114373. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos hullámok felfogására

és (b) ágak éppen úgy, mint a (c) és (d) ágak egy irányban fekszenek. Az (a) és (d) ág közötti szög a 2. ábrán éppen úgy, mint az (a) és (b) közötti szög az 1. ábrán 5 majdnem tetszés szerint a. kívánt irányítóhatástól függően választható. Ha a 2. ábrán az (a) és (d) ágak hegyes szöget zárnak be, akkor a középfrekvenciák átvitele kedvezőtlenebb. Ez az oka 10 annak, hogy ezt a szöget tompaszögnefc választjuk. Szükséghez képest járulékosan harmadik pár dipólt is alkalmazhatunk, mimellett a hosszú és rövid részek hatékony 15 hossza tetszésszerinti, azonban azok viszonya ugyanolyan, mint a 2. ábrán. A venni kívánt frekvenciakörzet tetszésszerinti értékekig növelhető úgy, hogy a rendszerhez több pár dipólt különböző hatékony 20 hosszúságú vezetékekkel hozzáteszünk. Bár lehetséges, hogy a hosszú részek, amelyek különbőz,ő frekvenciáknál vannak rezonanciában, a rövid részek hatását hátrányosan befolyásolják, a felfogott ener-25 gia általában még is inkább növekszik, mint csökken. Emellett azonban tekintettel kell lenni arra a szabályra, hogy mindegyik hosszú ágnak tompaszöget kell bezárnia. azzal a rövid ággal, amellyel össze 30 van kötve. Az 1. és 2. ábrák szerinti (L) átvivővezeték célszerűen két összesodort szálból áll, amelyek a (t) transzformátor primérkapcsaival vannak összekötve. amely 35 transzformátor a vevőkészüléknél van elrendezve vagy annak egy részét alkotja. Kívánatos, hogy a vezeték impedanciája valamivel nagyobb legyen, mint az antenna impedanciája a rezonancia esetén, 40 mert ilyen körülmények között széles karakterisztikát kaphatunk. A 3. ábrán olyan antennarendszer foganatosítási példája látható, amelynél helymegtakarítás céljából a drótok megközelítőleg egyenlő hosszúak, azonban a vízszintes részek hatékony hosszát közbeiktatott 12 önindukciók megnövelik. Ezeknek az önindukcióknak elrendezése teljesen tetszésszerint történhetik. Az önindukció 50 a vezeték mentén el is osztható, amint a 7. ábra mutatja. A 3. ábra szerinti berendezésnél a nem kívánatos csatolási hatások kiküszöbölésére a (30) szigetelőkön célszerűen nem vezető (5) feszítőhuzalokat 55 alkalmazunk. Az (L) átvivővezeték két összesodort szálból áll, amelyek a (14) villámhárítók kapcsaival vannak összekötve. A (t) transzformátor (15) primértekercse az átvivővezetékhez van kapcsolva. A (16) szekund ér te keres egyik vége valamely ve- 60 vőberendezés antennakapcsával, a másik vége pedig a (18) kapcsoló (17) mozgatható karjával van összekötve. A (18) kapcsoló egyik kontaktusa földelt, míg annak másik (19) kontaktus 3. ct (15) primórte- 65 keresnek és a nagy (20) ellenállásnak egyik végével van összekötve, amely ellenállásnak másik vége a (17) kontaktuskarhoz van kapcsolva. Az, ábrázolt helyzetben a (20) ellenállás, rövidrezárt ós a 70 rendszer hírszóróhullámok vételére alkalmas. Emellett a (15) és (16) tekercsek, amelyeknek különlegesen kevés menetük van, gyakorlatilag semmi hatást sem fejtenek ki. Ennélfogva az átvivővezetók két 75 vezetéke úgy viselkedik, mint egyetlen vezeték, és az antenna négy ága úgy viselkedik, mint egyetlen antenna. A 3. ábra a vevőkészüléket csak vázlatosan ábrázolja. A gyakorlatban a hír- 80 szóróhullámok, valamint rövidhullámok vételére alkalmas berendezésnek kicserélhető transzíformátortekercsekkel kell felszerelve lennie, amelyek közül a, primőrtekercsek az antenna és a földkapocs, a 85 szekundértekeTcsek pedig az első cső rácsa és katódája közé kapcsolandók. Ha, rövidhullámokat kívánunk venni, akkor a (17) kart átfordítjuk, úgyhogy a (16) szekundórtekercs egyik kapcsa a (18) 90 kontaktuson át földelt. Az antenna négy szára ez esetben dipólokat képez és az energia a. transzformátoron át jut a készülékhez. A két tekercs közé földelt (21) ernyő iktatható. Ez, az ernyő a transz,for- 95 mátortekercsekkel az 5. ábrán látható módon egyesíthető. Córszerűen olyan ernyőt alkalmazunk, amely több drótból áll, amelyek közé szigetelődrótolk vannak befonva. A (2) drótok a (4) vezeték egyik 100 végével vannak összekötve. A (3) drót, amely a (2) vezetődrótokat összefogja, olyan átmérőjű, hogy a (2) drótok között kantaktus nem léphet fel. A (15) ős (16) transz,formátortekercsek (22) drótok útján 105 az ernyőre erősíthetők. Bár a rajzon a (15) és (16) tekercseket egymással szemben oltói tan ábrázoltuk, nyilvánvaló, hogy a gyakorlatban azok koaxiálisan is elrendezhető!?:. 110 A 4. ábra. a készülék olyan módosítását mutatja, amelynél az ernyőt földelt (24) középpont-megcsapolás helyettesíti. Pontos, hogy a primőrtekercs két része pontosan legyen méretezve, úgyhogy a csato- 115 lás a szekundértekercs és a primértekeres mindegyik része között egyenlő legyen.