114916. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag útépítéshez

Megjelent 1936. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁS SZABADALMI LEÍRÁS 114916. SZÁM. VlII/i. (Xl/b.) OSZTÁLY. — JF. 7463. ALAPSZÁM. Kötőanyag útépítéshez. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft cég Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi julius hó 7-ike. Ismeretes, hogy a kátrányok alkalmaz­hatósága útépítési célokra nagy mérték­ben függ azok ragasztó hatásától. Ez a tu­lajdonság viszont egy sorozat fizikai állán 5 dótól függ, melyeknek hatása részleteiben még nincs teljesen felderítve. Befolyásolja a ragasztó hatást többek között pl. a kát­ránynak a kőzethez való tapadási szilárd­sága, valamint a kátrány belső tapadóké-10 pessége, mely a viszkozitási foktól ós a nyujthatóságtól (duktilitás) függ. A ra­gasztóhatás a töltőanyagokkal sűrített kátrányok képlékenységének, valamint az ilyen masszákból készült alakdárabok 15 nyomási, húzási és nyírási szilárdságának befolyásolásában stb. nyilvánul meg. Meg­kísérelték, hogy egyenként számszerűen határozzák meg azokat az értékekei, me­lyeket a kötőanyagok használhatóságának 20 szempontjából mértékadónak tekintenek és a kátrányok használhatóságának vizs­gálatára bizonyos irányelveket szabtak meg. Azt találtuk, hogy a kátrányoknak és 25 hasonló kötőanyagoknak azon fentemlííett tulajdonságait, melyeket az útépítő tech­nika szempontjából mértékadóknak tekint tenek, meglepő módon előnyösen beíolvá­solhátjuk, ha a kátrányhoz csekély meny-30 nyiségű klórral kezelt polivinilkloridot (melyet a következőkben egyszerűen poli­vinilklonidnak fogunk nevezni) adagolunk, melyet pl. úgy kaphatunk, hogy polivinil­kloridot valamely oldó- vagy szuszpendáló 35 szerben, klór behatásának alávetve, tovább klórozunk. Erre kiválóan alkalmas eljá­rást az 596.911. sz. német szabadalmi leírás ismertet. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az útépítési célokra alkalmazott kötőanyagokban, különösen kőszénkátrá- 40 nyokban, néhány tizedszázalék nagyság­rendű mennyiségű, pl. 0.2%-nyi polivinil­kloridot vagy pora,lakban oldunk fel, vagy azt valamely alkalmas oldószerben, mint pl. metilénkloridban vagy kátrányolajiban 45 oldva, kebelezzük be a kötőanyagba. Ha a polivinilkloridot könnyen illó oldószer oldatában alkalmazzuk, úgy az oldószert az oldatnak a kötőanyaggal való összeke­verése után célszerűen valamely alkalmas 50 módon eltávolítjuk, pl. úgy, hogy az ele­gyen forró gőzt fúvatunk át. Az, hogy a polivinilklorid fentismerte­tett sajátos hatása inire vezethető vissza, még nem ismeretes. 55 A találmány szerint kezelt kötőanyag­gal előállított útburkolatok nagyobb szi­lárdságukkal tűnnek ki az időjárás befo­lyásaival, különösen alacsony hőmérsék­letekkel, szemben messzemenően érzéket- 60 lenek. így pl. a Fraass szerint meghatáro­zott törési pont 0.2% polivinilklorid ada­golásával (a kátrán yféleségtől függően) 10—25 C°-al csökken. A polivinilkloriddal kezelt kátrányokból és töltőanyagokból 65 elkészített masszák nagy gyurhatóképes­sége következtében lehetővé válik továbbá, hogy az útburkolatok töltőanyagtartal­mát az eddig alkalmasnak talált keverési arányokkal szemben növeljük. így például 70 85 rész bazaltliszt-töltőanyag és 15 rász 0.2% polivinilkloriddal elegyített útkát­rány keverékével ugyanazt a képlékeny­séget érjük el, mint ugyanazon töltőanyag J65 részének és ugyanazon, de polivimlklo- 75 rid adagolása nélkül elkészített kátrány

Next

/
Oldalképek
Tartalom