114394. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos gépek permanens mágneses acélból készült mezővasának mágnesezésére

ban a hatás maximumát csak akkor érjük cl, ha a póluskerék helyzetét az áram fázisával összhangba hozzuk. Erre nincs szükség akkor, ha az áramkört kapacitásv 5 sal terheljük, mert ez esetben ez az összehangolás önmagától jön létre. Rendszerint elegendő, ha a gép egyfázisú tekercsére egy kondenzátort kapcsolunk. Kedvezőbb a hatás azonban, ha 10 a tekercselést a szokásos módon két vagy több fázisra osztjuk és mindegyiket külön-külön kondenzátorra kapcsoljuk, melyek csillag- vagy poligoin-kapcsolásban köthetők össze, úgyhogy a gépben forgó-15 mező keletkezik. Az első ábrában feltüntetett példában az állórésznek három furatos tekercselése va.n, úgyhogy abban mágnesezés végett forgóiáramú tekercselést alkalmazhatunk 20 és azt egyfázisra kapcsolhatjuk át, ha. üzemben csak egyfázisú árammal dolgozunk. Hogy a kondenzátor hatását fokozzuk és eközben a 3. ábrabeli (M) görbe telített részébe jussunk, célszerű, ha evég-25 bői a kapacitást a gép tekercsének szórásával összhangba hozzuk és pedig úgy, hogy a berendezés szórási rezonanciával dolgozzék. Célszerű továbbá, ha a mágnesezést lehetőleg nagy fordulatszámmal és 30 nagy fekvonciával végezzük, hogy egyrészt kis kapacitás is elegendő legyein, másrészt, hogy a tekercselés ohmikus ellenállásának behatását, amely a mágnesező áramot csökkenti, a lehetőség szerint 35 alacsony értéken tartsuk. Ez esetben az alkalmazott fordulatszám célszerűen nagyobb, mint az üzemi fordulatszám. Ha a mág'nesezéshez használt váltóáram gerjesztése kezdetben nem mágneses per-40 manens mágnessel kapcsolatban kell hogy történjék, akkor elegendő, ha a kondenzátor vezetőképességét, vagy a generátor kezdeti áramát lehetőség szerint kicsinyre választjuk, hogy a kapacitív ön-45 gerjesztés hatását megindítsuk-Ilyen kapacitív áramokkal a. belső mágnesezés csak váltakozó árammal terhelt generátor esetén lehetséges. Hogy ugyanezt a műveletet kollektoros egyenáramú 50 gépeknél is elvégezhessük, célszerű, ha a lo'.lVklort egy esusztatÓHkontaktuspárral a tekercselés megfelelő kivezetésére kapcsoljuk, úgyhogy a mágnesező kondenzátorban szükségelt váltóáramú feszültsé-55 get kivezethessük. Ha a készremágneisezett gépet üzemben csak watt-<árammal terheljük, akkor az (E) remanens feszültség lényegében fennmarad, ha azonban a terhelés induktív áramokból áll, akkor a 3. ábrabeli (L) vo- 60 inalnak megfelelően a mágnesezés csökken, úgyhogy a gép belső elektromotoros ereje (E')re esik, amely pont a terhelési karakterisztika, és a mágnesező karakterisztika metszéspontja. Ha a gépet letér- 65 heljük, akkor a feszültség csak kevéssé nő és pedig megfelelően az újbóli mágnesezés szaggatva berajzolt ágának, amivel a nagy remanens mező leromlik. Hogy ezt a. remanens mezőt, ismét, helyreállít- 70 suk, a tekercselést már csak rövid időre kell a mágnesező (C) kondenzátorra kapcsolni, amivel gerjesztéskor elérjük a (P) pontot, lekapcsoláskor pedig az eredeti (E) feszültséget. Még célszerűbb, ha az 75 induktív terheléseket kerüljük és pedig azáltal, hogy azokat megfelelően nagyra méretezett kondenzátorokkal kiegyenlítjük. Ha az így permanensen gerjesztett gé- 80 pek üzemében a remanens (E) feszültségnél nagyobb feszültségeket kívánunk, akkor célszerű, ha állandóan gondoskodunk megfelelő nagyságú (C) terhelő kapacitásról, amivel az (E) és (P) pontok között 85 bármely üresjárási pont. elérhető. Ha a terhelőkapcsolást oly nagyra választjuk, hogy a gép az (M) mágnesező görbe lapos hajlású részén dolgozik, pl. a (P) pont közelében, akkor a gép mezeje és feszült- 90 sége nagy mértékben független a terhelés változásától, tekintet nélkül arra, hogy ez a terhelés watt-terhelés, vagy induktív, vagy kapacitív terhelés. Ha a mágneses mezőt a tekercseléssel 95 gerjesztjük, akkor a permanens mágnes igen egyszerű alakban készíthető, amenynyiben ekkor nincs szükség a pólusok külön kialakítására, hanem olyan sima, hengeres testet is alkalmazhatunk, aminőt 100 a 4. ábra mutat. Ez a sima henger per manens mágneses acélból van. Ez esetben kerületi hosszában a mágneses mező eloszlása közelítően szinuszalakú, mert a tekercs kapacitív áramai következtében 105 szinuszalakú gerjesztőmezőt létesít. Ennek a legegyszerűbb mágnesalaknak előnye, hogy a permanens mágnes tömege nagyobb, úgv hogy a gerjesztő-teljesítmény is megfelelően nagyobb lehet. Emellett a 110 mágnesben az erővonalak útja a lehető legrövidebb és így a pólusszórás is a lehető legkisebb. Egyébként pedig ez. esetben a pólusszórás már csakis a mágneses henger homlokoldalaira korlátozódik. 115 A körhenger lehet üreges is, azonban akár üreges, akár tömör, előállítása mindig