114447. lajstromszámú szabadalom • Bűzelzáró betét csatornaaknákhoz
Megjelent 1936. évi május lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 114447. SZÁM. XXI/b. OSZTÁLY. — K. 12897. ALAPSZÁM. Bűzelzáró betét csatorna-aknához. Ifj. Kendi Finály Lajos mérnök Budapest és Vermes József tisztviselő Rákospalota. A bejelentés napja 1935. évi február hó lá-ike. A csatorna-aknák fedele nem zár mindig tökéletesen, bizonyos típusokon lyukak vannak, az utcai vízbefolyó aknák pedig ráccsal vannak lefedve. Minthogy az ak-5 nák közvetlenül a csatornába nyílnak vagy pedig egyszerű, bűzelzáró <szifon) nélküli csővel vannak a csatornával ösz• szekötve, a bűzös csatornagáz, az aknán át, könnyen kiáramlik és a környezetet 10 undortkeltő bűzzel árasztja el, ami már sokszor adott okot indokolt, komoly panaszokra. Ilyen esetekben kívánatos az olyan, meglevő aknáknál ezek átalakítása nélkül 15 alkalmazható, könnyen eltávolítható, kívülről jól hozzáférhető és kezelhető, egyszerű szerkezetnek az aknába iktatása, mely a bűzös levegő kiáramlását megakadályozza anélkül, hogy pl. utcai vízbe-20 folyó aknáknál a víz befolyását és a csatornába való továbbjutását, az akna fenekén levő, esetleges iszapfogó zsák rendeltetésszerű működését vagy az esetleg hozzátartozó iszapveder alkalmazását za-25 várná. A könnyű eltávolíthatóság azért kívánatos, mert a bűzelzárásra téléin kevésbé van szükség, amikor viszont a betét az akna alján levő vízbe fagyhat. A találmány szerinti bűzelzáró betét 30 ezeknek a követelményeknek van hivatva megfelelni. Egy példakóppeni alakja és alkalmazási módja az 1. ábrán látható. Az (a) aknába, mely (b) esatornaráocsal fedett, alul (c) iszapfogó zsákkal van el-35 látva és a csatornával a (d) cső útján van összekötve, olyan (e) betét van helyezve, amely az akna falához erősített (f) peremen függ. A betét és (e) perem között a (g) tömítőgyűrű, körös-körül, teljes légzárást biztosít. A betét, alul, a (e) iszap- 40 fogó-zsákban levő vízbe ér s így itt is teljes légzárást létesít. A betét tehát az akna légterét egymástól légzáróan elválasztott két részre, a bűzös csatornaléggel telt (h) és a külső levegővel közlekedő (i) térre 45 osztja. A csatornarácson át, felülről, az aknába hulló víz és szemét, a betéten át, akadálytalanul kerül az akna aljára, honnan a víz, a betét alsó peremét megkerülve, a csatornába folyhat. Ha az akna 50 fenekén nem volna iszapzsák (2. ábra), az alsó légzárást az aknába helyezett, lábon, konzolon vagy tartón álló és esetleg az aknafalhoz is támaszkodó, vederszerű (k) szerkezetben levő víz létesíti. Az utóbbit 55 úgy kell készíteni ós behelyezni, hogy a betéten át befolyó víz, ennek peremén átcsordulva, közte és az aknafal között, az akna fenekére s iniiQiii, cil-cittci vagy mellette elfolyva, a csatornába juthasson. 60 A betét, az 1. ábrán példaképpen bemutatott, alul és felül nyitott, lefelé szűkűlő edény helyett, mlás alakban is készíthető. Legyen, például olyan sík vagy görbe lap, mely felső és oldalsó élei mentén légzá- 65 róan illeszkedik az; akna belső felületéhez vagy a közbeiktatott, illeszkedő elemhez, alul pedig az akna fenekén levő vízbe ér. A betét felülről jól hozzáférhető, az iszapzsák szokásos tisztítását nem akadá- 70 lyozza meg, az aknafedő kinyitása után az aknából egyszerűen kiemelhető. Tartósan száraz időjárás esetén1 az alsó vízzár az utca öntözésekor könnyen utántölthető.
