114373. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos hullámok felfogására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114373. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. 11. 6752. ALAPSZÁM. Berendezés villamos hullámok felfogására. Radio Corporation of America cég- New York, mint Landon Yernon D., ColJingswood N. J.-i lakos és Reid John D., Ardmore Pa.-i lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi április hó 27-ike. A. E. A.-beli elsőbbsége 1934. évi április hó 28-ika. A találmány rendszer villamos hullámok felfogására, amely széles frekvenciasáv vételére kiválóan alkalmas. A rövidhullámok vételénél fellépő ne-5 hézségek egyike az, hogy a rendszernek a rezgéseket felfogó részét, azaz az antennát a vevőkészüléktől távolfekvő helyen kell elrendezni, úgyhogy átvivő-vezetékre van szükség, amely általában a venni 10 kívánt energia nagy részét elnyeli. Szokásos volt ennélfogva az, hogy eléggé éles hangolást alkalmaztak és a különböző impedanciáknak kölcsönös összhangolására, pl. az antenna és az átvivőveze-15 ték 'közötti átmenetnél, nagy gondot fordítottak. A találmány értelmében az antenna két vezetékből áll. amelyek egy-egy pontból, amely pontok egyik vezeték közepé-20 vei sem esnek össze, sugárszerűen négy irányban futnak szét és egy-egy ilyen pont helyén valamely átvivővezeték egyegy szálával vannak összekötve. A írajz kapcsán a találmányt részié te-25 sebben ismertetjük. Az 1. ábra olyan rendszert mutat, amelynél az antenna két lineáris, egymást keresztező vezetékből áll, úgyhogy az (a, b, c) és (d) részek az (o) pontok-30 ból sugárszerűen futnák szét. Az (a) és (b) részek egyforma hosszúak és tompaszöget zárnak be. A (c) és (d) részek célszerűién szintén egyforma hosszúak és az (a) és (b) részeknél sokkal rövidebbek is 85 lehetnek. Az (a) és (b) vezetékek képezte dipólnak kisebb önfrekvenciája van, mint a (c) és (d) vezetékek képezte dipólnak. Mindegyik rész rezonánciapontjánaik közelében a másik rész nagy impedancia 40 gyanánt viselkedik és elhanyagolható. Bizonyos frekvenciáknál tehát az (a) és (b) ágak, más frekvenciáknál pedig a (c) és (d) ágak hatékonyak. Azt találtuk, hogy ilyen módon olyan frekvenciakor- 45 zetet kapunk, amely mindkét dipót önfrekvenciáit magában foglalja, sőt valamelyest azokon túl is terjed. Egyrészt az (a) és (b) részeket és másrészt a (c) és (d) részeket olyan anten- 50 náknak is lehet tekinteni, amelyek különkülön félhullámhosszúságuak. Az (L) átvivővezeték szálai az (o) pontokkal vannak összekötve, amelyek az (n) feszültségi csomópontoktól bizonyos távolságban fek- 55 szenék. Hogy aránylag széles frekvenciaterületen gyakorlatilag laposan futó karakterisztikát kapjunk, az (o) összekötőpontok és mindegyik (n) feszültségi csomópont 60 közötti távolságnak nagyobbnak kell lennie annál a távolságnál, amely az (L) vezetékkel való Összehangoláshoz szükséges. Ha azonban a távolságot növeljük azzal, hogy az (a) és (d) részek közötti különb- 65 séget nagyobbítjuk, akkor ez a kívánt körzet közepén fekvő frekvencia átvitelét illetőleg csak kis áldozatot jelent. A 2. ábrán az (a) és (d), illetve (b) és (0) részek zárnak be tompaszöget. Az (a) 70