114539. lajstromszámú szabadalom • Rácselektróda kisüötőcsövekhez
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114539. SZAM. VLL/D. OSZTÁLY. — T. 3469. ALAPSZÁM. Rácselektróda kisütőcsövekhez. Telefunken Gesellschaft fílr drahtlose Telegraphie m. b. II. Berlin. A bejelentés napja 1935. évi junius hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi augusztus hó 6-ika. A találmány rácselektróda kisütőcsövekhez. Kisütőcsövek elektródáival szemben többrendbeli követelményt kell felállíta-5 nnnk. Az ilyen elektródák készítéséhez felhasznált anyag kiválasztásánál mechanikai, technológiai és fizikai szempontok mérvadók. Az elektródáknak mereveknek kedl lenniök és szükséges, hogy alak jukat 10 változatlanul •megtairtsák. Ez okból lágy fémek, mint p. o. vörösréz^ kevéssé felelnek meg. Kell továbbá, hogy meg legyen annak a lehetősége, hogy a rácsot alkotó tekercselést vagy szövedéket a tartókkal 15 összehegeszthessük, végül pedig lényeges kérdés, hogy a rácsok mily mértékben képesek termikusan emittálni. Eddig leginkább használatos anyagok a nikkel és a molybdén, anélkül azonban, hogy ezeknek 20 minden szempontból megfelelő tulajdonságaik volnának. Különösen ziavaró ezeknek az anyagoknak termikus emisszióképessége. Az ilyen anyagokból készült elektródák üzemközben egyrészt a bennük kelet-25 kező áramveszteség hőhatása, másrészt pedig az izzóksatódából kisugárzott meleg következtéiben oly hőmérsékletet vesznek fel, amelynél szekundér elektronokat sugároznak ki. Ezt a hátráaiyt eddig különféle 30 módokon igyekeztek megszüntetni, nevezetesen megkísérelték azt, hogy a rács felületének megfelelő kezelésével annak emisszióképességét csökkentsék, másrészt pedig, hogy a melegelvezetést javítsák. A 35 felület kezelése lényegében abban van, hogy zirkonból, krómoxidból, wolframoxidból, stb. való réteget visznek fel. Az ilyen bevonat azonban nem tartós és könynyen lepattogzik.- A melegelvezetés megkönnyítése végett vörösrézből való vastag 40 tartópálcákat alkalmaztak. Az ezekkei szerzett tapasztalatok azonban nem kielégítőek, mert a vörösréz egyrészt túlságosan lágy, másrészt csak a tartókat lehet vörösrézből készíteni, de a rács meneteit 45 már nem. Ez utóbbiakat tekintettel a szilárdsági követelményekre molybdénből készítették. Ekikor azonban a rácsot alkotó anyag rossz melegvezetőképessége miatt a hőmérséklet a meneteknek a tartókkal 50 érintkező részein csökken, míg a rács közepe megtartja magas hőmérsékletét és szekundér emissziót adhat. A találmány értelmében a ráoselektródákat vörösréz ós berillium ötvözetéből ké- 55 szítjük. Különösen alkalmasnak bizonyult oly ötvözet, mely 97.5% vörösrézből és 2.5% berilliumból van. Ennek az anyagnak a következő, különösen ily rácselektródák szempontjából előnyös tulajdonságai vannak. A melegvezető képesség körülbelül ugyanaz mint a vörösrézé, tehát nagyon kedvező és sokbal nagyobb mint akár a nikkelé, akár a molybdéné. Ennek következtében a rácsban lévő meleg abból könynyen levezetődik úgy, hogy annak közepes üzemi hőmérséklete kedvező. További sajátsága az ilyen rácsnak, amely az alacsony hőfök szempontjából előnyös, az ötvözet jó hővisszaverő képessége, melynek 70 következtében a rács az izzókatóda felől csak kevés sugárzó meleget vesz fel. Az új anyag e szempontból is lényegesen kedvezőbb, mint az eddig alkalmazott fémek. 60 65