114974. lajstromszámú szabadalom • Mágneses céllövészeti találatszemléltető
MAGYAR KIRÁLYI #fe«Lw SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114974. szám. XIX/c osztály. O. 8090. alapszám. Mágneses céllövészeti találatszemléltető. Dr. Gerg'ely György m. kir. rendőrtanácsos Nagykőrös. A bejelentés napja 1936. évi január hó 2-ika. A céllövészet szellemi és fizikai munka összműködéséből áll és a megfelelő eredmény elérésében a főszerepet az idegrendszer, illetve annak nyugalma játsza. 5 Mindent el kell tehát kerülni, ami lövészetközben a lövész nyugodtságát kedvezőtlenül befolyásolhatja és idegzetére zavarólag hathat és errevaló tekintettel kell a használandó segédeszközöket megválasz-10 tani. Megnyugtatólag hat a lövészre az, ha lövéseinek eredményét — találatait — azaz lövedékeinek a céltárgyon való átcsapódási helyeit ismeri és méginkább, ha azokat j5 maga előtt láthatja, mert azok elhelyezkedéséből — a találatiképből — következte^ téseket von le és megállapíthatja hibás lövéseinek okait s azokat figyelembe véve, módjában áll hibáit kiküszöbölni és lő-20 eredményét megjavítani. A céltáblára tett lövések találati helyeit a lövész megfigyelő távcsővel vagy maga nézi meg, vagy a jelző bemondása, nagy távolságoknál pedig a jelzőkoronggal való be-25 mutatás alapján szerez azokról tudomást. Az említett célból szükséges tehát, hogy az egyes lövésekből összetevődő találatképet a lövész magaelőtt valamiképen szemlélhetővé is tegye. 30 Ezt úgy érték el, hogy a külső céltáblával, melyre a lövések történnek, azonos álakú és beosztású, előnyösen kisebbített méretű céltáblát esetleg kartonlapra vagy parafára ragasztva, helyeztek 35 maguk elé a lövészek és azon gombostűk vagy rajzszegek beszúrásával rögzítették meg az általuk megfigyelt vagy a jelzők által velük közölt találatokat .— Találatfüzetet is használtak, melynek minden lapjára kisebbített méretű céltáblák vannak 40 nyomtatva és ennek ábráin irónnal jelölték meg a találatok helyét. Ezen eljárási módok egyike sem volt kielégítő. Megtörtént gyakran, hogy enyhébb szellő 45. lefújta a céllapot a beszúrt gombostűkkel együtt, melyek szétszóródtak s ilyenkor emlékezetből kellett — ha sikerült — viszszaállítani a már megjelölt találatképet. Ez volt a hátránya a laza beszúrásnak. 50-A mélyebb beszúrás pedig különösen kartonba nehezen ment és olyankor megtörtént, hogy éppen a lövésnél használt jobb mutatóujj sérült meg. A füzet használatánál az ellapozás, irón leejtés, keresés 55, stb. okozott bosszúságot. A találatkép rögzítések ezen babrálással járó módjai, melyek az egyes lövések közötti időben végzendők el, sok bosszúságot okoznak és még több idegességet 6 0 . váltanak ki a gyakran még versenylázban is szenvedő lövészből, akinek a lövéseket rendszerint meghatározott időn belül kell leadni, mert különben az esetleg elmaradó lövések hibáknak számítanak és ezért 55 minden pillanatnyi késedelem súlyos hátránnyal jár. Az eddigi kezdetleges segédeszközök használatánál a tökéletlenségek s a velükjáró nehézségek és kellemetlenségek ki- -0 rivók voltak s a lövész idegeire mentek és a lőeredményt kedvezőtlenül befolyásolták. A találatkép szemlélhetővé tételénél tehát olyan segédeszközre van szükség, mely- 75 nek kezelése és használata ne legyen időt-
