114842. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcsövet tartalmazó áramkör és hozzávaló katódsugárcső
modulátor potenciálja zérustól —30 voltig változik a katódhoz viszonyítva, úgyhogy az elektronok a (28) első lassító nyílása közelében levő lassító körzethez közeledve 5 lelassulnak. Innen kezdve az elektronok a (29) második gyorsító felé gyorsulnak és a (30) második lassító nyílásában összegyűlnek. Ez a lassító az elektronokat ismét lelassítja, amikor azok egy második lassító 10 körzethez közelednek, mely a (30) második lassító közelében fekszik. A (31, 32) első és második anód együttműködnek azon, hogy a második lassító körzetből érkező elektronokat felgyorsítsák és a (33) fluoreszkáló 15 ernyőn összesűrítsék. Az ismertetett foganatosítási alak kielégítő működése a különböző elektródák kölcsönös potenciáljaitól, azok elválasztó közeitől, nyílásaik nagyságától ós a csövön átfolyó áram sű-20 rűségétől függ. A fluoreszkáló folt állandósága és élessége pedig valószínűleg annak tulajdoníthatók, hogy a (30) második lassító nincs negatív potenciálon a (25) katódhoz képest. 25 A 2. ábra szerinti csőnél a sugár modulálását úgy végezzük, hogy a (26) pajzsnak vagy a (28, 30) lassítok egyikének potenciálját a katódhoz képest változtatjuk; a modulálásra nem használt két elektróda 30 potenciálját megközelítően a katódévai tesszük egyenlővé. Niem lényeges, hogy a (27, 29) első és második gyorsító a katódhoz képest egyenlő potenciálon legyen. így pl. azok 35 egyikét vagy mindkettőt a (31) első anód pontenciáljára is hozhatjuk. A csőben képezett lassító körzetek száma kettőnél nagyobb is lehet. Minden ilyen körzetet további elektródapár alkal-40 mazásával érünk el. Az egyik elektróda az elektronokat gyorsítja, a másik pedig lassítja. A fentismertetett elektrosztatikus elektronlencse helyett mágneses elektronlen-45 csét is használhatunk az utolsó tértöltéskatód képének létesítésére a fluoreszkáló ernyőn. Ezenkívül mágneses elektronlencsét használhatunk oly célra, hogy az elektronok összegyűjtését a lassító körzet kö-50 zelóben elősegítsük és ekkor az utolsó koncentrálást a fluoreszkáló ernyőn másik elektronlencse segélyével érjük el. Katódsugárcsövek karakterisztikus görbéjét általánosságban az IA = X -EK 55 egyenlettel jellemezhetjük, ahol K állandó, IA. a fluoreszkáló ernyőre jutó áram és EK modulálópotenciál. A most ismertetett csőnél x egyenlő kb. 1,8-deí, míg a legtöbb ismert csőnél x = 2 vagy még több. Az 1. ábra szerinti csőnél x kö- 60 zel egyenlő az egységgel. Az ismertetett csövek hasznos áramkörzetének nagyobb részén a fluoreszkálás erőssége lényegileg arányos a fluoreszkáló ernyőhöz folyó áram erősségével, 65 miért is a fent megadott egyenletben IA a fluoreszkálás intenzitását és a fluoreszkáló ernyőre jutó áramot egyaránt jelentheti. Az x számjegy a fenti egyenletben te- 70 hát a cső „intenzitás-kontraszt"-ját adja meg. Hogy ez alatt mit értünk, az kitűnik az alábbi megfontolásokból : A mozgófényképiparban már régen felismerték, hogy ha egy kép valamennyi 75 pontjának világossága, sík vetítőernyőn nézve, arányos ama tárgy pontjainak világosságával, melyről a kép készült, akkor az ernyőn megjelenő képet monotonnak, kevésbé érdekesnek látjuk. Ezt a 80 jelenséget valószínűleg annak kell tulajdonítani, hogy a képeket fekete és fehér színben vetítik és így nem mutatkozik az a járulékos részlethatás, melyet a természetes színek adnának a kép világosabb 85 részeinek. Ezért a mozgófényképiparban a képlilmeket úgy szokták előhívni, hogy a pozitív filmképek világosabb, illetve átlátszóbb részleteit jobban kiemelik, illetve erősítik a képek sötétebb, illetve ke- 90 vésbé átlátszó részeihez képest. Az ily módon előhívott filmről, valamint a róla vetített képekről, azt mondjuk, hogy az egységnél nagyobb „intenzitás-kontrasztjaik" vannak és ekkor a filmről kapott ké- 95 pek szebbek s a részletek kiemelkedőbbek, mint az egységnyi intenzítás-kontrasztú filmről vetített képek, mely filmnél tehát az összes pontokon áthaladó fény pontosan arányos a megfelelő tárgy- 100 pontok világosságával. Tényleg azt találták, hogy kb. 1,8—2.0 intenzitás-kontraszttal előhívott filmek e tekintetben igen jók. Hasonlóképen az egységnél nagyobb in- 105 tenzitás-kontrasztii cső a nagyobb amplitúdójú jeleket jobban erősíti, mint a kisebb amplitudójúakat, egységnyi intenziíás-kontrasztú cső pedig nem torzítja el az amplitúdót. 110 Ha már most a katódsugárcsöves vevővel felvett jelek hű képviselői a tárgypontok árnyalatainak, vagyis ha azok átvitele egységnyi intenzitás-kontraszttal történt, akkor — minthogy a reprodukált képeket ernyőn akarjuk szemléltetni —
