114337. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
áramot a vezérlőrács feszültségének függvényében mutatja. (51) és (53) görbék a kép-, illetve szinkronizáló jeleket olyan időtengelyhez viszonyítva mutatják, amely a 5 (123) kiegyenlüőcső negatív előfészültségét jelző ponton halad át. Látható, hogy ez az eJőfeszüItiség nagyobb, mint az az érték, amely a cső teljes hatástalanná tételéhez (zárolásához) szükséges. A folytonosan hú-10 zott görbék a (29) erősítőnek «elhúzásra>> («drift»-re) nem hajlamos állapotát jellemzik. A képjeleknek a kiegyenlítőkörre nem lehet befolyásuk. A szinkronizálójelek 15 azonban minden pillanatban, amikor ilyen jel megjelenik, anódaáramot idéznek elő. Ezeket az impulzusokat a (205) négyszögek mutatják és azokat a (31) kondenzátor az ábrán a (207) szaggatott vo-20 nallal jelzett, majdnem állandó erősségű árammá integrálja. Ilyen módon a (93) cső rácselőfeszülLségét a szinkronizáló-impulzusok szabályozzák. Feltesszük például, hogy az «eihúzás» 25 («drift») olyan irányban lép fel, hogy az utolsó cső anódaárama növekszik. Ennek folytán a (113) anóda pozitív feszültsége csökken, úgyhogy a (127) vezérlőrács negatívabbá válik. A pozitív előfeszültségnek 30 ezt a növekedését a (209) szaggatót vonal mutatja. A képjelek és a szinkronizálójelek hasonlóképen a szaggatott vonallal jelzett helyzetbe tolódnak el. Minél nagyobb a szinkronizálójelek el-35 tolódása negatív irányban, annál kisebbek lesznek az anódaáramimpulzusok a (123) cső kimenőkörében. Ezt a csökkenést a (205a) szaggatott vonal jelzi. Ezeket a kisebb impulzusokat a (31) kondenzátor 40 integrálja, úgyhogy megszakítás nélküli áram fog folyni, amely a negatív előfeszültséget létesíti, amint a (211) szaggatott vonal mutatja. Az áram növekedése a 29 egyenáramú 45 erősítő kimenőkörében a negatív előfeszültség csökkenését idézi elő a bemenőkörben és, minthogy a negatív előfeszültségnek ez a csökkenése az anódaáram csökkenését idézi elő, kiegyenlítőhatást 50 érünk el. Mielőtt a (29) erősítő kimenőárama növekedhetne vagy csökkenhetne, az első (91) cső előfeszül tsége tehát úgy változik, hogy a kimenőkörben fellépő változással szemben hat. 55 A kiegyenlítési (kompenzálási) fok vagy az «elhúzás» («driít») százaléka, amely kiegyenlítődik, a (127) vezérlőrácstól kiinduló és a (29) erősítőn át a (127) vezérlőrácshoz visszatérő áramkör eszközölte erősítéssel arányos. Ha pl. a 1. ábra sze- 60 rinti berendezésben az erősítés e körben 10.000-szercs (mimellett egyidejűleg figyelembe veendő, hogy a (123) cső csak rövid ideig hat) és a (91) erősítőcső anódafeszültsége 1 volt-tal ingadozik, illetőleg 65 «elhúz», akkor a második (110) erősítőcső (105) rácsán lévő feszültségnek 1710.000 volt-nyi változása elegendő volna az említett változás teljes kiegyenlítésére, Minthogy azonban ez a hatás nem léphet fel, 70 az új egyensúlyi pont 1710.000 volt-nál valamivel kisebb értékkel különbözik az 1 volt-nyi változás előtti értéktől. A kiegyensúlyozóhatás ekkor 99.99o/0 -nál nagyobb. 75 A még kiegyensúlyozható legnagyobb frekvenciát a (31) kondenzátor kapacitása és a szinkronizáló-impulzusok periódusa határozza meg. A szinkronizáló-frekvenciának megközelítőleg megfelelő fmkven- 80 ciák nem egyensúlyozhatók ki, minthogy azok egymásután következő szinkronizálófrekvenciák között léphetnek fel. A kondenzátor kapacitásának meghatározott érték alá való csökken l ésével semmit sem 85 nyerünk, minthogy a frekvenciaspektrumnak nagyobb része nem küszöbölhető ki és ha a kondenzátor kisebb, akkor a képháttér nagyobb modulációja áll elő. Ha a (31) kondenzátor kapacitása vagy 90 az avval párhuzamosan kapcsolt ellenállás túlságosan kicsi, akkor a (95) rács előfeszültségének értéke a szinkronizáló-impulpulzusok között lényegesen változhat. A (31) kondenzátornak kellően nagy kapaci- 95 tásúnak kell lennie, hogy a képháttér modulációját megakadályozhassuk. Másrészt annak nem szabad olyan nagynak lennie, hogy a kompenzálókör az erősítőben fellépő változásokra túlságosan. lassan rea- 100 gáljon, minthogy az «elhúzás» («drift») közvetlenül fellépése után helyesbítendő. A fentiekből kitűnik, hogy a (31) kondenzátor kapacitása és a (137) ellenállás értéke tág határok között változhat. A gya- 105 korlatban 1 mikrofarad értékű kapacitással és 100.000 ohm értékű ellenállással kitűnő eredményeket ériünk el. A 6. ábra olyan kapcsolást mutat, amelynél a szinkronizáló-impulzusok a (29) erő- 110 sítőn nem mennek keresztül. Ehelyett azokat a (43) erősítő erősíti fel és azok a (215) feszültségosztó útján helyes fázisban jutnak az (1, 3) vezetékekbe. A szinkronizáló-impulzusokaít a (33) erősítő be- 115 menőkörébe a (217) vezetékien át vezetjük, hogy a kiegyenlítőkört a fentleírt módon vezérelhessük.
