114368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas-, acél- és temperöntvények üregeinek, repedéseinek stb. kitöltésére

MAGIAK KIEilTI SZABADALMI BIEÓSÍ8 SZABADALMI LEIRAS 114368. SZÁM. XVI/d. OSZTÁLY. — K. 12231. ALAPSZÁM. Eljáiás vas-, acél- és temperöntvények üregeinek, repedéseinek stb. kitöltésére. Dr. Klopstock Hans mérnök Berliniben. A bejelentés napja 1933. évi június hó 16-ika. A találmány tárgya eljárás vas-, acél-és temperöntvények réseinek, üregeinek vagy repedéseinek kijavítására, továbbá acél- és vastárgyaknak öntöttvasbevo-5 nattal való ellátására. Az eddig használatos eljárásokat az öntvények kijavításánál alkalmazott hő­mérsékek szerint két csoportra oszthat­juk fel. 10 Annál az ismert hegesztőeljárásnál, melynél a hegesztendő helyet kb. 1200°-ra hevítik fel, az öntvény sérült helyét ön­töttvaspálcákkal hegesztik be. Ilyenkor az égő lángját meredeken irányítjuk 15 az öntvénytest felületére, a munka­darab anyagát fenékig megolvasztjuk s a lángba tolt öntöttvaspálcákat a sérült helybe beolvasztjuk. Ilyen munkamód mellett a munkadarab kijavítandó he-20 lyéhez igen nagy hőmennyiségeket juttatnak, ami az egész munkadarab szakszerű előhevítését teszi szükségessé, nehogy olyan járulékos feszültségek lépjenek fel, melyek repedéseket, töré-25 seket okozhatnak. Ennél az eljárásnál az elkerülhetetlen magas felhevítés gyak­ran idézi elő a munkadarab megvetődó­sét, ami viszont utánmunkálást tesz szük­ségessé. Emellett a hegesztési helyen a 30 munkadarab alapanyagának szerkezete lényegesen módosul, a hegesztési helyek az erős oxigéntáplálás folytán a környe­zettől eltérő színűek lesznek; további hátrány, hogy az erős oxigéntáplálás a 35 hegesztési helyeket és ia. környező része­ket gyakran. keménnyé és ennek folytán rosszul megmunkálhatóvá teszi. Az ismert eljárások második csoport­jába tartoznak az ú. n. kemény- és lágy­forrasz-eljárások, melyeknél feb. 850, il- 40 letve 250°-nál dolgoznak. Az ezeknél az eljárásoknál a javítandó helyhez jut­tatott forraszfém színe, szerkezete és szi­lárdsága lényegesen különbözik a vas­öntvényből való munkadarabétól. Ennek 45 folytán ezzel az eljárással vasöntvényt nem lehet szín-egyezően kijavítani, mert a forrasztási eljárásokhoz használt for­raszok nem voltak vasfémek. A forriasztó­fémnek az öntöttvashoz képest lényege- 50 sen csekélyebb kopási szilárdsága éskar­colási ellentállása az ilyen módon ja­vított helyeket külső behatásokkal szem­ben érzékennyé teszi. A találmány szerinti új eljárás lé- 55 nyege az, hogy a munkadarab javítandó helyének vörösizzásra (kb. 850°) való fel­hevítése és erősen desoxidálö olvasztó­szer egyidejű alkalmazása közben, a ja­vítandó öntvénynél könnyebben és salak- 60 mentesen lefolyó önt öt tva s - for ras ztóp ál -cát a munkadarabfelülethez képest lapo­san vagy kis szöggel vezetett — cél­szerűen a forrasztápálca körül keringő — lánggal úgy olvasztunk meg, hogy a 65 folyékony fém széles áramban folyjon a munkadarab fémfelületére. Ennek az eljárásnak előnyei a következők: Az alapfém és a ráömlesztett fém közti határfelületen elegykristályos zóna léte- 70 sül, mely a munkadarabot a ráömlesztett fémmel jól egyesíti, anélkül, hogy az alapfém szerkezeti változásokat szen­vedne. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom