114584. lajstromszámú szabadalom • Eljárás len és egyéb háncsrostok kotonizálására és gyapotipari gépeken való fonására
képző gépnek ahhoz az oldalához tolhatjuk, amelyen a szalag kilép és a gép, mely igen gyorsan dolgozik, az egyes rekeszeket sorjában megtöltheti. A szakállf> képző gépnek a szalagot kibocsátó részén azonban nedvesítő és kisajtoló szerkezetet kell elrendezni, abból a célból, hogy a szalag átnedvesítetten jusson a gördíthető tartályba, mely állapotban képlékeny és íO a kádat jobban tölti ki. Tehnológiailag rendkívül fontos és érdekes, hogy a szalag a főzési folyamatot jól kiállja és ennek befejezte után a kádból sértetlenül újra kiemelhető, hacsak azt némiiképen kifa-15 csarjuk. Ha a szalag túlságosan nedves, akkor elhúzódik és nem szállítható, míg a folyadékfeleslegtől megfosztott szalagnak épenséggel kötélszilárdsága van. Ha több szakállképző farkasunk van, 20 akkor a megnedvesített szalagokat egyesíthetjük és ormányszerkezeten át, szövetsáv módjára, közösen rakhatjuk le a főzőüstbe. A rostanyag szalagalakja a további 25 nedves feldolgozás, valamint a száraz feldolgozás könnyű kivitele szempontjából rendkívüli fonto-sságú. Tudvalevőleg a kotonizálási folyamatnál a vegyi folyamat rendszerint abban ín van, hogy a rostanyagot gyenge nátronlúgfürdőben főzzük, ezt követőleg öblítjük, savanyítjuk, fehérítjük, újra öblítjük, savanyítjuk és öblítjük. Ez esetben, amikor arról van szó, hogy az e.nyva,: nyagokat S5 messzemenően eltávolítsuk, a főzést célszerűen nagy nyomáson végezzük. Hasonlóképen a lignin eltávolításálhoz ós az elemi rostokra való felbontás tökéletes eléréséhez nem mellőzhetjük a halványí-40 tást sem, különösen ha finom fonalak előállításáról van szó. A nyersanyagot szalag alakjában alkalmazva az említett folyamatokat folytonos üzemben úgy valósítjuk meg, hogy a sza-45 lagokat a gördíthető kádból közvetlenül az egymás melletti facsaró hengerpárok rendszerén vezetjük át, amikor is a vegyi folyamatokhoz szükséges folyadékokat az egyes szalagokra felülről fecskendezzük és 50 a folyadékokat a szalagok alatti tartályokban fogjuk fel. Minthogy a hengereknek kis átmérőjük van ós azokat szorosan egymáshoz kell állítani, mert különben a folyadékkal átitatott szalagok átlógásá-65 nak ós felgöngyölítésének veszélyétől kellene tartani, a szalagok állandóan a vegyi folyadékok hatása alatt vannak, de másrészt azokat újból és újból kisajtoljuk; ez a feldolgozást rendkívüli módon támogatja és a tökéletes hatású savanyítás, il- 60 letve öblítés időtartamát másodpercekre korlátozza. Ha az említett folyamiatok között halványítani is akarunk, akkor az ezt célzó folyamat hosszú tartamú és ehhez a fa- 65 csaróhengerrendszer nem alkamas. Ez esetben a gyorsan mozgatott szalagokat hajtogatószerkezettel, redőkre hajtogatva, igen lassan mozgatott hevederre fektetjük és halványító lúgot tartalmazó hosszú 70 kádon vezetjük át. A kád elhagyása után a szalagredőket erősen kisajtoljuk és ezt követőleg a szalagokat újra gyorsan vezetjük tovább, majd azokat tovább dolgozzuk fel, nevezetesen savanyítjuk és 75 öblítjük. Bizonyos esetekben különösen ha durvább fonalak előállítását célozzuk, a főzést is a fent ismertetett halványításhoz hasonlóan úgy vihetjük ki, hogy a szala- 80 gokat redőszerű rétegekben igen hosszú kádon vezetjük át, amikor is a szalagredőket vezető hevederbe helyenként erősen sajtoló hengereket iktathatunk be, melyek a rosttal erősen összekötött pektineknek a 85 rosttöiíiegből való eltávolítását elősegítik és így a főzés időtartamát jelentékenyen csökkentik. A redőrétegek sajtolása ellenére az egyes szalagok különálló voltukat megtartják. .90 A nedvesítés és sajtolás alatt a képlékeny szalagok szabadon kiterjedhetnek és ezért azokat időről-időre a célnak megfelelően elrendezett vezetőbádogokkal a kívánt szélességre vezetjük vissza. 95 A vezető- és sajtolóhengereket a gyapctnyujtógépek módjára szerkesztjük. Egy-egy szakaszban, vagyis két-két csapágy között azonban nem 6. illetve 8, hanem célszerűen csak két szalagot veze- 100 tünk, melyek szélessége, amikor az utolsó sajtolóliengerrendszerből kilépnek, legcélszerűbben egyenként 7—8 cm. Mennél szélesebb és vékonyabb a szalag, annál könynyebben bontható fel később egyes ros- ms tokra. A szalagokat, amikor az utolsó öblítőhengerrendszeren mennek át, célszerűen kissé megnyujtjuk. Ho^y azonban emellett ne kapjunk vékony helyeket feltün- 110 tető, egyenetlen szalagot, a két-két henger közötti nyújtás célszerűen 6%-nál és a hengerek kölcsönös távolsága 50 mm-nél ne legyen több. Ezzel a gyenge nyújtással azt érjük el, hogy a rostok a szalagban tökéletesen párhuzamosan helyezkednek 115 cl. de különösen azt; hogy az elemi rostok összefüggése meglazul és ez azoknak,