114539. lajstromszámú szabadalom • Rácselektróda kisüötőcsövekhez

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114539. SZAM. VLL/D. OSZTÁLY. — T. 3469. ALAPSZÁM. Rácselektróda kisütőcsövekhez. Telefunken Gesellschaft fílr drahtlose Telegraphie m. b. II. Berlin. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi augusztus hó 6-ika. A találmány rácselektróda kisütőcsö­vekhez. Kisütőcsövek elektródáival szemben többrendbeli követelményt kell felállíta-5 nnnk. Az ilyen elektródák készítéséhez fel­használt anyag kiválasztásánál mechani­kai, technológiai és fizikai szempontok mérvadók. Az elektródáknak mereveknek kedl lenniök és szükséges, hogy alak jukat 10 változatlanul •megtairtsák. Ez okból lágy fémek, mint p. o. vörösréz^ kevéssé felel­nek meg. Kell továbbá, hogy meg legyen annak a lehetősége, hogy a rácsot alkotó tekercselést vagy szövedéket a tartókkal 15 összehegeszthessük, végül pedig lényeges kérdés, hogy a rácsok mily mértékben ké­pesek termikusan emittálni. Eddig legin­kább használatos anyagok a nikkel és a molybdén, anélkül azonban, hogy ezeknek 20 minden szempontból megfelelő tulajdonsá­gaik volnának. Különösen ziavaró ezeknek az anyagoknak termikus emisszióképes­sége. Az ilyen anyagokból készült elektró­dák üzemközben egyrészt a bennük kelet-25 kező áramveszteség hőhatása, másrészt pedig az izzóksatódából kisugárzott meleg következtéiben oly hőmérsékletet vesznek fel, amelynél szekundér elektronokat sugá­roznak ki. Ezt a hátráaiyt eddig különféle 30 módokon igyekeztek megszüntetni, neve­zetesen megkísérelték azt, hogy a rács fe­lületének megfelelő kezelésével annak emisszióképességét csökkentsék, másrészt pedig, hogy a melegelvezetést javítsák. A 35 felület kezelése lényegében abban van, hogy zirkonból, krómoxidból, wolfram­oxidból, stb. való réteget visznek fel. Az ilyen bevonat azonban nem tartós és köny­nyen lepattogzik.- A melegelvezetés meg­könnyítése végett vörösrézből való vastag 40 tartópálcákat alkalmaztak. Az ezekkei szerzett tapasztalatok azonban nem kielé­gítőek, mert a vörösréz egyrészt túlságo­san lágy, másrészt csak a tartókat lehet vörösrézből készíteni, de a rács meneteit 45 már nem. Ez utóbbiakat tekintettel a szi­lárdsági követelményekre molybdénből ké­szítették. Ekikor azonban a rácsot alkotó anyag rossz melegvezetőképessége miatt a hőmérséklet a meneteknek a tartókkal 50 érintkező részein csökken, míg a rács kö­zepe megtartja magas hőmérsékletét és szekundér emissziót adhat. A találmány értelmében a ráoselektró­dákat vörösréz ós berillium ötvözetéből ké- 55 szítjük. Különösen alkalmasnak bizonyult oly ötvözet, mely 97.5% vörösrézből és 2.5% berilliumból van. Ennek az anyagnak a következő, különösen ily rácselektródák szempontjából előnyös tulajdonságai van­nak. A melegvezető képesség körülbelül ugyanaz mint a vörösrézé, tehát nagyon kedvező és sokbal nagyobb mint akár a nikkelé, akár a molybdéné. Ennek követ­keztében a rácsban lévő meleg abból köny­nyen levezetődik úgy, hogy annak közepes üzemi hőmérséklete kedvező. További sa­játsága az ilyen rácsnak, amely az ala­csony hőfök szempontjából előnyös, az öt­vözet jó hővisszaverő képessége, melynek 70 következtében a rács az izzókatóda felől csak kevés sugárzó meleget vesz fel. Az új anyag e szempontból is lényegesen ked­vezőbb, mint az eddig alkalmazott fémek. 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom