114538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék forrásvízhez hasonló ívóvíz előállítására
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEIRAS í 14538. SZÁM. IV/e. OSZTÁLY. — Sch. 5300. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék forrásvízhez hasonló ivóvíz előállítására. Schauberger Viktor hidrotechnikai tanácsadó Hadersdorf- Weidlingau (Ausztria). A bejelentés napja 1935. évi február hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1934. évi február hó 22-ike-Ismeretes már mesterséges ásványvizeknek oly módon való előállítása, hogy valamilyen, egészségügyileg kifogástalan vízvezetéki vagy kútvízhez sókat kevernek 5 és vízben gázokat sajtolnak, még pedig legalább is 2—3 légköri nyomással, rendszerint azonban nagyobb nyomással. Ismeretes továbbá, hogy a szikvízgyártásnál a vízbe kb. 24 légköri nyomás alatt is 10 sajtolnak szénsavat, amivel a víznek ú. n. szabad szánsavval való dúsítása következik be, mely szénsav a vízhez csak mechanikailag kötötten mutatkozik. A mesterséges ásványvíz készítésénél a 15 vízbe szénsavat is szokás sajtolni, kisebbnagyobb nyomással, de mindenesetre két légköri nyomásnál nagyobb nyomással egyidejűleg pedig a kívánt ásvány vizek esetről-esetre változó ízének megfelelő, 20 meghatározott mennyiségű sókat adnak hozzá. Habzó italok előállítására továbbá oly eljárás vált ismeretessé, mely szerint a vízben valamilyen, könnyen oldható karbonátot (pl1 , nátrium-karbonátot) oldot-25 tak fel és gyenge savakat (pl. borkősavat vagy citromsavat) adtak hozzá, amivel szintén csak szabad szénsavat fejlesztettek, mely az előállított ital csípős, pezsgős ízét idézte elő. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárással oly ivívizet állíthatunk elő, mely nem csupán szabad állapotú szénsavval dúsított, hanem a szénsavat kötött alakban tartalmazza ós mely minden tekintet-35 ben egyezik a hegyi forrásvizekkel, aholis továbbá az eljárás, amennyire gyakorlatilag csak lehetséges, a természetben végbe-30 40 45 menő folyamiatokhoz igazodik. Ezt a találmány értelmében úgy érjük el, hogy különböző sók kis mennyiségeivel kevert, csíramentes vizet finoman szétporlasztott állapotban, ugyancsak finoman szétporlasztott szénsavas vízzel elegyítünk, majd az elegyet különbözőképen alakított keresztmetszeti'!, hosszú irton hűtjük. A rajzon az eljárás foganatosítására alkalmas készülék egy megoldása látható. Az (A) tartályba vezetett vizet hideg higanygőzfénnyel csírátlanítjuk és a tartályból az (m) csövön át vezetjük el, 50 melyben az a (C) tartályból az (1) vezetéken át lefolyó sóoldattal elegyedik. A (C) tartályban a sókat vízben oldjuk és a (g) kavarómíívei jól összekeverjük. A sók mennyisége és fajtája természete- 55 sen a csíramentes kiindulási vízhez igazodik, mely a legtöbb esetben valamilyen felszíni víz és bizonyos állandó, valamint időleges keménységi fokokat mutat. Másrészt az előállítandó víz keménységét nem 60 szabad a sók hozzáadásával 12° (német keménységi fok) fölé fokozni, mert különben a termék alig volna iparilag felhasználható. Valamilyen közepes víziből kiindulva, 65 minden 10 liter nyers vízre oly sóoldat egy-egy literjét készítjük el, amelyben kb. 0.02 g nátriumklorid, 0.02 g magnéziumszulfát, 0.02 g nátriuinbifoszfát, 0.008 g káliumnitrát és 0.2 g kalciumoxid van 70 feloldva. Ezeknek a sóknak, illetve vegyületeknek megadott fajtája ós mennyisége több száz kísérlet eredménye. Minthogy a
