114879. lajstromszámú szabadalom • Vasúti sínérintkező berendezés

rugó révén. — állandóan a kapcsolószerv felé van feszítve ós ezáltal utóbbival állandó érintkezésben van tartva. Ily tapintószervként bármely totszőle-5 ges, az egyik irányban akadálytalanul elmozgatható, ill. eltolható vagy forgatható, a másik irányban azonban önzáró szerkezeti elemet, pl. ékalakú csúszódarabo't, csavart, könyökemelőt., ill. kétkarú 10 emelőt, vagy más hasonló elemet alkalmazhatunk. Ha a tapintószerv ékailakú csúszódarab, úgy azt a kapcsolóemelőn célszerűen a kapcsolószerv tengelyére merőleges vagy 15 megközelítőleg merőleges irányban eltoihatóan úgy ágyazzuk, hogy annak ékfelülete, a kapcsolószerv szabad végével érintkezésben, annak tengelyét hegyes szögben metszi, hogy a kapcsolószerv 20 működtetésénél a kapcsolószerv felé feszíszített csúszódarabnak a kapcsol ószervvel való visszatolását (kitérését) meggátoljuk ill. a kívánt önzárást elérjük. Ha a tapintószerv csavar, úgy az a 25 kapcsolóemelő szabad végében a kapcsolószervvel azonos tengelyűen ágyazott állítócsavarként van kialakítva, amely egyik végével a kapcsolószerv szabad végével érintkezik ós amelyet azt a ten-80 gelye körül forgatva feszítő- és íezáltail kapcsolószerv felé tengelyirányban elmozgatni törekvő rugó a kapcsolószervvel állandó érintkezésben tart. Ha a tapintószerv kétkarú emelő, úgy az 85 a kapcsolóemelő szabad végén, a kapcsolószerv tengelysíkjában, forgathatóan ágyazott és pedig úgy, hogy egyik karja a kapcsolószerven felfekszik és azt az önsúlya, külön súly, rugó vagy más efféle alkotta 10 erőtároló a kapcsolószervvel állandó érintkezésben tartja, másik karja pedig önzárószerkezettel működik együtt, amely a kótkaríi emelőnek, illetve a tapintószervnek a kapcsolószerv által való ellentétes elfor-45 gatását megakadályozza. Ez az önzáró szerkezet többféleképpen lehet kiképezve. Különösen előnyös pl. az, amelynél a kétkarú emelő könyökemelő, melynek egyik karja a kapcsolószervvel érintkezik, míg 60 a másik felfelényúló karja azzal hegyes szöget bezáró, felMényúló ellentámasszal, pl. a kapcsolóemelőn lévő szarvval szembenállóan van elrendezve. A könyökemelőnek felfeléáiló karja és a kapesolóemelő-55 nck szarva, illetve ellentámasza közötti, lefelé szűkülő közbenső térbe valamely feszítőtest, pl. görgő vagy henger van behelyezve, amely önsúlyának vagy rugónak a hatása alatt állandóan az emelőkar és a szarv közé nyomódik és ezáltal egyrészt 60 a könyökemolőt állandóan a kapcsolószerv felé feszíti, másrészt azonban egyidejűleg a könyökein elő visszaforgását is meggátolja. Az önzáró szerkezetnek másik előnyös foganatosítási alakja az, hogy a két- 65 karú emelő szabad karja a kapcsolóemelőn forgathatóan ágyazott excentertárcsa kerületére támaszkodik, mely tárcsát rugó úgy forgatva feszít, hogy a tárcsa egyrészt a könyökemelőt állandóan a kapcsolószerv 70 felé forgatni törekszik, illetve feszíti, másrészt pedig egyidejűleg a könyökeinelőnok a kapcsolószerv általi visszaforgatását megakadályozza. Az ismert sínórintkezőberendezéseknek 75 másik hátránya az, hogy azok vagy két talpfa között, ezeket áthidaló alaplemezre, vagy pedig a talpfáktól különálló alapzaton helytállóan és a vágányhoz képest el nem állíthatóan szereltek. A sínérintkező- 80 berendezés eme elrendezése és szerelése következtében a sínérintkezőberendezós és a hozzátartozó vágányszakasz között gyakran nemkívánatos kölcsönös helyzetváltozások állnak be, melyek a berendezés el 85 nem állítható elrendezése következtében csak nagyon nehezen küszöbölhető ki és amelyek az érintkezőberendezést nemcsak hogy sokkal érzékenyebbé teszik a hozzátartozó vágányszakasz legkisebb nyugalmi 90 helyzetváltozásának hátrányos hatásával szemben, hanem gyakori üzemzavaroknak, sőt a berendezés nem működésének is okozói. Ezt a hátrányt a találmány szerint úgy 95 szüntetjük meg. hogy a sínérintkezőberendezés a síntalpfa külső végével helytállóan összekötött alaplemezen, a sínérintkezőberendezésre merőlegesen elállíthatóan van szerelve. Ez elrendezéssel nemcsak a sín- JQO érintkezőberendezésnek a sínhez képest való rendkívül pontos beállítását tesszük lehetővé és a sínérintkezőberendezós és a hozzátartozó vágányszakasz között eddig elkerülhetetlen káros, kölcsönös helyzet- 105 változásokat küszöböljük ki, hanem a berendezésnek különösen szabatos és megbízható működését is biztosítjuk, mert azt — nem úgy, mint eddig, a sínnek a. rajta tovagördülő vonat előidézte süllyedése, az 110 érintkezőberendezéshez képest —, hanem kizárólag csak a talpfának a síneken tovagördiilő vonat okozta áthajlása működteti, melynek következtében az érintkezőberendezésnek és a hozzátartozó sínrésznek a 115 vágány függőleges középsíkjához való hajlása különböző miértékben változik és ezáltal kettőjük között oly kölcsönös helyzet-