114560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás titánacél előállítására
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 114560. SZÁM. XYI/'c. (XH/e.) OSZTÁLY. — 31. 10487. ALAPSZÁM. Eljárás titánacél előállítására. Mathesius Walther főiskolai tanár, titkos kormánytanácsos, Berlin-Nikolassee. A bejelentés napja 1935. évi március hó 27-íke. Németországi elsőbbsége 1934. évi április hó 7-ike. Szénmentes titánacél előállítására ismeretes az az eljárás, amelynél széntartalmú vasat mész- és titánvaskőből álló salakfedőréteg alatt frissítünk és a fris-5 sítés befejezése után a fürdőbe annyi aluminiumoit viszünk be, amennyi a végtermékben szükségelt, a salakfedőrétegből származó titánmennyiség redukálásához szükségesnek mutatkozik. Ennek az 10 eljárásnak meglehetősen nagy az aluminiumszüksóglete, mert ezen fém redukáló hatása a titánsav szándékolt redukálása mellett nem korlátozódik a salakban még jelenlevő vas- ós mangánoxidra, hanem a 15 kovasavra is kiterjed. Kísérletekből kitűnt, hogy kovasavban szegény, kb. 70% Ti02 -ból és kb. 30% CaO-ból álló salak 1450—1500 C°-on eléggé hígfolyós ahhoz, hogy segítségével 20 a. Siemens-Martin-kemencében acélömlesztő eljárás kivihető legyen ós hogy ennél a nagy titánsav-koncentrációnál az a,célfürdőbe alumínium használata nélkül is bejut a titánacél keletkezéséhez szük-25 ségelt titánmennyiség. Közelítőleg ilyen összetételű salak létesül, ha közönséges acélfürdőt Siemens-Martin-kemencében vagy villamos kemencében titánvaskőnek és mésznek al-30 kalmas, legelőnyösebben brikettezett keverékével frissítünk, amint az acélfürdő és a salak között egyensúlyi állapot következett be. Az a körülmény, hogy az efajta kohá-35 szati művelet folyamán bizonyos mennyiségű FeO és SiOa is elkerülhetetlenül belekeveredik a salakba, csak növeli a salak hígfolyósságát ós ezzel általában használhatóságát is. Kitűnt továbbá, hogy az acélfürdóben a 40 titán affinitása a nitrogénhez, kénhez, oxigénhez és szénhez nagyobb, mint az egyik ötvözet-alkatrészeké az említett négy metalloidhoz, aminek eredményekép titánnak az acélfürdőhöz való hozzáötvo- 45 zésénól mindig előbb a megfelelő titánvegyületek keletkeznek, mielőtt a titán vastitanidként, vagy az ötvözet szabad alkotórészeként szerepelhetne az acélban. Ezen afíinitási viszonyok következté- 50 ben azonban a nitrogénnek, kénnek és oxigénnek titánnal való telítődése után az acélban már csak titánkarbidok lehetnek jelen, ha a titán aránya a szénhez legalább is a TiC-képletnek felel meg. 55 Kisebb titántartalom esetén titánkarbidok mellett vaskarbidok is maradnak az acélban, amelyek egyidejű jelenléte az acél tulajdonságait befolyásolja. A szilíciumnak és a foszfornak a titán- 60 hoz való affinitása vasömledékben az eddigi vizsgálatok eredménye szerint annyira csekély, hogy ezekből előálló vegyületek jelenléte eddigelé nem volt kimutatható. > 65 Ezzel szemben, gyakorlati megfigyelések szerint, szilíciumnak és még inkább alumíniumnak az ömledókben való jelenléte esetén a titánkarbidok oldhatósága az acélban nagymértékben csökken. 70 E kutatói tevékenység eredményekép lehetővé válik a gyakorlati acélgyártási üzemben olyan, eddig nem ismert acélok egész sorozatát előállítani, amelyekben a
