114760. lajstromszámú szabadalom • Síkötés

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114760. SZÁM. XX/g. OSZTÁLY. — W. 6246. ALAPSZÁM. Síkötés. Wolfinger József síoktató Tauplitzalpe (Ausztria) és Elster Ernő üzemmérnök Wien. A bejelentés napja 1933. évi junius nó 30-ika. Az eddig ismert valamennyi síkötésnek, melyeknek a oipőtalpat átfogó és a pofákhoz szorító húzószervük van, az a hátránya, hogy amikor a kötést a cipőn meg-5 erősítjük vagy erről oldjuk, olyan szervet -kell működtetni, mely a húzószervet a használati helyzetben megfeszíti, ami időrabló és fáradtságos művelet és a síelőtől nem jelentéktelen ügyességet is követel. 10 A találmány célja az úgynevezett fel- ós lecsatolás eme nehézségeinek kiküszöbölése és a síkötésnek feszítőszervek beépítése nélküli, olyan kiképzése, hogy a kötésibe lépve, közvetlenül, szilárd tartás jöj-15 jön létre ós hogy a kötés oldásához se kelljen lehajolni. A találmány szerint a cipő sarka felé fent visszaugró, homorú sarokrész a kötés rugózóam kiiképezett húzószerveivel áll összeköttetésben. 20 A mellékelt rajz a találmány szerinti síkötés néhány foganatosítási alakját példaképen tünteti fel. Az 1. ábra a kötés hátsó részének metszete. A 2. ábra a kötés oldalnézete, használati 25 helyzetben. A 3—6. ábrák további foganatosítási alak részletei. A 7. ábra olyan további foganatosítási alak oldalnézete, mely kizárólag fém al-80 katrészekből áll. A 8—12 ábrák az utóbbihoz tartozó részletek. Az (1) sínek, ismert módon, a cipő orrának befogadására (6) pofái vannak (2. 85 ábra). A használati helyzetben a kötés az (5) cipőt a pofákhoz szorítja. E célra való a (2) sarokrész, mely rugózván kiképzett (3) húzószervekkel áll összeköttetésben. A (3) húzószerveket, előnyösen (x) kapcsokkal erősítjük a síbe vésett lyukon átfűzött 40 (10) szíj két végéhez úgy, hogy a kötés különböző nagyságú cipőkhöz is alkalmazható. A (2) sarokrészt úgy képezzük ki, hogy annak a cipő (7) sarka felé viszszaugró, felső vége legyen, fészekszerű 45 homorulattal. A (2) sarokrészben vályúszerű (4) mélyedés vagy kivágás van (1. ábra), melybe a kötés oldásakor a síbot hegyét helyezhetjük (2. ábra). A sarokrész' (8) kengyele a síhez rögzített (9) 50 horoggal működik együtt (2. ábra). A rugózó húzószerveket a cipő (7) sarka körül meghajlított, egyetlen, csavarvonalalakú (3) acélrugó alkotja, melyhez hevederek révén erősítjük a (2) sarokrészt. 55 A sarokrész alakítása és megerősítése olyan, hogy az, a befogott cipő sarkához képest, billenő mozgást végezhet. Az új kötés kezelése a következő: Avégből, hogy az (5) cipőt az (1) sín megerő- 60 sítjük, a cipő orrát a sík talajon nyugvó sí (6) pofái közé toljuk és ezután a cipő (7) sarkát leszorítjuk. A (7) saroknak, célszerűen, kissé kiugró, alsó (4) széle ékkor (6. ábra) a (2) sarokrész felső végével 65 érintkezik és a sarokrész belső, ferde felületén, a (2) sarokrész egyidejű hátranyomása és a (3) rugók megfeszítése közben, lecsúszik mindaddig, míg az (5) cipő teljesen az (1) sín nem áll. A (2) sarok- 70 rész hátratolódásakor a (8) kengyel kikapcsolódik a (9) horogból úgy, hogy a