÁLYI #fe«Lw SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114974. szám. XIX/c osztály. O. 8090. alapszám. Mágneses céllövészeti találatszemléltető. Dr. Gerg'ely György m. kir. rendőrtanácsos Nagykőrös. A bejelentés napja 1936. évi január hó 2-ika. A céllövészet szellemi és fizikai munka összműködéséből áll és a megfelelő ered­mény elérésében a főszerepet az idegrend­szer, illetve annak nyugalma játsza. 5 Mindent el kell tehát kerülni, ami lö­vészetközben a lövész nyugodtságát kedve­zőtlenül befolyásolhatja és idegzetére za­varólag hathat és errevaló tekintettel kell a használandó segédeszközöket megválasz-10 tani. Megnyugtatólag hat a lövészre az, ha lövéseinek eredményét — találatait — azaz lövedékeinek a céltárgyon való átcsapódási helyeit ismeri és méginkább, ha azokat j5 maga előtt láthatja, mert azok elhelyezke­déséből — a találatiképből — következte^ téseket von le és megállapíthatja hibás lövéseinek okait s azokat figyelembe véve, módjában áll hibáit kiküszöbölni és lő-20 eredményét megjavítani. A céltáblára tett lövések találati helyeit a lövész megfigyelő távcsővel vagy maga nézi meg, vagy a jelző bemondása, nagy távol­ságoknál pedig a jelzőkoronggal való be-25 mutatás alapján szerez azokról tudomást. Az említett célból szükséges tehát, hogy az egyes lövésekből összetevődő találat­képet a lövész magaelőtt valamiképen szemlélhetővé is tegye. 30 Ezt úgy érték el, hogy a külső cél­táblával, melyre a lövések történnek, azonos álakú és beosztású, előnyösen kisebbített méretű céltáblát esetleg karton­lapra vagy parafára ragasztva, helyeztek 35 maguk elé a lövészek és azon gombostűk vagy rajzszegek beszúrásával rögzítették meg az általuk megfigyelt vagy a jelzők által velük közölt találatokat .— Találat­füzetet is használtak, melynek minden lap­jára kisebbített méretű céltáblák vannak 40 nyomtatva és ennek ábráin irónnal jelöl­ték meg a találatok helyét. Ezen eljárási módok egyike sem volt kielégítő. Megtörtént gyakran, hogy enyhébb szellő 45. lefújta a céllapot a beszúrt gombostűkkel együtt, melyek szétszóródtak s ilyenkor emlékezetből kellett — ha sikerült — visz­szaállítani a már megjelölt találatképet. Ez volt a hátránya a laza beszúrásnak. 50-A mélyebb beszúrás pedig különösen kar­tonba nehezen ment és olyankor megtör­tént, hogy éppen a lövésnél használt jobb mutatóujj sérült meg. A füzet használa­tánál az ellapozás, irón leejtés, keresés 55, stb. okozott bosszúságot. A találatkép rögzítések ezen babrálás­sal járó módjai, melyek az egyes lövések közötti időben végzendők el, sok bosszú­ságot okoznak és még több idegességet 6 0 . váltanak ki a gyakran még versenylázban is szenvedő lövészből, akinek a lövéseket rendszerint meghatározott időn belül kell leadni, mert különben az esetleg elma­radó lövések hibáknak számítanak és ezért 55 minden pillanatnyi késedelem súlyos hát­ránnyal jár. Az eddigi kezdetleges segédeszközök használatánál a tökéletlenségek s a velük­járó nehézségek és kellemetlenségek ki- -0 rivók voltak s a lövész idegeire mentek és a lőeredményt kedvezőtlenül befolyá­solták. A találatkép szemlélhetővé tételénél te­hát olyan segédeszközre van szükség, mely- 75 nek kezelése és használata ne legyen időt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom