114923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás monolitszerkezetek vagy szerkezetrészek készítésére vasbetonból

Megjelent 1936. évi szeptember l»ó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114923. SZÁM. VIII/a. OSZTÁLY. — F. 7625. ALAPSZÁM. Eljárás monolitszerkezetek vagy -szerkezetrészek készítésére vasbetonból. Freyssinet Eugéne gyáros, Neuilly-sur-Seine (Seine, Franciaország). A bejelentés napja 1936. évi január hó 10-ike. Franciaországi elsőbbsége 1935. évi január hó 11-ike. Régebbi szabadalmaimban és közleményeimben kimutattam, hogy a vasbeton tulajdonságait lényegesen meg léhet javítani, ha a fegyverzet anyagául magas ru-5 galmassági határú acélt használunk és ezt előzetesen akkora feszültségnek vetjük alá, hogy az acélban megmaradó húzófeszültségek a betonban állandó feszültségi rendszereket létesítsenek. E fészült-10 ségi rendszerek azután előnyösen módosítják azokat a feszültségeket, amelyek a ható erőktől eredve a munkadarabot a használatban igénybeveszik. Ily módon rendkívül szilárd és csekély önköltséggel 15 előállítható munkadarabokat kapunk. Ezeknél az eljárásoknál azonban olyan anyagokra van szükség, melyek súlya, ára és a kezelésükkel járó nehézségek a gyártandó darabok méreteivel növekszenek és 20 amelyeket végül is a kezelési nehézségek miatt nem lőhet alkalmazni. E körülmények eddig meggátolták, hogy nagy monolit építményeket lehessen emelni. A találmány szerinti eljárással a fel-25 használt anyagokkal közölt maradandó előfeszültségek előnyeit bármekkora vasbetonszerkezetekre kiterjeszthetjük, melyek azután a helyszínen gyártott monolit szerkezetek minden tulajdonságát feltün-30 tetik, aJhol is e célra olcsó és kezelhető anyagot használunk. A találmány szerinti eljárással gyártandó építményszerkezet létesítése végett az anyagok szilárdságára vonatkozó alap-35 elvek felhasználásával — mintha monolit szerkezetről volna szó — meghatározzuk a készítendő szerkezet alakját, méreteit, fegyverzetét és azt a rugalmas állapotot, melybe a fegyverzetet a burkoló beton beöntése előtt kell hozni avégből, hogy a to beton kötése és különböző alakváltozásai után a szerkezet szilárdságára legelőnyösebb feszültségi rendszert kapjuk. E rugalmas állapot az egyik betétpálcától a másikig, vagy egy és ugyanazon 45 betétpálea mentén, zérustól a fém rugalmassági határáig terjedő húzófeszültségeket foglalja magában. Ezután a szerkezet betonjának tömegét oly méretű darabokra osztjuk, melyekhez 50 még kezelhető öntőformákat használhatunk, ahol is e formák sok ismételt felhasználást megengédő elemekből állnak. Az említett darabokat külön-külön vagy egymás után öntjük; a fegyverzet meg- 55 szakításmentes marad és a szomszédos darabokat elválasztó közfelület héjalásának megfelelő nyílásain halad át. E közfelületeket úgy tervezzük, hogy a használatba vett szerkezetben a közfelü- QQ letekre merőleges, rugalmas erőihatások mindig nyomóerők legyenek, kivéve az egészen jelentéktelen erőket. A közfelületeken áthaladó húzott fegyverzetet tehát e célnak megfelelően osztjuk él. 65 Az első betondarab öntése előtt a betonon áthaladó fegyverzetet, legalább is ezen az áthaladó részén, a kívánt rugalmas állapotba hozzuk. A legáltalánosabb esetben evégből á 70