114916. lajstromszámú szabadalom • Kötőanyag útépítéshez

Megjelent 1936. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁS SZABADALMI LEÍRÁS 114916. SZÁM. VlII/i. (Xl/b.) OSZTÁLY. — JF. 7463. ALAPSZÁM. Kötőanyag útépítéshez. I. G. Farbenindustrie Aktiengesellschaft cég Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 26-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi julius hó 7-ike. Ismeretes, hogy a kátrányok alkalmazhatósága útépítési célokra nagy mértékben függ azok ragasztó hatásától. Ez a tulajdonság viszont egy sorozat fizikai állán 5 dótól függ, melyeknek hatása részleteiben még nincs teljesen felderítve. Befolyásolja a ragasztó hatást többek között pl. a kátránynak a kőzethez való tapadási szilárdsága, valamint a kátrány belső tapadóké-10 pessége, mely a viszkozitási foktól ós a nyujthatóságtól (duktilitás) függ. A ragasztóhatás a töltőanyagokkal sűrített kátrányok képlékenységének, valamint az ilyen masszákból készült alakdárabok 15 nyomási, húzási és nyírási szilárdságának befolyásolásában stb. nyilvánul meg. Megkísérelték, hogy egyenként számszerűen határozzák meg azokat az értékekei, melyeket a kötőanyagok használhatóságának 20 szempontjából mértékadónak tekintenek és a kátrányok használhatóságának vizsgálatára bizonyos irányelveket szabtak meg. Azt találtuk, hogy a kátrányoknak és 25 hasonló kötőanyagoknak azon fentemlííett tulajdonságait, melyeket az útépítő technika szempontjából mértékadóknak tekint tenek, meglepő módon előnyösen beíolvásolhátjuk, ha a kátrányhoz csekély meny-30 nyiségű klórral kezelt polivinilkloridot (melyet a következőkben egyszerűen polivinilklonidnak fogunk nevezni) adagolunk, melyet pl. úgy kaphatunk, hogy polivinilkloridot valamely oldó- vagy szuszpendáló 35 szerben, klór behatásának alávetve, tovább klórozunk. Erre kiválóan alkalmas eljárást az 596.911. sz. német szabadalmi leírás ismertet. A találmány szerint úgy járunk el, hogy az útépítési célokra alkalmazott kötőanyagokban, különösen kőszénkátrá- 40 nyokban, néhány tizedszázalék nagyságrendű mennyiségű, pl. 0.2%-nyi polivinilkloridot vagy pora,lakban oldunk fel, vagy azt valamely alkalmas oldószerben, mint pl. metilénkloridban vagy kátrányolajiban 45 oldva, kebelezzük be a kötőanyagba. Ha a polivinilkloridot könnyen illó oldószer oldatában alkalmazzuk, úgy az oldószert az oldatnak a kötőanyaggal való összekeverése után célszerűen valamely alkalmas 50 módon eltávolítjuk, pl. úgy, hogy az elegyen forró gőzt fúvatunk át. Az, hogy a polivinilklorid fentismertetett sajátos hatása inire vezethető vissza, még nem ismeretes. 55 A találmány szerint kezelt kötőanyaggal előállított útburkolatok nagyobb szilárdságukkal tűnnek ki az időjárás befolyásaival, különösen alacsony hőmérsékletekkel, szemben messzemenően érzéket- 60 lenek. így pl. a Fraass szerint meghatározott törési pont 0.2% polivinilklorid adagolásával (a kátrán yféleségtől függően) 10—25 C°-al csökken. A polivinilkloriddal kezelt kátrányokból és töltőanyagokból 65 elkészített masszák nagy gyurhatóképessége következtében lehetővé válik továbbá, hogy az útburkolatok töltőanyagtartalmát az eddig alkalmasnak talált keverési arányokkal szemben növeljük. így például 70 85 rész bazaltliszt-töltőanyag és 15 rász 0.2% polivinilkloriddal elegyített útkátrány keverékével ugyanazt a képlékenységet érjük el, mint ugyanazon töltőanyag J65 részének és ugyanazon, de polivimlklo- 75 rid adagolása nélkül elkészített kátrány