114972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 2-helyzetben helyetesített imidazolinok előállítására

sítőjeként jelenlévő szabad hidroxilcsoport a cserebomlást úgy, mint az alifás sorozatban, megakadályozza. Kivételt képeznek azok a nitrilek, melyekben a szabad 5 hidroxilcsoport a fenilmaradék mellett a-helyzetben van, amennyiben a gyűrű itt is simán zárul. A kondenzáláshoz mind a szabad iminoétereket, mind azoknak sóit használhatjuk. Etiléndiamin helyett N-10 monoszubsztituált vagy C-szubsztituált etiléndiamineket is használhatunk, így pl). N-metil-etiléndiamint, N-fenil-etiléndiamint vagy 1.2-propiléndiamint. Az új vegyületek gyógyszerekként al-15 kalmazhatók. 1. példa: Ciáneceteszterből kapott iminoéter-liiclrokloridból 20 részt 50 rész alkohollal leöntiink, lassan 8 rész etiléndiaminhidrátot 20 adunk hozzá és az egészet néhány óra hoszszat a vízfürdőn melegítjük. A kivált ammoniumkloridról leszűrünk és az oldatot lehűtjük, mire a képződött imidazolin gyengén rózsaszínű kristályok alakjában 25 kiválik. Az imidazolin abszolút alkohol és kevés éter keverékéből színtelen, durva kristályokként válik ki, melyek 110—112 C°-on olvadnak. 2. példa: 30 A 12 rész benzilc-iánidból kapott fenilacetiminoéter sósavas sójához kevés alkohollal hígított 8 rész etiléndiaminhidrátot adunk, amikor is a kristályok feloldódnak. Ezután az oldatot a vízfürdőn az 35 ammoniaszag eltűntéig melegítjük, majd lehűtjük, koncentrált kálilúgot adunk hozzá és a kiválasztott olajat éterrel felvesszük. Az oldatot kalciumkarbonáttal és -hidroxiddal szárítjuk; begőzölögtetés 40 után világos olaj marad vissza, mely 9 mm nyomáson 147 C°-on átdesztillál és az előtétben fehér kristály,tömeggé dermed meg. A termelési hányad az elméletinek 90%-a. A hidroklorid 168—170°-on olvad. 45 3. példa: Ha 1.5 rósz etiléndiaminhidrátot és a szalicilsaviniinoetilóter hidroklorid jából CH2

N 1. I 2.9 résznek az alkoholos oldatát melegítjük, ammónia illan el. Bes ürítés után az imidazolint forró vízből átkristályosítjuk. 50 O. P. 209°. 4. példa: Az o-allil-guajakol nátriumvegyületét brómbutironitrillel cserebomlásba hozzuk. A keletkezett nitril 23 részéhez 6 rész, ab- 55 szolút alkoholt adunk, 100 rész, petrolétert keverünk hozzá és hűtés közben sósavat vezetünk be. Az iminoéternek olaj alakjában leválasztott hidroklorid ját több ízben száraz éterrel dekantáljuk, ezután 30 60 rész etanolban feloldjuk, az oldathoz, 8 rész etiléndiaminhidrátot adunk és néhány óra hosszat a vízfürdőn melegítjük. Az alkohol elgőzölögtetése után visszamaradó olajat vízben oldjuk, nátronlúgot 65 hozzáadva, újra kicsapjuk, eceteszterben felvesszük és többszörösen vízzel összerázzuk. 0.1 mm nyomáson az imidazolin (16 rész) 200—220° fürdőhőmérsékletee színtelen, igen szívós olaj alakjában desz- 70 i ill ál át. A pikrátja metanolból hosszú, lapos, 189—190°-on olvadó tűk alakjában kristályosodik ki. 5. példa: A 8-oxikinolin nátriumvegyületének és 75 klóracetonitrilnek cserebomlásából származó nitrilt az, iminoéterré alakítjuk át. Ha a kevés alkohollal kevert iminoéterből 7.5 részt, 3 rész etiléndiaminhidráttal a vízfürdőn melegítünk, akkor ammónia fej- 80 lődése közben oldatot kapunk, melyből kihűléskor csapadék válik ki. A keletkezett imidazolin sósavas sóját metanol és éter keverékéből átkristályosítva, analizistisztán kapjuk meg. 85 6. példa: 5 rész sósavas benziminoéter, 10 rész alkohol és 2 rész propiléndiamin keverékét a vízfürdőn a beszáradásig begőzölögtetjük. A maradékot alkoholból átkristályosítva a 90 keletkezett imidazolin hidrokloridjából 5.2 részt kapunk. Hasonló módon állíthatjuk elő, pl. ,az alábbi képletek szerinti vegyületeket is: V-ch,— / \ ch, nh, 95 NII' 2. OCB

H. CH, -N \ CH, — NH' C —CH,