114493. lajstromszámú szabadalom • Eljárás köralakú fémlemeztárcsáknak hengerléssel való előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114493. SZÁM. XII/c. OSZTÁLY. — Sch. Sí287. ALAPSZÁM. Eljárás köralakú fémlemeztárcsáknak hengerléssel való előállítására. Hans Sclmster oki. mérnök, Immigrath. A bejelentés napja 1935. évi január hó 19-ike, Németországi elsőbbsége 1934. évi december hó 15-ike. A találmány, a 112.940. 1. sz. szabadalomhoz hasonlóan, eljárás köralakú fémlemeztárcsáknak kisebb átmérőjű, vastagabb tárcsa kihengerlósóvel való előállí-5 tására. Az említett szabadalom szerint a munkadarabot körkeresztmetszetű hengerek között egymásután egymáshoz merőleges irányokban kihengeréljük, mimellett a kömilaktól eltérő mindenkori köz-10 benső alaknak a további kihengerlósnél való megvékonyítása százalékosan egyenlő e közbenső alaknak a köralakból való megelőző kihengerlésénól történt megvékonyításával. A köralakú, vastag munka-15 darabot tehát hengerléssel előbb ellipszisalakú közbensőalakra nyujtjuk, azután 90°-kal elforgatjuk és megfelelően szűkebb hengerlőrésű hengerek között ugyanazzal a százalékos mórtékkel megvéko-20 nyitjuk, mint amellyel a megelőző hengerlést végeztük. Ily módon az ellipszis ismét körré változik át. Ez a művelet tetszőleges gyakorisággal megismételhető. A találmány szerint az első hengerlés 25 után ellipszisalakúvá lett munkadarabot további nyújtás és a köralakbai való viszszaalakítás végett 90°-tói eltérő szögel forgatjuk el, mimellett az e szöggel való elforgatást és az ezt követőleg való ki-30 hengerlést annyiszor megismételjük, míg az ellipszis kistengelye a nagytengellyel egyenlővé válik, tehát a köraliaik eléretett. Ezt a műveletet, épúgy, mint a 112.940. 1. sz. szabadalmánál tetszőleges gyakoriság-35 gal megismételhetjük. A munkadarabnak különböző radiális irányokban történő kihengerlése bizonyos körülmények között a kész tárcsa szerkezetére kedvező befolyással lehet, különösen, ha a hengerlést hidegen végezzük. Természetszerűleg a 40 melegen való hengerlés is lehetséges ós adott esetben előnyösebb is. Eszerint most is úgy járunk el, hogy mindenekelőtt a köralakú vastag kiindulási munkadarabot bizonyos vékonyítás- 45 sal kihengereljük, miközben oly ellipszis keletkezik, amelynek nagytengelye merőleges a hengertengelyekre. Azután ezt az ellipszisaliaikú munkadarabot a síkjára merőlegesen futó középtengely körül 50 például 45°-kal elforgatjuk és ebben a helyzetben oly hengerek között menesztjük át, melyeknek henger lőrése úgy méretezett, hogy ugyanaz a százalékos, pl. 25%-os vékonyodás adódik, mint az előző 55 hengerlési műveletnél. Ezt a műveletet két ízben megismételjük. A munkadarabot tehát, miután az első ízben elliptikus alakot kapott, összesen háromszor, egyenként 45°-kal: elforgatjuk és minden alka- 60 lommal az elforgatást követőleg oly hengerek között menesztjük át, amelyek százalékosan az első kihengerléssel megegyező vékonyodást eredményeznek. A munkadarab ekkor ismét köralakú, a kör- 55 nek átmérője azonban nagyobb, mint az első ízben elért ellipszis nagytengelye. Az a szög, amellyel a munkadarabot minden alkalommal el kell forgatni, hogy azt az elliptikus alakból köralakba hozzuk, elméletileg tetszőleges lehet, minthogy mindig csak az e szög körül való elforgatás és ahhoz csatlakozó további kihengerlés megismétléseinek a számától függ, hogy a köralak eléressék. Gyakor- 75 lati jelentőségük azonban elsősorban csak