114965. lajstromszámú szabadalom • Betéttest, különösen sűrűbordás vasbetonfödémekhez, valamint ily betétestekből előállított födém

is két-két szomszédos betéttestnek ezek a hornyai harántcsatornákat alkotnak, melyeket betonnal töltünk ki úgy, hogy harántirányú (v) betónrudak létesülnek. 5 Ezek a (v) betónrudak az (m) bordákkal és az (f) csatornákat kitöltő betonnal együtt monolitszerűen összefüggő betónhálózatot alkotnak. Egyszerűbb esetekben (kisebb fesztávol-10 ságoknál) a fellépő, negatív nyomatékok okozta, aránylag kisebb, alsó nyomásokat, mint jeleztük, az (m) bordák alsó része veszi fel. Nagyobb feszültségek esetére a betéttesteknek a (d) hornyokat határoló 15 (k) falrészeit, melyek mögött (i) üregek vannak, kiütjük, minek folytán az utóbbiak megnyílnak és betonnal tölthetők ki úgy, hogy az (m) bordák alsó végéhez csatlakozó (ml, m2) övrészek (2. ábra) 20 keletkeznek és így alsó tartóöv (alsó betónlemez) létesül. Még nagyobb negatív nyomatékok esetére, a találmány szerint, a bordák száma megkétszerezhető. Evégből mindegyik be-25 téttest, az alább leírt módon, bármikor könnyen felnyitható, bordakeresztmetszetnek megfelelő keresztmetszetű, zárt (g) üreget rejt magában. E keresztmetszet felső végén, a feltüntetett példában az (f) 30 csatorna alatt, (h) hídrész van, melynek révén a két (al, a2) betéttest-fél felső része egymással összefügg és amelyet bármikor könnyen kiüthetünk, amivel a (g) iireg megnyílik és további (n) borda vagy 35 tartó (2. ábra) formálására válik alkalmassá. Nagyobb feszültségek esetén, mint jeleztük, a Ok) fair eszek kiütésével létesített (ml, m2) övrószekkel megnövelt (m) Í0 bordák egész hosszukban felveszik ezeket a feszültségeket. Az (A, B, C)-támaszok, vagy főfalak (3—7. ábrák) körzetében azonban a maximális negatív nyomatékokon kívül nyíróerők is fellépnek. Ezért 45 a támaszok körzetében, a leírt módon, a (g) üregeiket is megnyitjuk és kibetonozzuk. Szükséges tehát, de egyszersmind elegendő is, hogy a bordák e megkétszerezését a támaszok körzetében foganatosít-50 suk. Ugyanebből az okból a bevezetésben jelzett (u) úszóvasbetétek is (4. ábra) csak a támaszok körzetében és csak minden második tartóhelyen, egy-egy (g) üregben alkalmazandók. A 3., 4. és 5. ábrából 55 látható, hogy így a vasbetétek tekintetében (hármasával felváltva) három különböző jellegű (1, 2, 3) tartórendszer létesül, melyek közül az (1) és (2) tartók egymáshoz hasonlóak, amennyiben csakis egyenes (p) vasbetéteket és hajlított (s) 60 vasbetétet tartalmaznak, de az egyikben [az (1) tartóban] a felhajlított vasbetétnek a (B) támaszon túlmenő felvezetése balról-jobbra, a másik (2) tartóban pedig az (s) vasbetétnek ez a felvezetése jobbról- 65 balra halad, míg a (3) tartóban csak (u) úszóvasbetét van úgy, hogy a vasbetétek sehol sem találkoznak. Ha eddigelé hasonló tartórendszert akartak völna elérni, akkor a (3) tartókat, melyek a találmány 70 szerint csak a legnagyobb (N) negatív nyomatékok és (R) nyíróerők (6. és 7. ábra) körzetének megfelelő hosszra terjednek ki, teljes hosszúságukban végig kellett volna vezetni vagy pedig a többi 75 betéttesttől eltérő, külön betéttesteket kellett volna a rövidebb tartók formálására alkalmazni. Ezzel szemben, a találmány szerint, mint jeleztük, egy és ugyanazon betéttestek alkalmazásával, nem 80 kell egyebet tennünk, mint a betéttestek (h) hídrészeit csupán a (3) tartók kívánt hosszának megfelelő darabon egyszerűen kiütnünk, A találmány, természetesen, nem szorít- 85 kőzik a tartó- vagy bordakeresztmetszeteknek feltüntetett alakjára, hanem a betéttestek, ugyanazon szerkezeti elv alapján, kívánt esetben úgy is alakíthatók, hogy más, pl. I-alakéi tartókeresztmetszet 90 létesüljön. így pl. a (k) falrészeket és az (i) üregeket nemcsak a betéttestek alsó, hanem felső részében is alkalmazhatjuk. Szabadalmi igények: 1. Betétlest, különösen sűrűbordás vas- 95 betonfödémekhez, azzal jellemezve, hogy két egymással szimmetriás, oly (al, a2) félből áll, melyeket a középen födémborda- vagy tartókeresztmetszetnek megfelelő (g) üreg választ el egy- 100 mástól és amelyeket, ennek az üregnek felső végén, (h) kiüthető falrész köt össze egymással. 2. Az 1. igényben védett betéttest megoldási alakja, melynél a testek, öldal- 105 falaikkal, bordakeresztmetszetnek megfelelő, formáló üregeket határolnak és alsó lapjuknak oldalirányú folytatásaiul a borda alsó vége alá nyúló, a szomszédos betéttesttel összeérő nyúl- 110 ványokat hordanak, jellemezve a két szimmetriás (al, a2) féltest külső (b) oldalain alkalmazott, kiüthető (k) falrészekkel és ezek mögötti (i) üregekkel. 115