114738. lajstromszámú szabadalom • Egymással szembenálló tagfelekből álló tagoskazán, különösen rosszminöségű (gázdús) tüzelőanyagokkal való tüzeléshez

bet tennünk, mint a járat középső hosszbordáját eltávolítanunk és a járatot alul részbon elzárnunk vagy pl. a rostély meghosszabbításával határolnunk. Egyébként 5 a találmány szerinti sajátos, egyszerű adagoló aknarészeket különbözőképpen oszthatjuk el. Az egyik megoldás szerint az egymás mögötti tagok közül néhány elől lévő tag mindkét felének füstjáratait, 10 egy másik megoldás szerint pedig az egyik oldalon lévő összes féltagok füstjáratait használjuk fel töltőaknákul. Kívánt esetben alkalmazható olv megoldás is, moly szerint mindegyik oldalon min-15 den második járatot, célszerűen úgy használunk fel töltőaknána'k, hogy a két oldal íöltőaknarészei egymással váltakoznak. A találmány szerinti kazánnál az „egymással szembenálló tagfelek" kifejezés alatt 20 akár egy darabból öntött, jobb- és baloldali tagfél, akár u. n. kétsoros kazán különálló tag felei értendők. A találmány főelőnyei a következők: 1. Külön, eléiktatott töltőaknákra többé 25 nincsen szükség, hasonlóképpen a lángaknát maga a két szembenálló tagfél közötti, eddigi középső tér alkotja, mely az eddigi közönséges, pl. koksztüzelésű tagos kazánoknál, melyeknél két aknára nem 30 volt szükség, az adagoló- és tüzelőtér volt; 2. a töltőaknákat többszörös vízhűtésű felületek határolják, ami a töltőaknában lévő barnaszén legelőnyösebb, fokozatos előmelegítését, vagyis a kelleténél na-35 gyobb mérvű gázosodás elkerülését minden körülmények között biztosítja; 3. töltőaknás tüzelőberendezésekhez már javasoltak oly megoldást, mely szerint a töltőaknában való káros, hirtelen, nagy-40 mérvű gázfejlődés, illetve begyulladás (gyors felégés) elkerülése végett a töltőaknát, legalább is a levegőt beboosátó alsó felében, a szokottnál szűkebb keresztmetszetűre szabták, hogy a szénnek a töltő-45 aknában való siilyedési sebességét fokozzák (a felégési sebességgel lehetőleg egyenlővé tegyék), amikor is a szénből, alul, gyorsabb egymásutánban, mindig újabb és újabb részletek jutnak rendes elégés alá; 50 a találmány ez, előnyös javaslat megvalósítását más célszerű úton és önmagától, nevezetesen egy teljes töltőakna szűkítése helyett azzal éri el, hogy az adagolási összkeresztmetszet a kazántagok vízterei 55 közötti több, kisebb aknakeresztmetszetre oszlik meg; 4. míg az eddigi kazánoknál az adagolt koksz vagy szén az egymás mögötti (egymástól vízterekkel elválasztott) rostélyrészeken kívül az ezek közötti vízterek 60 felső felületeit is befödte, tehát „vak" felületeket is teljesen borított, addig a találmány szerinti töltőaknarészekből lehullott szén jórészt csak a hatékony rostélyrészletekre, tehát oda jut, ahol arra tény- 65 leg szükség van, míg a „vak" felületekre kevesebb szén esik; így tehát az adagolt tüzelőanyagnak a rostélyszerkezeten való eloszlása a találmány szerinti kazánnál jóval célszerűbb, mint az eddigieknél. 70 A találmány szerint továbbá a tűzteret is vízzel hűtött falakkal részekre osztjuk, vagyis részben vagy egészen a tűztérbe is nyúló vízfalakat alkalmazunk. Ezt pl. azzal érjük el, hogy a töltőaknarészeket ha- 75 tároló, vízzel hűtött falakat a rostély felé a tűztérbe nyúlóan, szélesebbre szabjuk, így a tüzelőtérben égő vagy izzó szén vízzel hűtött válaszfalakkal részekre van osztva, ami a szénrészek összesülését telje- 80 sen meggátolja, úgy, hogy a szén csak hamuvá ég el. , A találmány, melynek még egyéb, alább leírt fontos sajátságai vannak, a rajzon néhány példaképem megoldási alakjában 85 látható. Az 1. ábra a kazán egyik tagjának elölnézete. A 2. ábra metszet az 1. ábrának II—II vonala szerint. A 90 3. ábra két további megoldási alakot együttesen, részleges elölnézetben, illetve metszetben szemléltet, Az 1. ábrán (al) és (a2) a tagoskazán (a feltüntetett példában öntöttvas-tagos- 95 kazán) egyik tagjának két egymással szemben álló fele. Az eddigi ily kazánok egyik fajtájánál a tagfelek mindegyikében egy-egy függélyes (b) hosszbordával létesített két, a füstgázokat alulról felfelé, 100 illetve felülről lefelé vezető (c) füstcsatorna volt, a találmány szerint azonban ezeket csak a tagok, illetve tagfelek egy részében hagyjuk változatlanul. A feltüntetett példában a kazántag közepén lévő 105 (t) tűztér jobboldalán lévő füstjáratok helyét, vagyis az egymás mögé csatlakozó (f) vízterek (2. ábra) közötti, tehát vízzel hűtött (d) tereket töltőaknákul használjuk fel; ehhez aránylag igen csekély átalakí- no tás szükséges, elannyira, hogy a kazántagok eredeti öntőmodelljeit is felhasználhatjuk, melyeknek középső és balodali részeit változatlanul tarthatjuk meg, míg a jobboldali részen nem kell egyebet ten- 115 niink, mint a (b) bordákat eltávolítanunk