114971. lajstromszámú szabadalom • Anyaminta a fogak kezelésére és készülék az anyaminta behelyezésére

MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114971. szám. Vll/e. osztály. — S. 15931. alapszám. Anyaminta a fogak kezelésére és készülék az anyaminta behelyezésére. Dr. Siiiger Emil orvos, egészségügyi tanácsos Wien. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 5-ike. Ausztriai elsőbbsége 1935. évi április hó 10-ike. A fogászatban gyakran előfordul, hogy egymás mellett álló fogakon a két egy.másnak megfelelő felület egyikén vagy — még gyakrabban — mindkét felületen f, szuvasodási hiányok jelentkeznek. Eddigelé li. n. anyamintákat használtak arra, hogy ezeket a hiányokat a kellő műgonddal ki [öltsék és hogy ugyanakkor egyrészt a foghússzemölcsnél a természetes hézagot 10 létesítsék, valamint kontáktuspontot is kapjanak, azaz, hogy a két plombát ejgy ponton annyira közelítsék egymáshoz, hogy a fogak eltolódása a plombák miegkeményedése után lehetetlenné váljék; az 15 anyaminták további célja az volt, hogy a fogüreg alsó szélén túltömés ne következzék be és mindamellett meg legyen a lehetősége annak, hogy a behelyezett képlékeny plombaanyagot a fogüregben 20 jól lehessen sűríteni. Az anyamintákat eddigelé merev anyagból (pl. újezüstből, vörösrézből, nem rozsdásodó acélból vagy celluloidból) készítették és a fogak közé tolták. Hogy ekkor a fogközi térben túl-25 tömés lehetetlenné váljék és hogy az anyaminta a fog alakjához igazodjék, eddigelé a fogközi térbe fa- vagy vattadarabkákból álló ékeket kellett betolni. Az eddigi anyamintáknak a következő, 80 számos, hátránya volt: Az igen éles fém betolásakor a foghússzemölcs mindenesetre megsérült, mert az anyag nem volt engedékeny. A már megsérült foghússzemölcsöt a betolt ékekkel 35 még szét is nyomták. Minthogy, a foglhússzemölcs, mint az ideg- és véredényvégek hordozója, rendkívül érzékeny, ez a folyamat igen fájdalmas, de elkerülhetetlen volt Ennélfogva vérzések következtek be, melyek az anyaminta levételekor még erő- 40 sebbekké váltak és nehezen voltak magszünthetők. Két, egymáshoz csatlakozó fogüreg egyidejű töméséhez két anyamintát kellett behelyezni és az éket a két minta közé 45 betolni. így természetesen a fogak között létesülő hézag a kelleténél nagyobbá vált. A leírt folyamat nemcsak igen időt rabló volt, hanem a kezelt személyeknek is, mint jeleztük, nagy fájdalmakat okozott. 50 Annak biztosítására, hogy a plombaanyag a merev anyaminta eltávolításakor meg ne sérüljön, a kezelt személyt a plombaanyag megkeményedéséig és az anyaminta levételéig hosszabb időn át 55 (amalgám esetén két óra hosszat is) nyitott szájjal várakoztatni kellett volna, ami természetesen lehetetlen volt. Viszont a kezelt személynek nem állott módjában, hogy az anyamintát az amalgám megkeménye- 60 dése után ő maga távolítsa el. Ezért kénytelenek voltak az anyamintát még a plomba megkeményedése előtt eltávolítani, holott minden fogorvos jól ismerte azt a kellemetlen tényt, hogy a fáradságosan 65 felépített tömések a fémből való anyaminta eltávolításának pillanatában megsérülhettek vagy kiszakadhattak, amikoris a munkát újból kellett elvegezni. A tömések ugyanis még a legcsekélyebb, az 70 anyaminta eltávolításának pillanatában észre sem vehető sérüléseknél vagy a képlékeny amalgám eltolódásakor teljesen értéktelenekké váltak. A találmány fogkezeléshez való oly 75 anyaminta, mely rugalmas, vízálló anyag-