114440. lajstromszámú szabadalom • Érmebedobású vízmérő

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114440. SZÁM. VJI/f. OSZTÁLY. W. 6323. ALAPSZÁM. Érmedob ású vízmérő. Weigert Albert mérnök Berlin-Friedenau. A bejelentés napja 1935. évi augusztus hó 26-ika. Az ismert érmebedobású vízmérők rendszerint olyan felépítésűek, hogy megakadályoznak minden külső beavatkozást. Ez az oka annak, hogy e vízmérőket a gya-5 korlatban alig alkalmazzák, pedig azok nagy előnyökkel rendelkeznének pl. melegvízvezetéikekből való- melegvízszolgáltatásánál, minthogy ekkor olyan házakban, melyekben több bérlő van, a melegvízké-10 szítés költségeinek most rendszerint szokásos átalányozása elmaradna. A találmány szerinti érembedobású vízmérő az ismert megoldások hátrányait azzal igyekszik kiküszöbölni, hogy a víz-15 csap nyitása kézzel működtethető hajtóművel történik, mely két kapcsolást tartalmaz. Ezek egyike a. bedobott érme vagy érmék hatására a hajtókapcsolatot létrehozza, az érme leesése után pedig ismét 20 megszakítja, míg a másikat a vízmérő működteti és az a megfizetett vízmennyiség kiadása után a hajtókapcsolat oldódása következtében a vízcsap záródását idézi elő. 25 A mellékelt rajz a találmány szerinti vízmérő egyik foiganatosítási alakját pélldaképen tünteti fel. Az 1. ábra a vízmérő oldalnézete. A 2. ábra az 1. ábrán nem látható kézi 30 hajtást szemlélteti. A 3. ábra metszet az 1. ábra III—III vonala szerint. Ha a vízmérőt üzembe akarjuk helyezni, akkor mindenekelőtt az (a) bedobórésen a 35 (b) érmét kell bedobnunk (1. ábra), mely a (d) dob (c) hasítékába esik (3. ábra). Az érme bedobása után a 2. ábrán látható (e) kézi forgattyút a berajzolt irányban elforgathatjuk. A forgás az (f, g) hajtóműkerekek útján a (h) tengelyre szi- 40 lárdan felékelt (d) dobra továbbítódik. E forgásnál a (b) érme az (i) peckek valamelyikéhez ütközik, melyek érme nélkül a (d) dob (k) hasítékaiban szabadon elforoghattak. Az (i) peckek az (1) fogaskerék- 45 bői állnak ki, mely a (h) tengelyen foroghat. Az (1) fogaskerék az (m) közbülső kerék útján az (n) fogas dobot hajtja (3. ábra), melyet az (o) csavarorsón szabadon foroghatóan ágyazunk. Minthogy az (o) 50 csavarorsó először egyhelyben áll, az (1, m) kerekektől forgatott (n) fogasdob az (o) csavarorsó mentén elmozdul, még pedig az 1. ábrán balról jobbra. Ennél az elmozdulásnál az (n) fogasdob 55 kapcsolódásba lép a (p) fogasszektorral, mely a (q) orsóval együtt forgatható. A fogasszektor az (r) pecket hordja, mely ennél az elfordulásnál az (s) emeltyűhöz fekszik (3. ábra), ezt kibillenti és a (t) 60 tokba (1. ábra) szerelt elzárócsapot valamely ismert módon kinyitja, úgyhogy a nyíl irányában víz juthat az (u) kibocsátócsőbe. A víz e mozgásánál a (v) vízmérő ön- 65 működőén dolgozni kezd. A vízmérő mérőkerekének mozgása forgásba hozza a (w) kúpkereket, ennek (x) ellenkerekét és az utóbbinak tengelyére erősített (o) csavarorsót. A csavarorsó elfordulása folytán a 70 most már nem mozgatott (n) fogasdob jobbról balra visszafelé halad, míg a (p) f o gi ass z eg mens bő 1 ki nem kapcsolódik. Ennek megtörténtével a (p) fogas-