114915. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üveg vagy más átlátszó vagy áttetsző anyagok ezüstözésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114915. SZÁM. IV/h/1. (XVII/e.) OSZTÁLY. — D. 4688. ALAPSZÁM. Eljárás üveg vagy más átlátszó .vagy áttetsző anyagok ezüstözésére. Dtiro-Ray Limited cég London. A bejelentés napja 1935. évi június hó 4-ike. A találmány eljárás tükrök, különösen házi és ill. vagy díszítési célokra használt tükrök előállítására üvegből, vagy más átlátszó vagy áttetsző anyagokból. 5 Tükörüveg ezüstözésénól az ezüsthártya előállítására rendszerint az ismert ezüstammoniumtartrát-eljárás számos változatának egyikét alkalmazzák és a kapott ezüsthártyát oly festékkel vagy lak-10 kai fedik le vagy védik meg, melybe finoman porított fém, pl. alumínium is lehet bekeverve. Egy másik megoldásnál villamos úton rendkívül vékony rézbevonatot raknak az ezüsthártyára és az így 15 felrakott rézbevonatot, pl. festékkel vagy lakkal védik meg vagy pedig a lakkal bevont rézfelületre vékony ólomlemezt borítanak, melyet a jó érintkezés biztosítására a lakkal bevont rézfelületre rá-20 sajtolnak vagy ráhengerelnek. Ekkor az ólom a fémes védőbevonat. A korábbi javaslatok egyike sem szolgáltat a gyakorlatban teljesen kielégítő eredményt házi ós ill. vagy díszítési cé-25 lókra szánt tükrök előállításánál, aminek oka főként az ezüsthártya képződésére é? az üvegfelületen való lerakódásra vonatkozó pontos ismeretek hiánya. Az ezüstamminoumtartrát-eljárás változaatainak 80 valamelyike szerint előállított ezüsthártyák nemcsak rendkívül vékonyak, hanem mivel felvitelük gőzzel hevített asztalokon történik, részben kristályos és aprólikacsos struktúrájúak, a fényt 35 többé-kevésbé elnyelik és kis mértékben vagy egyáltalán nem tapadnak az üvegfelülethez. Ily módon az ezüsthártyák vagy lerakódások neon kolloidális állapotú színezüstből állnak, látható struktúrától nem mentesek, az üveg felületével ±0 nem érintkeznek tökéletesen és így nem tapadnak jól hozzá, hanem részben kolloidális, főként azonban kristályos ezüstnek keverékei, melyek más ezüstvegyületekkel, pl. ezüstoxiddal szennyezettek. Az 45 említett strukturális hibák vagy bármelyik közülük a különböző védőfestékek vagy más fedőrétegek felvitele alatt és után erőteljesebben érvényesülnek. A strukturális hibákat nem célszerű réz- 50 nek vegyi vagy villamos úton történő lerakásával lezárni vagy lefedni, mert a rézfelület struktúrájának azonosnak kell lennie annak az ezüsthártyának struktúrájával, amelyre leraktuk és ha ezt köve- 55 tőleg védőbevonatként festék- vagy lakkréteget rakunk fel, ennek a nedvesség és a hőmérsékletváltozás hatására keletkező bomlási termékei, előbb-utóbb, utat nyernek a likacsos ezüsthártyához és en- 60 nek fényvisszaverő-képességét oxidáció és korrozió folytán csökkentik, sőt le is rontják. Azonkívül a hártya tökéletlen és részben kristályos, likacsos szerkezete folytán, védőrétegével együtt, az üveg- 65 felületről sávokban leválni igyekszik, mert hiányzik a jó tapadás, amely csak a kolloidális ezüst sajátossága. Az ezüstammoniumtartrát-eljárással felvitt ezüsthártyák tökéletlensége és rendkívüli vá- 70 Jconysága tetemesen csökkenti a fényvisszaverő-képességét és ez a veszteség rendszerint még jóminőségű ezüstözésnél is 20%. A találmány célja oly tükrök, különösen 75 házi és ill. vagy díszítési célokra szánt