114353. lajstromszámú szabadalom • Fémzománcozó eljárás

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114353. SZÁM. XVI/e. OSZTÁLY. — K. 12774. ALAPSZÁM. Fémzománcozó eljárás. Kreidl Alexander mérnök Wienben. Pótszabadalom a 111108. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1934. évi november hó 2-ika. Ausztriai elsőbbsége 1933. évi november hó 4-ike. A találmány a 111.108. sz. szabadalomban védett eljárás egy foganatosítási módjára vonatkozik ós nagyszámú rendszeres kísérletből levezetett azon a felismerésen 5 alapul, hogy ahhoz, hogy a zománc vason, acélon, öntöttvason, .stb. kiválóan jól tapadjon, a zománcozandó vasfelületen fémoxidokat és ömlesztőszert tartalmazó közbenső réteget kell kiképezni, mely úgy-10 szólván tetszés szerinti vékony lehet s melynek összetételében a zománcozandó vasfelület koherens vasanyaga ugyan szintén résztvehet, de — miként kísérleteinkből meglepő módon kitűnt — emelett ennek 15 a

vasnak ferri-vassá való oxidálódása lehetőleg elkerülendő; ajánlatos tehát a vasfelületet az oxidulfokozaton (FeO) túlmenő magasabb vasoxidokká való oxidálódástól megvédeni. Valószínű, hogy a 20 vasnak az oxidulfokozaton (FeO) túlmenő oxidálódása a vasaljazatot meglazítja, mely állapot meg nem szüntethető. Később ez a lazulás, valószínűleg a később felvitt . zománeréteg súlyától támogatva, repede-25 zésre, el- vagy leválásra és hasonló műszaki hibákra vezethet. Megállapítottuk továbbá, hogy a találmány szerint létesített közbenső réteg különösen akkor biztosít kiváló tapadást, ha 80 nem egyszerűen oxidokat tartalmaz, hanem összetétele tekintetében úgyszólván spinellszerű, tehát átlagban véve monoxid mellett sesquioxidtartalma is van. Ezeknek az új felismeréseknek ipari 85 hasznosítására irányul a találmány. A találmány eljárás vasnak, öntöttvasnak, acélnak stb. alapzománcmientes zomiáncozására, mely eljárásban a zománcozandó felületek zománeozásuk előtt olyan behatásokat szenvednek, hogy rajtuk a fent- 40 nevezett réteg képződjön ki anélkül, hogy egyidejűleg a munkadarab vasanyagából az oxidulfokot (FeO) meghaladó magasabb vasoxidok számottevő mérvben képződhetnének. 45 Megállapítottuk, hogy ezt a célt akkor érjük el, ha a zománcozandó vasfelületeket átlagban véve fémoxidot és fémesquioxidot tartalmazó vagy képező s emellett ömlesztőszert is tartalmazó rétéggé] vonjuk 50 be s azután a levegőnél oxigénben szegényebb légkörben izzítjuk. Ilyen körülmények között az említett hártyaképződés a kívánt felületi védelem mellett megy végbe. Ha a felületet még jobban kell vé- 55 deni, ami néha kívánatos lehet, akkor további védőrendszabályokat is alkalmazhatunk,. Az izzítás tartamát olyan rövid időre szabjuk meg, hogy a spinellszerű réteg éppen kiképződhessék; a gyakorlatban 60 néhány (3—10) percnyi izzítás elégségesnek bizonyult. Az izzítási hőmérséket célszerűen kb. 750—800°-ban szabjuk meg. A spinellréteg képződésében a munkadarab felület fémsava ugyan résztvehet, 65 de az oxidulfokot meghaladó magasabb vasoxidokig való oxidálódása eközben lehetőleg elkerülendő. Ami az izzítás légkörét illeiti, a gyakorlatban előnyösnek bizonyult a levegő o-xi- 70 géntartalmát klb. egy harmadnyira csökkenteni, pl. gienerátorgáz stb. hozzákeverésével. Ha a zománcozandó vastárgyak már gyártásukból eredően elegendő mennyi-