114700. lajstromszámú szabadalom • Árnyékszék-ülődeszka

Megjelent 1936. évi augusztus hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114700. SZÁM XXI/b. OSZTÁLY. — Z. 2009. ALAPSZÁM. Árnyékszék-ülődeszka. Zohna György asztalosmester és Steiner Sándor magántisztviselő Budapest. A bejelentés napja 1935. évi október hó 7-ike. Az árnyékszékeknek eddigelé, általában elterjedt ülődeszkái, az egy darab fából való készítés nehézségeire és költséges voltára való tekintettel, több, egymással 5 horony és léc (ereszték) közvetítésiével összeillesztett részből készülték. A szokásos összeállítás szerint,' mely a rajz 1. ábráján felülnézetben, a 2. ábrán pedig elölnézetben látható, az ülődeszka két (a, 10 c) oldalrészből, mellső (b) középrészből és hátsó (d) középrészből állott, melyeket az említett hornyokból ós lécekből álló (e) illesztési csíkok mentén ragasztottak össze egymással. Ez a.z összeállítási mód 15 azzal a többszörös hátránnyal járt, hogy az ülödeszka egyrészt nem volt eléggé szilárd, másrészt a fa vetemedése folytán szétválási hajlamot mutatott úgy, hogy az (e) csíkok mentén többé-kevésbé nagy 20 hézagok és repedések keletkezhettek és így az ülődeszka többé-kevésbé hosszú használat után tényleg szét is vált és kicserélésre sjscfrult; végül pedig az összeillesztésnek ez a módja nem is volt 25 tetszetős, mert ez (e) vonalak mentén végigvonuló horony és léc mellső végei az ülődeszka külső, mellső szélén, mint a 2. ábrán látható, szembetűnően mutatkoztak. Ehhez járult még az, hogy az ülödeszka 80 részeit, a fa rostiránya tekintetében, a vetemedés vélt csökkentbe!ése végett, úgy helyezték el, hogy az oldalrészek rostiránya az ülődeszka hosszirányával párhuzamos. a középrészek rostiránya pedig 35 arra merőleges volt; ezzel azonban nem érték el a tartósság fokozását, mert az ülödeszka, különösen harántirányú hajjá tóigény be vételek kel szemben, nem vciit eléggé szilárd. Az összeköttetés szilárdságának fokozása végett nem lehetett 40 szélesebb lécet és hornyot alkalmazni, mert így viszont a vetemedés volt nagyobb, nevezetesen megengedhetetlenül nagymérvű alakváltozások következhettek be, pl. a farészek szélei felhajoltak, 45 amint azt példaképen a 2. ábra jobboldali részén (c1

)-nél pontozottan jeleztük; másrészt pedig maga a kapcsolat is elrepedhetett. A felsorolt hátrányokat, a találmány 50 szerint, mindenek előtt úgy kerüljük el, hogy legalább is az ülődeszkának nagyobb 'mértékben igénybevett, mellső részén nem végigmenő hornyot és lécet alkalmazunk, hanem, mint a rajz 3. ábráján példakép- 55 peni, részleges felülnézetben, 4. ábráján pedig elölnézetben szemléltettük,, az (a, b, c) farészek egymáshoz csatlakozó végeiben belső (vagyis az ülődeszka (n, o) körvonalai közötti, közbenső helyén lévő) 60 üregeket vagy vájatokát, nevezetesen az (a) részben (f) üreget, a (b) rész két csatlakozó végében egy-egy (g, h) üreget, a (c) részben pedig (i) üreget létesítünk és ezekben az üregekben egy-egy (k), illetve 65 (m) csapot helyezünk el. Mint látható, egyfelől az (f, g) üregek, másfelől a (h, i) üregek az (ei), illetve (e2

) illesztési vonalaknál (nyitottan) végződnek és teljesen egymás folytatását alkotják úgy, hogy az 70 (f, g) üregpár és a (h, i) üregpár közösen fogadja be a pl. négyszögkeresztmetszetű (lapos) (k), illetve (m) csapot. Ezzel a szerkezettel az összeállítást pl. úgy vé-