114337. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő

áramot a vezérlőrács feszültségének függ­vényében mutatja. (51) és (53) görbék a kép-, illetve szinkronizáló jeleket olyan idő­tengelyhez viszonyítva mutatják, amely a 5 (123) kiegyenlüőcső negatív előfészültségét jelző ponton halad át. Látható, hogy ez az eJőfeszüItiség nagyobb, mint az az érték, amely a cső teljes hatástalanná tételéhez (zárolásához) szükséges. A folytonosan hú-10 zott görbék a (29) erősítőnek «elhúzásra>> («drift»-re) nem hajlamos állapotát jel­lemzik. A képjeleknek a kiegyenlítőkörre nem lehet befolyásuk. A szinkronizálójelek 15 azonban minden pillanatban, amikor ilyen jel megjelenik, anódaáramot idéznek elő. Ezeket az impulzusokat a (205) négy­szögek mutatják és azokat a (31) kon­denzátor az ábrán a (207) szaggatott vo-20 nallal jelzett, majdnem állandó erősségű árammá integrálja. Ilyen módon a (93) cső rácselőfeszülLségét a szinkronizáló-im­pulzusok szabályozzák. Feltesszük például, hogy az «eihúzás» 25 («drift») olyan irányban lép fel, hogy az utolsó cső anódaárama növekszik. Ennek folytán a (113) anóda pozitív feszültsége csökken, úgyhogy a (127) vezérlőrács ne­gatívabbá válik. A pozitív előfeszültségnek 30 ezt a növekedését a (209) szaggatót vonal mutatja. A képjelek és a szinkronizálójelek hasonlóképen a szaggatott vonallal jelzett helyzetbe tolódnak el. Minél nagyobb a szinkronizálójelek el-35 tolódása negatív irányban, annál kiseb­bek lesznek az anódaáramimpulzusok a (123) cső kimenőkörében. Ezt a csökke­nést a (205a) szaggatott vonal jelzi. Ezeket a kisebb impulzusokat a (31) kondenzátor 40 integrálja, úgyhogy megszakítás nélküli áram fog folyni, amely a negatív előfeszült­séget létesíti, amint a (211) szaggatott vo­nal mutatja. Az áram növekedése a 29 egyenáramú 45 erősítő kimenőkörében a negatív elő­feszültség csökkenését idézi elő a bemenő­körben és, minthogy a negatív előfeszült­ségnek ez a csökkenése az anódaáram csökkenését idézi elő, kiegyenlítőhatást 50 érünk el. Mielőtt a (29) erősítő kimenő­árama növekedhetne vagy csökkenhetne, az első (91) cső előfeszül tsége tehát úgy változik, hogy a kimenőkörben fellépő vál­tozással szemben hat. 55 A kiegyenlítési (kompenzálási) fok vagy az «elhúzás» («driít») százaléka, amely kiegyenlítődik, a (127) vezérlőrácstól ki­induló és a (29) erősítőn át a (127) ve­zérlőrácshoz visszatérő áramkör eszközölte erősítéssel arányos. Ha pl. a 1. ábra sze- 60 rinti berendezésben az erősítés e körben 10.000-szercs (mimellett egyidejűleg figye­lembe veendő, hogy a (123) cső csak rövid ideig hat) és a (91) erősítőcső anóda­feszültsége 1 volt-tal ingadozik, illetőleg 65 «elhúz», akkor a második (110) erősítőcső (105) rácsán lévő feszültségnek 1710.000 volt-nyi változása elegendő volna az em­lített változás teljes kiegyenlítésére, Mint­hogy azonban ez a hatás nem léphet fel, 70 az új egyensúlyi pont 1710.000 volt-nál valamivel kisebb értékkel különbözik az 1 volt-nyi változás előtti értéktől. A ki­egyensúlyozóhatás ekkor 99.99o/0 -nál na­gyobb. 75 A még kiegyensúlyozható legnagyobb frekvenciát a (31) kondenzátor kapacitása és a szinkronizáló-impulzusok periódusa határozza meg. A szinkronizáló-frekven­ciának megközelítőleg megfelelő fmkven- 80 ciák nem egyensúlyozhatók ki, minthogy azok egymásután következő szinkronizáló­frekvenciák között léphetnek fel. A kon­denzátor kapacitásának meghatározott ér­ték alá való csökken l ésével semmit sem 85 nyerünk, minthogy a frekvenciaspek­trumnak nagyobb része nem küszöbölhető ki és ha a kondenzátor kisebb, akkor a képháttér nagyobb modulációja áll elő. Ha a (31) kondenzátor kapacitása vagy 90 az avval párhuzamosan kapcsolt ellenállás túlságosan kicsi, akkor a (95) rács előfe­szültségének értéke a szinkronizáló-impul­pulzusok között lényegesen változhat. A (31) kondenzátornak kellően nagy kapaci- 95 tásúnak kell lennie, hogy a képháttér mo­dulációját megakadályozhassuk. Másrészt annak nem szabad olyan nagynak lennie, hogy a kompenzálókör az erősítőben fel­lépő változásokra túlságosan. lassan rea- 100 gáljon, minthogy az «elhúzás» («drift») közvetlenül fellépése után helyesbítendő. A fentiekből kitűnik, hogy a (31) kon­denzátor kapacitása és a (137) ellenállás értéke tág határok között változhat. A gya- 105 korlatban 1 mikrofarad értékű kapacitás­sal és 100.000 ohm értékű ellenállással kitűnő eredményeket ériünk el. A 6. ábra olyan kapcsolást mutat, amely­nél a szinkronizáló-impulzusok a (29) erő- 110 sítőn nem mennek keresztül. Ehelyett azo­kat a (43) erősítő erősíti fel és azok a (215) feszültségosztó útján helyes fázis­ban jutnak az (1, 3) vezetékekbe. A szin­kronizáló-impulzusokaít a (33) erősítő be- 115 menőkörébe a (217) vezetékien át vezet­jük, hogy a kiegyenlítőkört a fentleírt mó­don vezérelhessük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom